A fél világ fogta a fejét, amikor az 1994-es vb rendezését egy olyan ország kapta, ahol milliók azt sem tudták, mi fán terem a labdarúgás, de felesleges volt az aggodalom. Bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államokban már nem csak az amerikai focira telnek meg a stadionok, a 15. vb-n 68 991 fős átlagnézőszámot regisztrálhattunk, ami azóta is rekord a vb-históriában.
A nagy futballünnepről mi arcpirító módon maradtunk le, selejtezőcsoportunkban csak Luxemburgot előztük meg. Az Egyesült Államok válogatottja nem vallott szégyent, a nyolcaddöntőben 1-0-ra kapott ki a Romário, Bebeto csatárduóval operáló Brazíliától. Előzőleg a csoportjában 2-1-re legyőzte Kolumbiát, és ennek rettenetes következménye lett: a dél-amerikaiaktól öngólt vétő Andrés Escobart két héttel később hazájában tizenkét lövéssel meggyilkolták…
A címvédő németek a negyeddöntőben búcsúztak, 2-1-re kikaptak a bolgároktól, a négy évvel korábban ezüstérmes argentinok pedig a nyolcba sem jutottak, ők a románokon akadtak fenn (2-3). Maradonát azonban már a második csoportmeccs után hazazavarták, miután visszaesőként doppingoláson kapták.
A Brazília–Olaszország finálét a pasadenai Rose Bowl-stadionban 94 000 néző előtt Puhl Sándor dirigálta. Minden idők legunalmasabb vb-döntője a gól nélküli 120 perc után tizenegyespárbajba torkollott. S amikor Roberto Baggio – aki addig a hátán vitte a csapatát, képünkön – az égbe lőtte a labdát, Brazília négyszeres világbajnok lett.
Négy év múlva, 1998-ban a franciaországi vb lett az első, amelyen már 32 csapat vett részt. Nekünk azonban még ez a létszámbővítés is kevés volt. Selejtezőcsoportunkban a norvégok mögött másodikok lettünk – megjegyzendő, hogy nyolc ponttal lemaradva –, a pótselejtezőt pedig 12-1-es összesítéssel bukta el Csank János együttese (itthon 1-7, idegenben 0-5) Jugoszlávia ellen.
A vb-n a csapatokat nyolc csoportba sorsolták, ahonnan az első két helyezett jutott tovább, a nyolcaddöntőtől pedig egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. A házigazda nyögvenyelősen, de beverekedte magát a fináléba: Paraguay legyőzéséhez Laurent Blanc „aranygólja” kellett (1-0), az olaszokat 0-0 után 11-esekkel verték Zinedine Zidane-ék – noha most Baggio belőtte –, az elődöntőben pedig a horvátokat 0-1-ről 2-1-re fordítva.
A másik ágon a nyolcaddöntőben az Argentína–Anglia mérkőzés 2-2-re végződött, 11-esekkel a dél-amerikaiak mentek tovább, és ez volt az a meccs, amely után a ködös Albionban tíz hősről és egy hülye gyerekről – a második félidő elején törlesztés miatt kiállított David Beckhamről – értekeztek. Az argentinokat aztán kiejtették a hollandok (2-1), őket pedig 1-1 után 11-esekkel a brazilok. S amire még a franciák sem számítottak, a döntőben simán, 3-0-ra megverték a brazil válogatottat, amelyben néhány órával korábbi, máig rejtélyes rohama után Ronaldo használhatatlan volt. Párizs utcáin pedig millióan ünnepeltek.