Lomonoszov ulica a Nyevszkij Proszpekt mögött. Kocsmák mellett sztriptízbárok, hömpölyög a tömeg, aki nem táncol vagy nem bámulja a fedetlen női idomokat, az vedel.
A Retro bárban oldott a hangulat, a tulaj keveri a zenét, Sex Pistols után Michael Jackson dübörög a hangfalakból. A pultos cseveg a vendégekkel.
Többségben a belgák, ki is szúrok két piros-mezbe bújt fazont a pultnál. Elmondom, hogy ki vagyok és mit akarok, a választól lehidaltam. Kiderül, hogy a két belga-mezes ember valójában orosz és őszintén gyászol.
„Valami eltört bennünk. Annyira hittünk Lukakuban, Hazardban és De Bruyne-ben, az igazi támadó focit a belgák játsszák. Elkísértük őket Kazanyba, ott voltunk a brazilok elleni meccsen. Csodálatosan futballoztak” – mondta fékezhetetlen lendülettel az orosz úr.
A vodka, málnaszörp, levendula, ketchup és bors keverékéből összeállított szatana legfeljebb a fájdalom tompítására jó. Egy-két őszinte vallomás így is feltör a pétervári belga-rajongókból. Nem volt kedvük nevetni, amikor felvetettem, hogy Macron megállította Brüsszelt. „Nem szeretjük a franciákat. Mielőtt megkérdezné, nem politikai okokból, egyszerűen nem tetszik a focijuk. Erőből oldanak meg mindent, nem látványosan, mint a belgák. Látja, ezért is sajnálom az elbukott elődöntőt” – majd ezzel a lendülettel lehúzott egy újabb szatanát.
Közben befutott egy népesebb francia brigád, kicsit olyan, mint ha ők bukták volna az elődöntőt. Csak akkor pattannak fel (na, ezt magyarázza meg valaki…?!), amikor felcsendül az ABBA szuperszentimentális dala, a Dancing Queen. Két svéd férfi és két svéd nő összehozta a drukkereket, belgákat, franciákat és oroszokat. Multikulti a szentpétervári éjszakában.