Van autód! – közli a telefonos applikáció használójával a Mol Limo. Minek is tagadnánk, van, pedig időnként azt kívánjuk, bár ne lenne: például ha gyorshajtásért bírságot hoz a posta. Persze a molosok nem erre céloznak: azt sugallják, hogy a szolgáltatásuk révén hozzáférhetsz egy autóhoz, annak ellenére, hogy nem vettél egyet több millió forintért, nem fizeted az adót és biztosítást, nem tankolod, mosod, javíttatod, és végül nem neked kell megküzdened a vevőkkel, ha eladásra kerül a sor.
Ha így nézzük, nem is olyan sok az a 66 forintos percdíj. Csakhogy az autómegosztók – a Mol mellett a GreenGo – jelenlegi használati feltételei mellett a bérelhető autók sok esetben nem képesek helyettesíteni a saját használatú kocsit. Aki például kisgyerekeket hoz-visz naponta oviba, iskolába, a gyerekülések miatt kiesik a körből. A város peremén és az agglomerációban élők szintén, bár az elővárosi vonatról kölcsönautóra szállva működhet a modell. Aki a reggeli és délutáni csúcsban naponta autóval jár munkába, az anyagilag alighanem rosszul jár a percalapú számlázás miatt, bár ilyenkor a saját kocsi is vedeli az üzemanyagot és amortizálja a műszaki berendezéseket.
Kinek jó akkor a Limó vagy a GreenGo? Aki gyorsan kíván eljutni A-ból B-be olyan útvonalon, ahol nincs metró vagy villamos, esetleg sok lenne az átszállás. Kifejezetten jól jön éjjel, kora hajnalban, hétvégén és ünnepnapon, vagyis amikor kicsi a forgalom, és rövid idő alatt hosszú utat megtehet az ember. Olvastam olyan hozzászólást, hogy valaki hétvégi kirándulásokhoz az agglomerációba használja rendszeresen. Igaz, ilyenkor egy-egy kirándulás 5-10 ezer forintot kóstálhat, de ez csak akkor sok, ha nem a saját gépkocsi havi 50-100 ezer forintos fenntartási költségeihez hasonlítjuk.
Az autómegosztás a világ nagyvárosaiban többnyire sikeresen működik, és ez a folyamat sokkal nagyobb jelentőségű, mint első pillantásra látszik. Aki csupán kényelmi szolgáltatásnak véli, az nem téved, de a városlakók közössége szempontjából sokkal hasznosabb dologról beszélünk. A nagyvárosok legnagyobb gondja ugyanis jelenleg a parkoló autók tömege. Az ötven évvel korábban készült városképeken látszik, hogy mennyivel más volt az utcakép, mint manapság.
Minden család arra törekszik, hogy legyen saját autója és az a lakhelyéhez közel parkoljon. Ennek következtében a lakóövezetekben az utcán egymás hegyén-hátán állnak a gépkocsik, időnként lépni, babakocsit tolni, élni sem lehet tőlük. Másfelől az autók életük 95 százalékában csak állnak a szabad ég alatt, szabad prédaként a tolvajoknak, rongálóknak, a figyelmetlenül parkolóknak, és áll bennük a tulajdonos pénze is.
Ezer és egy oka lenne az embernek megszabadulni a saját autótól és a vele együtt járó problémahalmaztól. Mégis ragaszkodunk hozzá, részben érzelmi, részben praktikus okokból. Sokan a városon kívüli kirándulásaik miatt, mások bevásárolnak vele, megint mások rokonokat látogatnak. Emellett az autó a megjelenésünk része, státusszimbólum.
Ezzel szemben a közösségi autó sok szempontból vonzóbb lehet, például egy átlagos korú (14 éves) és állapotú saját gépkocsival szemben. Először is új vagy fiatal autó, ehhez illeszkedő szolgáltatásokkal. Másfelől kicsi és könnyű, kis- vagy zéró kibocsátású, azaz sokkal kevésbé van a város terhére, mint a magánautók, amelyek közt az utóbbi időben egyre több a nagy testű, nagy alapterületű SUV. Végül nagyon fontos különbség, hogy a díjazása percalapú.
A közautó használója emiatt arra fog törekedni, hogy a lehető legrövidebb idő alatt érjen a céljához: kerülni fogja a forgalmas utakat és csomópontokat, ezzel enyhítve a nagyvárosi dugókat. A percalapú számlázás arra is alkalmas, hogy megváltoztassa a magánautós hagyományos gondolkodását, amely az autóhasználattól mintegy elválasztja a jármű megvásárlását, finanszírozását és az eladáskor realizálódó értékvesztést. Bizony, a saját autónkban is ketyeg egy óra, és percről percre kevesebbet mutat, akkor is, ha a dugóban ülünk, akkor is, ha az utcán áll.
A budapesti autómegosztók vezetői jelezték, hogy a szolgáltatást tovább kívánják bővíteni, nagyobb területen, a jelenleginél (Mol Limo: 300, GreenGo 168) több járművel, illetve a járművek idővel önvezetővé válnak. Az önvezető flotta megoldja azt a problémát, hogy adott helyen éppen van-e szabad autó, mert hívásra házhoz megy. Ezzel sokkal hatékonyabbá is válik, hiszen az intelligens forgalomirányítás a leggyorsabb útvonalat választja ki, ráadásul sokkal biztonságosabban vesz részt a közlekedésben, mint az idegen autóban néha kissé darabosan vezető magánautós.
A két autómegosztó regisztrált felhasználóinak számáról nem rendelkezünk pontos adattal, de tízezernél több ember került be a rendszerbe. A felhasználók köréről sincsen részletes statisztika, de a szabad gépkocsik elhelyezkedéséből kikövetkeztethető, hogy az autóval nem, de jogosítvánnyal már rendelkező, a műszaki és információtechnológiai újdonságokra fogékony fiatal korosztályok veszik igénybe nagyobb számban.
A közösségi autózásban élen járó európai városok tapasztalatai szerint egyetlen megosztott autó öt vagy akár tíz saját gépkocsit kivált. Alkalmas a városokra jellemző zsúfoltság enyhítésére, ezzel párhuzamosan pedig a környezetre is jótékony hatással van. Bécsben, Ausztria fővárosában a három nagy piaci szereplő több mint 1500 – ebből 1400 hagyományos belső égésű – autót üzemeltet, ami 2015-ben, a város saját felmérése szerint, hétezer tonna kibocsátott szén-dioxidtól mentesítette a városlakókat.