Bród lakosai nagyon jól jártak. Mi, magyarok Nagyrévként ismerjük, de most nem ez a lényeg: Horvátország hatodik legnagyobb városának világszerte leghíresebb szülötte, Mario Mandzukic nem feledkezett meg a földijeiről.
Ők a régi erődnél nézik a meccseket egy hatalmas kivetítőn, és szombaton, az oroszok elleni negyeddöntőn ingyen itták a sört, pontosabban a Juventus és a válogatott csatára állta a számlát, hozzávetőleg egymillió forint értékben – ennyi pénzből sokan benyakalhattak, ráadásul volt is mire koccintani. Horvátország 1998-ban elődöntőt játszott a franciaországi világbajnokságon, és most, húsz év múltán ismét eljutott idáig.
A boldogságnak azonban ára volt, nagyon meg kellett küzdenie ezért a sikerért. A házigazda Oroszország önbizalma igen megnőtt, ennek megfelelően bátran kezdett, és Gyenyisz Cserisev pazar lövésével – ez volt a negyedik gólja a tornán – fél óra elteltével megszerezte a vezetést. A horvátok ezt nyolc perc múlva kiegyenlítették, majd irányították is a mérkőzést, de nem tudták elkerülni a hosszabbítást.
Ott Domagoj Vida fejesével fordítottak az eredményen – a védő a nyolcadik horvát gólszerző ezen a világbajnokságon –, ám az oroszul még tüsszenteni sem tudó brazil Mário Fernandes gyorsan 2-2-re igazította az állást, és így tizenegyesek döntöttek a továbbjutásról. A hazaiaktól ketten is hibáztak (Fjodor Szmolov és Mário Fernandes), míg a horvátoktól csak Mateo Kovacic, így ők készülhetnek az elődöntőre.
Zlatko Dalic szövetségi kapitány a boldogságtól el is sírta magát: „Az egész meccs alatt koncentráltam, de Rakitic mindent eldöntő tizenegyesénél kitörtek belőlem az érzelmek. Nem sírok gyakran, de most jó okom volt rá.”
A horvát sajtó természetesen alig találta a szavakat nagy lelkesedésében, a Slobodna Dalmacija például euforikus hangulatban ünnepli címlapján a Vatreni (Tüzesek) becenévvel is emlegetett válogatottat. „A Vatreni legyőzte az oroszokat, nyitva áll az út a mennyországba. Az angolok is fejet hajtanak majd, világbajnokok leszünk!”
A nagyot küzdő oroszok érthetően nagyon csalódottak voltak, de szövetségi kapitányuk, Sztanyiszlav Csercseszov úgy véli, csapata a hazai rendezésű tornán bebizonyította, mennyit is ér valójában.
„Megmutattuk, hogy mit érünk, nagyon keményen dolgozunk. Azt hiszem, a szurkolóink nemcsak egyre inkább hittek bennünk, de szép lassan az egész ország megkedvelt minket. Mostantól ez a teljesítmény lesz az alap, ez a mi normális szintünk, a következő nagy versenyeken is így kell futballoznunk” – nyilatkozta.
A Slobodna Dalmacija címlapja már elárulta, hogy szerdán este Anglia lesz a horvátok ellenfele az elődöntőben, amely igen magabiztosan győzte le 2-0-ra Svédországot. A britek 1990-ben szerepeltek ennyire jól világbajnokságon, akkor a negyedik helyen zártak, ám most ennél jóval többet remélnek. Sőt, a svéd szövetségi kapitány, Janne Andersson akár az aranyérmet is a nyakukba akasztaná:
„Nem vagyok benne biztos, hogy bármi rosszul sikerült volna. Egy igazán jó csapattal játszottunk, és nem sikerült elérnünk a csúcsteljesítményünket. A különbségek eléggé aprók voltak. Nehéz egy öt védővel felálló együttes ellen helyzetet kialakítani. Erős gárdával találkoztunk, ma az angol volt a jobb, nem feltétlenül kell mindig elromlania valaminek, van, hogy csupán jobb az ellenfeled. A legnagyobb tisztelem az övék, gratulálok Angliának, határozottan hiszem, elég jó ahhoz, hogy megnyerhesse a világbajnokságot. Erős, szervezett, szeretnék gratulálni a csapatnak és az edzőjének. Jó gárda, amely nem ad sok esélyt. Azt hiszem, tökéletesen képes arra, hogy révbe érjen.”
