Elnézést, ha nem erre számítottatok, de ez most komolyzene lesz – hangzik el a mondat délelőtt tízkor egy pécsi szórakozóhelyen. Még kávé van a kezemben, holott a környezet és a hangulat minimum sört kíván.
Idebent kellemes szobahőmérséklet, odakint a globális felmelegedés korszakához méltó, az ország legmediterránabbnak mondott városához képest is kifejezetten enyhe tél. A naptár szerint január van, az emberek öltözete alapján március.
Velem szemben, a színpadon éppen bejelentik, hogy kezdődik a koncert, vele együtt a Made in Pécs fesztivál. A január eleji, idén harmadszorra megrendezett program során több mint száz pécsi együttes lepi el a belvárosi kocsmákat és szórakozóhelyeket, hogy délelőttől éjszakába nyúlóan ingyenes húszperces koncerteket adjanak. Ismertek, ismeretlenek, profik és alkalmi bandák.
A nyitóprogramnak ígért komolyzene senkit sem látszik eltántorítani, a 30Y zenekar billentyűse, Sárközy Zoltán telt házas nyitókoncertet ad a helyen, ahol tavaly ilyenkor alig lézengett még valaki a fesztivál délelőttjén.
Nagy valószínűséggel Pécsre jut a legtöbb egy főre eső zenekar Magyarországon. Pécs, a kultúra városa – az öndefinícióként is kiválóan működő szlogen messziről látszik már a hatos út mellé kihelyezett üdvözlőtáblán.
Bár a kulturális főváros projekt ékkövének szánt, példaértékűen felújított Zsolnay Kulturális Negyed és a belváros között a fizikai közelség ellenére még mindig tátong némi megmagyarázhatatlan távolság, Pécs a látogató szemével érezhetően él és virul ezen a hétvégén.
És mégis.
Szakad le Pécs – így szemlézték a helyi lapok az Azonnali.hu november végi interjúját Lovasi Andrással, Pécs ikonikus arcával, a Kispál és a Borz Kossuth-díjas frontemberével.
A zenész mondatai nagy vihart kavartak a városban, amely kifejezetten büszke arra, hány zenekar futott be innen. Lovasi Kispálján és Kiscsillagján túl a Hétköznapi Csalódások, a 30Y, a Halott Pénz, a Punnany Massif sorolható az ismertebb nevek közé.
A „pécsi zenekar” márkanévként akár eredetvédelemért is folyamodhatna, a pécsiek mai magyar popkultúrában betöltött jelentőségét jól mutatja, hogy a Facebookon már az ellenkultúra is megjelent „köszönjük, de nem kell több pécsi zenekar” néven. Mégis, mi van itt a háttérben?
„Miközben óriási pénzeket kapott Pécs a kulturális főváros projektre, galériák, mozik zárnak be” – fogalmazott a novemberi interjúban Lovasi. Hozzátette: „A lányom 25 éves, és Pécs helyett Budapesten tartották az érettségi találkozójukat.” Majd kimondta a végkövetkeztetést: „Az a város, amelyik az érettségi után nem tudja ott tartani egy jó részét a jövendőbeli értelmiségnek, az halálra van ítélve.”
Lovasi mondatait alátámasztja, hogy Pécsen a rendszerváltás óta csökken a lakosságszám: 1990-ben még 170 ezren éltek a városban, ez mára 25 ezerrel csökkent. Ilyen méretű csökkenés a várossal egy lapon említett Debrecenben és Szegeden sem figyelhető meg, csak Miskolcon.
Mikor arra terelődik a szó, hogy Lovasi mit tud a város jelenkori könnyűzenei életéről, a pécsi ikon már nem ilyen magabiztos. Csupán egy zenekart tud felsorolni, a befutóban lévő Mongooz and the Magnetet, mondván, ez már nem az ő generációja, de aranyosak a fiatalok, jól teszik, hogy zenélnek.
„Én ezt egyáltalán nem úgy látom, mint Lovasi András” – mondja Kirschner Petra, a Made in Pécs fesztivál egyik szervezője, aki Budapestről költözött Pécsre. Ezzel a véleményével nincs egyedül: több pécsi zenész is arról beszélt, hogy Lovasi Andrásnak az ismertségével járó helyiek iránti felelőssége miatt Pécs reklámtáblájaként illene beszélnie ahelyett, hogy a főváros környékéről üzengetne.
Akad persze olyan is, aki azt mondja, Lovasihoz hasonlóan azért költözött el innen, mert túl kicsi lett neki a város, már rég nem ad annyi fellépési lehetőséget, amennyi ahhoz kell, hogy meg tudjon élni csak a zenélésből. Aki nem ennyire ambiciózus, azt mondja: aki nem vár sokat, jól tervezhető életet élhet itt.
