A statisztikát minden véleményformáló szereti, a statisztikát ugyanis mindenki úgy magyarázhatja, ahogy neki a legjobb.
Egyes közlések szerint idehaza 83 ezer munkahelyre keresnek embert. Az adat láttán azt gondolták a Gyurcsány-pártban, hogy itt az ideje nagyot ütni a Fideszen, ennek pedig legkiválóbb eszköze egy olyan sajtótájékoztató, ahol például béremelést és adócsökkentést követelnek a kormánytól.
Az csak egy dolog, hogy éppen a mostani kormány volt az, amelyik óriási mértékben emelte a minimálbért, ráadásul nem is hasraütés-szerűen, hiszen a keresetek ügyében több évre szóló megállapodást kötött a kabinet a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleteivel.
De a jelek szerint a DK-sok azon is könnyen átsiklottak, hogy az elmúlt évek adócsökkentései miatt ma Magyarország szedi az egyik legalacsonyabb személyi jövedelemadót az egész unióban, ráadásul két éve megkezdődött a hazai munkaadók közterhének drasztikus mérséklése is. Nem, a Gyurcsány-párt tegnapi megszólalása nem amiatt érdekes, mert olyat követel, amit mások elkezdtek, megcsináltak.
Sokkal inkább azért érdekes, mert olyan politikai erő szólalt fel a jólétért és a dolgozói érdekek védelmében, amelynek vezetője egyszer már volt miniszterelnök, és az akkori időszak messze nem a béremelésről és az adók csökkentéséről maradt emlékezetes, hanem a devizahitel-válságról, a pánikról és az államcsődközeli helyzetről.
Jó példa ez a sajtótájékoztató arra, hogy nem kell mindig beszélni. Akármekkora is az arc, és akármilyen vastag is a bőr.