Ebben egyetért vele az egész angol sajtó: nincs olyan angol napilap, amely a brexittárgyalások mellett ne vezető anyagként számolt volna be az elmúlt 28 év legnagyobb világbajnoki sikeréről. A Sunday Mirror címlapján például az első gól szerzője, Harry Maguire ünnepel, miközben a lap egy egyszerű „Félistenek” (Semi Gods) vagy „Elődöntős istenek” címmel jelent meg, így is, úgy is lehet fordítani.
Negyeddöntők, szombati mérkőzések: Anglia–Svédország 2-0 (1-0), Szamara, 39 991 néző, jv.: Björn Kuipers (holland). Gólok: Maguire (30.), Alli (59.); Horvátország–Oroszország 2-2 (1-1, 1-1, 2-1) tizenegyesekkel: 4-3, Szocsi, 44 287 néző, jv.: Sandro Ricci (brazil). Gólok: Kramaric (39.), Corluka (101.), illetve Cserisev (31.), Fernandes (115.)
Marad a régi wifikód
Hálás szerep rendezőként több tízmillió honfitárs szeretetétől övezve menetelni egy hazai rendezésű világversenyen. A horvátok elleni negyeddöntő előtt egymást licitálták túl az orosz labdarúgók a hazafias szólamokkal. Szergej Ignasevics állt a sereg élére, a túlkoros védő megígérte, hogy a szbornaja egész Oroszországért harcolni fog. Harcolt, de elbukott, és ma még megjósolhatatlan, hogy a házigazda kiesése milyen hatással lesz a vb zárószakaszára. Felhangzik-e spontán a lelátón a „Rosszia-rigmus”, vagy a rendező udvarias távolságtartással veszi tudomásul, hogy neki már nem osztanak lapot?
A Vlagyimir Putyin orosz elnöknek kedves Szentpéterváron minden díszlet készen áll a keddi francia–belga elődöntőre: megszámlálhatatlan óriásplakátról vicsorít a vb kabalaállata, a reptéren alsó hangon három információs pultnál nyüzsögnek a hiperaktív, több nyelven beszélő önkéntesek, orosz földön évtizedekig elképzelhetetlen angolsággal sorolja egy gépi hang a soron következő buszmegálló nevét.
Az ívelt vonalaival pazar látványt nyújtó Kresztovszkij Stadion tövében családok, szerelmespárok fényképezkednek. A nyolc Városliget méretű parkban egymás mellett sorakoznak a méregdrága portékát kínáló hivatalos ajándékboltok, óvódáskorú gyerekek könyörögnek az apjuknak, hadd lőjenek célba kalasnyikovval egy hurkapálcán egyensúlyozó plüssmedvére. Zajlik az élet, mintha csak gyereknap lenne, de sehol egy mezbe öltözött orosz drukker, néhány helyi újságíró leszólítja a sajtóközpontba igyekvő kollégát, hátha tud valami bennfentes információt – a belgákról vagy a franciákról.
Oroszország többre számított. A hotel recepciósa például azért sajnálkozott, hogy jó ideig nem cserélik le a győzelem napja ihlette wifikódot (450509). „Én annyira bíztam bennük… Ha megnyerték volna a vb-t, akkor a döntő dátuma, 180715 lett volna az új jelszó” – sóhajtott az alkalmazott, sietve hozzátéve angol–orosz keveréknyelven négy-öt „malagyec” kíséretében, hogy mennyire büszke a nemzet válogatottjára.
A belgák és a franciák meg pláne büszkék. Legkésőbb keddtől övék a terep Szentpéterváron. És az oroszok? A futballvilág érdeke, hogy továbbra is presztízskérdésnek tekintsék minden idők legnagyobb költségvetésű világbajnokságának tökéletes megrendezését. Eddig nem lehet rájuk panasz.
Szilágyi László, Szentpétervár