Tízszer több fosszilis erőforrásunk van annál, mint amennyit elégethetünk, ha meg akarunk állni a 2 Celsius-fokos globális felmelegedésnél – hívta fel a figyelmet a The Guardian.
Ebből következik, hogy érdemes volna kibányászatlanul hagyni a kőszén- és kőolajkészleteket. Viszont a nemzetgazdaságok és a vállalatok még mindig túl nagy mértékben függenek a fosszilis erőforrásokból létrehozott áramtól és üzemanyagtól. A fosszilis tüzelőanyagok földben hagyása annyit jelentene, hogy mind nagyobb arányban kellene megújuló energiaforrásokra támaszkodni.
A University College London kutatói a Nature tudományos szaklapban összegezték, milyen típusú és mennyiségű nyersanyagot kellene a lelőhelyükön hagyni a fenti cél eléréséhez. Így a globális kőszénvagyon 82 százalékának, ezen belül az amerikai, az ausztrál és az orosz készletek több mint 90 százalékának ott kellene pihennie, ahol most van. Ugyanez igaz a kínai és az indiai kőszénkészletek 66 százalékára.
A földgáz valamivel kevésbé szennyezőbb, de már csak az ismert készletek felét használhatjuk fel büntetlenül. A készletek elhelyezkedését tekintve ennek a lépésnek a Közel-Kelet és Oroszország lenne a legnagyobb vesztese, de az Egyesült Államok és Európa kitermelheti a földgázának 90 százalékát.
Más kérdés, hogy Oroszországból és a Közel-Keletről rengeteg energiahordozó kerül Európába. A tanulmány szerint a palagáz-kitermelésnek csak egy része kompatibilis a klímacéllal, így az USA lényegében folytathatná a tevékenységét ezen a területen. Azonban Kínában, Indiában, Afrikában és a Közel-Keleten a földben kellene hagyni a palagáz 80 százalékát.
A kőolajkészleteket tekintve az derült ki, hogy Szaúd-Arábia teljes olajvagyonával megegyező mennyiséget a földben kellene hagyni a Közel-Keleten, ez 260 milliárd hordónyit jelent. Az egyébként is súlyosan környezetkárosító módon kitermelt kanadai olajhomokiparnak szinte teljesen le kellene állnia. Mindemellett az északi-sarki olajmezők kincse már nem fér bele az előirányzott klímaszcenárióba.