A legtöbb fiatal a pécsi egyetem miatt jön a városba – van, aki ott ragad, és van, aki továbbáll a fővárosba, mivel a 150 ezer lakosú Pécsen már csak a mérete miatt is szűkebbek a lehetőségek.
„Aki el tud itt helyezkedni, és szakmájában érvényesülni is tud, az itt marad, mint ahogy itt ragadtam én is. Már magának a pécsi atmoszférának is olyan ereje van, hogy szívesen marad itt az ember” – fogalmaz a fesztivál szervezője. Otthonos, családias, kreatív, befogadó – sorolja Pécs érdemeit Kirschner Petra.
„A bőrömön érzem, hogy megint van egy mozgolódás Pécsen. Új zenekarok alakulnak, régi zenekarok újraalakulnak. A pécsi zenei élet nagyon kreatív, egymást segítő, barátságos a közeg.”
Mindez olyan, mint egy kirakat, valódi kitörési lehetőségük nincs a kezdő zenekaroknak, mondják nevük elhallgatását kérő pécsi zenészek. A Made in Pécs egyszeri alkalom az évben, a kezdő zenekarok többsége nem nagyon jut be a menőnek számító pécsi helyekre, mint amilyen a Király utcai Nappali vagy a sétálóutca Zsolnay-negyed felőli végén található Szabadkikötő.
Sznob válogatási rendszert rónak fel a szórakozóhelyeknek: aki kezdő létére punkot vagy metált játszik, esélyt sem kap a fellépésre a jobb helyeknek számító klubokban. Ebben persze a helyek jól felfogott üzleti érdeke is szerepet játszik: a punk és metál rajongótábora nem annyit és nem olyan áron fogyaszt, mint egy popzenei vagy hiphopkoncert közönsége. Holott a legtöbb friss zenekar punkkal és rockkal kezd.
A pécsi zenei életre rálátó forrásunk szerint a Made in Pécs fesztivál 118 zenekaros felhozatala bár kitűnő mérési minta, valójában körülbelül harminc nagyon aktív zenekar van csak a városban, és nagyjából ötven kevésbé aktív – a többi olyan hobbiprojekt, amelyik a rendezvény és a buli kedvéért állt össze.
Pécsi zenészek elmondása szerint a korábban Cseh Tamás nevét viselő Hangfoglaló-program klubtámogatási rendszere is torzít a piacon.
Vitathatatlanul jó, hogy a magyarországi és határon túli koncerthelyszínek pénzt kapnak az államtól azért, hogy élő koncerteket tarthassanak, ez azonban Pécsen sokszor azzal jár, hogy a városban egyébként ismert és kedvelt helyiek a fővárosi zenekarok meghívása miatt kiszorulnak a pécsi helyekről, mondván, hónapokkal előre beteltek az erős napok.
Aki tehát fel akar lépni, felgyűri az ingujját, és nekiáll felszántani a fővárosi és vidéki klubokat.
De mitől ennyire erős az underground zene Pécsen? A zenészek többsége már várta a kérdést, és begyakorolt válaszuk is van rá: az urán miatt. Kirschner Petra a pécsiek erős lokálpatriotizmusa mellett a zenészek közvetlenségét emeli ki.
„Még a legnagyobb sztárokkal is össze lehet futni a Nappaliban, akik ugyanolyan kedvesen és segítőkészen állnak le beszélgetni a kezdő gitárosokkal, mint a hasonló népszerűségű kollégákkal.” Úgy látja, a nagyobb sztárok, mint a 30Y vagy a Punnany Massif felkarolják a kisebb zenekarokat, és húzzák őket magukkal. „Zenészként menő jó fejnek lenni.”
Közben beesteledett, az egyik fesztiválhelyszínen éppen egy liverpooli illetőségű norvég zenész vibrafonozik. A színpadot látni se lehet, annyian kíváncsiak a produkcióra. A szervezők a „Pécs a magyar Liverpool” gegre építve több brit zenekart is meghívtak idén, hogy inspirálhassák egymást a zenészek.
A folkot játszó Scott Poley és társa, Joe Topping a Pécs építészeti örökségét méltató mondatot követően már arról beszélnek, hogy valóban látnak hasonlóságot a két város között, de ezt már korábban is tudták, mivel van egy magyar dobos ismerősük, aki utazásuk előtt ellátta őket pár tudnivalóval.
„A zenei élet nagyon hasonlít Liverpooléhoz. Rengeteg helyszín, rengeteg stílus, igazi, gazdag kavalkád” – hozza tökéletesen a Magyarországot dicsérő külföldi szerepét a páros, majd a nyilatkozat után rögtön arról kérdezősködnek, hol lehet megkóstolni a házikolbászt, amelyről annyit hallottak. Szóba kerül a Brexit is, mint mondják, a világot járni akaró angol zenészeket elriasztja, hogy külföldi turnéhoz esetleg vízumot kelljen kérniük.
