A nagy nyilvánosság előtt gyakorlatilag ismeretlen Magyar Hüperion nevű folyóirat 2013-ban indult, és mindjárt az első számában jelenhetett meg Vona Gábor ominózus írása. A modernkori ember politikai tipológiája című cikk valamiféle tanulmány, esszé próbál lenni, amelyben a szerző – hogy a komolyság látszatát keltse – idéz Hamvas Bélától, vagy például nagy példaképétől, az Atilla Király Akadémián tanító László Andrástól is. Vona írása a kiadvány 18. oldalán kezdődik, de az ámokfutós részhez el kell magunkat küzdenünk a 23-24. oldalig. Itt kezdi el ecsetelni, milyen is az emberek első, „szellemileg korlátolt” típusa. A PestiSrácok idézi is a cikkből:
Az első típus, amellyel teóriánkat kezdenünk kell, a stupid, vagyis az a szellemileg korlátolt ember, aki a történelem nagy kérdésének felvetéséig el sem jut. (…) A globális kapitalizmus ideális tenyészeti produktuma. Sokat fogyaszt, keveset engedetlenkedik, de legkevésbé gondolkodik. Elszomorító, hogy e kategória lélekszáma egyáltalán nem alacsony, sőt, a növekedése feltartóztathatatlannak tűnik. (…) Vegetatív dagonyájába, amelyet sokszor nagyon nívós életnek hisz, olyannyira elmerült, hogy szellemi eredetű stimulálásra teljesen mozdulatlan marad. Alapos vizsgálat esetén könnyen belátható, hogy mondjuk a papucsállatkával összemérve csupán mennyiségi különbségek felmutatására képes.
Vona mindehhez hozzáteszi: ez a csoport inkább valamiféle karakteralatti kategória, ám a modernkori politika alakításában lényegi szerepet töltenek be.
BARÁZDÁTLAN AGYÚ ZABÁLÓ DISZNÓK
Ám a sértegetések java csak ezután következik! A következő, 24. oldalon még jobban belemelegedik a szerinte „hülye” emberek gyalázásába, tudományos mázzal nyakon öntött ócsárlásába.
A liberális demokrácia nem az emberekre, a népre, hanem a tömegre épül. (…) A jelenkori világ számára az a cél, hogy a politikai élet az ilyen inkompetensek, az ilyen lesüllyedtek választásán alapuljon. A modern demokráciák legkisebb alapegysége tehát nem az ember, hanem annak lesüllyedt torzója, a tömeglény, a mi terminológiánkkal élve a stupid. Az ő döntése határozza meg és dönti el a különféle társadalmi aktivitásokat, amelyeknek ezáltal nem csupán horizontális irányt szab, de egyben vertikálisan meg is semmisíti a politikát. Tekintve, hogy egyrészről a stupid számára a politika egyedüli célja, hogy a gyomrát megtöltse és barázdátlan agyát ingerelje szubhumán tévéműsorokkal, másrészről ő a modernkori demokrácia alapanyaga, így természetes, hogy a közélet totálisan értékvesztetté válik, elveszíti vertikumát. A liberális demokrácia nagy állatudvarában a stupid a disznó, amely moslékban hempereg, és mindent megzabál.
A teljes cikket ITT olvashatják.