Közeli rokonságban álló fajpárokat – négy emlős-, két madár-, két béka- és két halfajt – vizsgált az egyesült államokbeli Texasi Egyetem (Austin) kutatói által vezetett, amerikaiak és britek mellett magyarokat is foglalkoztató kutatócsoport. Az állatokat úgy válogatták össze, hogy például az egyik madárfaj monogám, míg a másik ne monogám legyen.
– Olyanokat kerestünk, amelyek közeli rokonok, nem veszélyezteti őket kihalás, és viszonylag könnyen gyűjthetők terepi viszonyok között. Fontos, hogy az alkalmazott módszerek miatt, ha más fajpárokat választunk, akkor is hasonló eredményekre jutunk – mondta lapunknak a kutatócsoport egyik tagja, Pogány Ákos, az ELTE TTK Etológia Tanszékének adjunktusa.
A kutatók úgy definiálták a monogámiát, hogy az egyetlen társsal történő párkapcsolat, amely legalább egy párzási időszakon át fennmarad. Az utódok felnevelésével kapcsolatos munka legalább egy része megosztott, mint ahogy a ragadozóktól és más veszedelmektől való védelem is. E definíció alapján akkor is monogámnak tekintettek egy állatfajt, ha a pár tagjai alkalmanként más egyedekkel is párzottak.
Sok nem monogám állatfajnál kizárólag vagy többségében a nőstények végzik az utódok gondozását. A monogám fajoknál a pár gyakran megosztja ezeket a feladatokat. Egy példa: a nyílméregbékáknál az utódgondozás része az ebihalak kikelést követően egyesével történő átszállítása a kisebb pocsolyákba. A nem monogám eperbékánál az anyáké ez a feladat, a monogám utánzó nyílméregbékánál az apáknak jut ez a szerep.
A kutatás részeként az érintett fajokból szövetmintákat gyűjtöttek, majd egyes gének hatását RNS-szekvenálás segítségével vizsgálták. A hím egyedek agyában összehasonlították a gének kifejeződését, így azonosítani tudták a monogámia kialakulását jelentő evolúciós átmenethez köthető változásokat. Az egymástól távoli rokonságban álló fajok – például a halak és az emlősök – génjeinek szekvenciahasonlóságon alapuló csoportosításával a kutatócsoport sikeresen azonosította a közös evolúciós formulát, amely hosszú párkapcsolathoz és szülői együttműködéshez vezetett a monogám fajoknál.
Az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az evolúció egyfajta univerzális formulát használt a kezdetben nem monogám fajok monogámmá válásakor bizonyos gének aktivitásának növelésével, mások csökkentésével az agyban.
De miért fontos szempont a monogámia? Hiszen van, amelyik fajnál ez evolúciós előnyt jelent, másoknál a csapodárság a célravezető. Pogány Ákos szerint a fejlettebb fajoknál a monogámia és az ezzel szorosan együtt járó kétszülős gondozás tette lehetővé, hogy akkor is felnőhessen és olyan környezeti viszonyok mellett is túlélhessen/terjedhessen a faj, amelyek között egyébként nem lenne erre lehetőség. Ez tehát fontos evolúciós stratégia. Egyébként ahol a környezeti feltételek engedik, ott a poligámiának nincs akadálya, és az általában nagyobb előnyökkel jár az adott fajnak.
– Bár csupán öt fajpár szerepel ebben a tanulmányban, és egy igen egyszerű kérdésre ad választ, de ez tizennégy kutató közös erőfeszítésének az eredménye. Evolúcióbiológiában jártas viselkedéskutatók, terepbiológusok, genetikusok, anatómusok és bioinformatikusok is kellettek a tanulmány kivitelezéséhez – tájékoztatott Pogány Ákos, aki reméli, hogy a jövőbeni kutatások megerősítik feltáró tanulmányuk eredményeit.