A pécsi zenekarok többségének ilyen problémái még nincsenek: sokan már annak is örülnének, ha lehetőségük lenne egy magyarországi vagy egy Kárpát-medencei turnéra. Pécsről befutni még így is könnyebb, mint mondjuk Békéscsabáról – meséli egy már befutott zenekar zenésze –, de Budapestről a legkönnyebb.
Aki csak azért csinálja, hogy pénzt keressen vele, jobb, ha meg sem próbálja. Rengeteg energiát bele kell tenni úgy, hogy a megtérülés egyáltalán nem garantált. A Made in Pécs fellépőinek többsége nem is a pénzért csinálja. Nekik többet ér, hogy január elején legalább annyira megtelik élettel a belváros, mint egy erősebb tavaszi-nyári hétvégén.
A fesztivált követő reggel korán felsöpörték az utcákat, üvegszilánknak, söröskorsónak, borosüvegnek már nyomait se látják a délelőtti misére igyekvők. Ha az utcaseprőkön múlna, már most elkezdődhetne a következő Made in Pécs. Jövőre lesz a negyedik, figyeljenek rá!
Öt valódi pécsi zenekar
1. Kaktus Elektronikus alapok, rengeteg kísérletezőkedv, pszichedelikus gitár, piaci rés. Dzsessz, posztrock, néha pop. Úgy szól, mint bármilyen tényleg jó zenekar a világban. Nyilván, hiszen a Kaktus is az. A pécsi–kaposvári illetőségű kvintett 2014 óta zenél tehetségkutatóról tehetségkutatóra, koncertről koncertre. 2016-ban még egy nagylemezük is megjelent, amelyet a szaksajtó alig győzött dicsérni, a legenyhébb jelző a „remek” volt. Már úton van a második nagylemez, érdemes hát előre fogadásokat kötni a kritikusok jelzőhasználatára.
2. Rokokó Rosé Hat lány, egy zenekar. A lexikon az alternatív rock, az indie és az etno határterületeire sorolná őket, főleg a több dalukban is felcsendülő, kifejezetten népzenei motívumokra hajazó hegedűszólam miatt. Úgy kezdték 2010-ben, hogy meg akarták mutatni fiú ismerőseiknek: lányok is tudnak legalább olyan jól zenélni. És nem is hagyták abba: számos fesztiválfellépés, külföldi turnék, három kislemez van már a hátuk mögött. Nevük egyáltalán nem megtévesztő, a pécsi borvidéken tevékenykedő borász, Szabó Zoltán bort is készít a tiszteletükre minden évben. Természetesen rozét. Jót.
3. Szónok Posztrock pszichedelikus beütésekkel, 2015 óta. Pécs könnyűzenei életének legnagyobb ígérete, egyre jobban csiszolt gyémánt. Semmi ének, semmi szöveg, semmi felesleges manír: csak zene. Nagybetűvel. Tőke Máté gitárost nemrég Pécs második legjobb gitárosának is választották egy zenei oldalon, dicsérve hol keményebb, hol könnyedebb fúziós gitártémáit. Főleg Pécsen koncerteznek, Budapesten egyelőre keveset, a YouTube-on viszont bármikor meghallgathatók. Nemrég újévi koncertet is adtak: a „Bécs? Pécs!” mottóval még Strauss Kék Duna-keringőjét is áthangszerelték.
4. Junkie Jack Flash Rock and roll a hetvenes-nyolcvanas évekből – van még ilyen a Sláger rádión túli világban? A 2012-ben alakult négyfős pécsi Junkie Jack Flash élő bizonyítéka annak, hogy a rock nem hal meg soha, és hogy a tribute zenekaroskodásnál mindig jobb a saját szöveg. Még akkor is, ha a nyolcvanas évek óta kevés fejlődés mutatkozott ebben a műfajban. Bomba című dalukat a Petőfi rádió is játszotta. A befutáshoz nagyon közel állnak: a Junkies zenekarral ősszel végigjárták az egész országot, a tél beköszöntével pedig még Erdélyt is bevették a Tankcsapda előzenekaraként.
5. Kubalibre Aki a Kispál és a Borz megszűnése óta nem találja a helyét a világban, az csak nem figyel eléggé: a Kubalibre legalább annyira pécsi, és legalább annyira kispálos, mint a Lovasi András-féle eredeti, leszámítva, hogy nincs benne Lovasi András. Akinek tehát ő hiányzik, nem jár jól a Kubalibrével, akinek viszont az életérzés a lényeg, annak a 2008-ban alapított, magát alternatív mulatós rockzenének definiáló, kilencfős zenekar talán betölti az űrt. Pécshez még szerelmes szózatot is írtak: „Nincs a világon számodra hely / Ez az a város, hol élned kell.”