Siralmasra sikeredett lejárató írást publikált a Hvg. A kormányon minden áron fogást kereső médiumból éppen hiányzott a mindennapi mészárosozás, elővették hát a Világgazdaságot, ahol a legkönnyebben támadhatónak a Heineken Hungária vezérigazgatójával készült interjú tűnt, amely, láss csodát, nem a cég logójáról szólt.
Micsoda botrány, sőt, világraszóló skandallum!
Fel is teszi a Hvg a mélyenszántó, újságírói szakmaiság csúcsát jelentő kérdést: „Akkor mi értelme volt az interjúnak?”
Aki veszi a fáradságot, ellátogat a Vg.hu oldalra, ott bizony elolvashatja, hogy a Heineken beruház, növeli kapacitásait, a hazai beszállítók lehetőségeit, elégedett a hazai gazdasági környezettel…
Köszöni szépen, jól van!
Szomorú.
Valóban az, mert ez olyan, mintha kést forgatnának a gyűlölködő ellenzéki lap publicistáinak szívében, akikről érdemeik elismerése mellett egy perc csendes sajnálattal meg is emlékezünk most, hisz ott ezt nem írhatják meg. Cserébe kioktatnak, kritizálnak és olvasóik orra alá tolják a kattintásvadász hazugságot: „a Heineken vezére így alázkodik meg Mészáros lapjában”.
Igen, eredményeket sorolva „alázkodik meg” a vezérigazgató asszony ahelyett, hogy sírva, könyörögve ott csúszna a Hvg küszöbén egy a kormányt köpködő, gyalázó, Magyarországot leszóló interjú lehetőségéért.
Megértjük a Hvg-t, egyben sajnáljuk, hogy José Matthijsse, a Heineken Hungária vezérigazgatója ekkora fájdalmat okozott azoknak, akik ennek ellenkezőjét szeretnék hallani.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy tudjuk, a Hvg és olvasótábora a végletekig toleráns, ezért lassan hozzászokik ahhoz, hogy Magyarország fejlődési pályáját mára inkább a kiszámíthatóság és a felminősítések jellemzik, mintsem a szoclib időkben megszokott IMF utasításainak való megfelelés.