– Ön a Fidesz egyik alapítója, mégis sokáig távol maradt a nagypolitikától. Mi volt ennek az oka?
– Büszke vagyok arra, hogy életem egyik legörömtelibb korszakában ott lehettem a Bibó István Szakkollégiumban, és részt vehettem az akkori ellenzéki mozgalomban. Némi szerencsével ott voltam 1985-ben a monori találkozón, a Jurta színházbeli eseményeken, ellenzéki rendezvényeken. Pontosítanék: 1990 és 1994 között önkormányzati képviselő voltam Terézvárosban, és sok akkori, máig ható döntésnek lehettem részese. Gondolok itt a színházak utcájára, a pesti Broadway kitalálására. Az is tény, hogy ezt követően az ügyvédi pályámra koncentráltam, tanultam az Amerikai Egyesült Államokban, dolgoztam, gyakorlatot folytattam Kölnben, igyekeztem a szakmám mesterévé válni. Közben mindvégig támogattam a Fidesz politikáját akár a törvényhozásban, akár a párt vezetésének adott tanácsokkal. Négy éve pedig a VII. kerületben önkormányzati képviselő és alpolgármester vagyok. Bibó István szavaival élve: a demokrácia kis köreiben mindig igyekeztem aktív politikai életet folytatni.
– Az ellenzéki sajtó az Orbán család ügyvédjének is nevezi. Mit szól ehhez a titulushoz?
– Büszke vagyok arra, hogy a miniszterelnök úrnak jogi tanácsot adhatok, illetve hogy ügyvédként is számíthat rám. Úgy gondolom, hogy szakmai elismerés is, hogy őt képviselhettem bizonyos ügyekben. Hozzá kell tennem, hogy az ügyvédi praxisom lassan harmincéves, több ezer peres ügy van mögöttem. Nagy cégeket képviselek, országos jelentőségű ügyeket vittem például a gazdasági jog, a versenyjog területén. Több nagyberuházás, gyár letelepedésében működhettem közre, ezek a cégek ma több ezer magyar embernek adnak munkát, megélhetést.
– Legutóbb Erzsébet- és Terézvárosban szoros meccsen bukott el a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltje a DK-s Oláh Lajossal szemben. Most mire számít?
– Oláh Lajos 2014-es győzelme statisztikai hibahatáron belüli győzelem volt, Teréz- és Erzsébetváros közel 70 ezer szavazópolgárát figyelembe véve mindössze alig több mint kétszáz vokssal billent a javára a mérleg nyelve. Akkor Oláh Lajos egy rendkívül mocskolódó kampányt folytatott a Fidesz–KDNP jelöltje ellen, és most is ilyen stílusú küzdelemre számítok vele kapcsolatban. Sokat elmond, hogy mögötte áll Hunvald György és köre, azok az erők, amelyek a VII. kerületet csődbe vitték. Ellenfelem kampánya azért sem lesz mentes a sárdobálástól, mert ez az egyetlen fegyvere, a kerület érdekében eddig semmit nem tett.
– Bokros Lajos is ringbe száll.
– Bokros Lajos újdonsült jelölt, hiszen soha nem élt, nem dolgozott a VI–VII. kerületben, nem vállalt itt semmilyen funkciót, nem tett semmit az itt élőkért. A neve ugyanakkor minden magyar embernek ismerős lehet. A nevével fémjelzett megszorítócsomag terheit évekig nyögték a magyar családok. Eredetileg a Gyurcsány-féle DK-ban jelentkezett be különböző pozíciókra, de mivel ezt nem kapta meg, ezért az utolsó pillanatig nyomásgyakorlásra használja fel indulását, hátha kap valamit esetleges visszalépéséért. Nem a győzelem, nem az erzsébet-, illetve terézvárosiak képviselete a cél, hanem egy pozíció megszerzése, akár később egy európa parlamenti hely képében.
– Stummer János, Erzsébetváros jobbikos önkormányzati képviselője, országgyűlési képviselőjelöltje azt írta: Hódmezővásárhely után félni kell annak, aki fideszes. Ön fél?
– Nem félek, sosem féltem, katolikus vagyok, aki Szent II. János Pál mondatát tartja fontosnak: „Ne féljetek!” A Jobbik retorikájában az, hogy „Féljen, aki fideszes!”, az csak azt jelenti, hogy politikailag, sőt fizikailag is hajlandók igénybe venni olyan eszközöket, hogy más embereket eltávolítsanak. Az erőszak, a félelemkeltés hozzátartozik a párt eszköztárához. A szavak szintjén lehet, hogy néppártosodnak, de céljaik, erkölcseik a régiek. A közelmúltban egy képviselő-testületi ülésen Stummer János egy bérlőkijelölési joggal kapcsolatos előterjesztés kapcsán a zsidóságot, a cigányságot cselédeknek nevezte. Ők így gondolkodnak, szerintük vannak magasabb és alsóbb rendű emberek, vannak urak és vannak cselédek. Sajnálatos, hogy ilyen világlátás a XXI. században még előkerül. A Jobbik csak köpönyeget fordított, hogy az áru eladhatóbb legyen a választáson.
– Erzsébetváros szavazott a bulinegyedről. Van megoldás a nyugalomra, rendre vágyó lakók és a nagy forgalomban érdekelt vendéglátósok közötti ellentétek feloldására?
– Kérdés, hogy lehet nyugalomban, biztonságban élni akkor, amikor egy hétvégén, egy fél négyzetkilométeres helyen mintegy százezer szórakozni vágyó ember fordul meg. Ez kétszerese annak, ahányan egész Erzsébetvárosban laknak. Ez olyan, mintha Budapestre hétvégente rászabadulna majd négymillió ember. Mi mindig a lakók pártján voltunk, vagyunk, ezért is tettünk le az októberi képviselő-testületi ülésen egy tíz pontból álló javaslatcsomagot. Közben többet költünk a köztisztaságra, a rendőrök túlóráit is a kerület fizeti, emeltük a közterület-felügyelők számát, mobil vécéket telepítettünk, nyilvános illemhelyeket újíttattunk fel. Társasházi pályázatokat írunk ki kifejezetten a lakók érdekében: bejárati kapuk, biztonsági kamerák fejlesztésére, telepítésére, hang- és hőszigetelt ablakok cseréjére, és a zárt ablakok miatt tervezzük légkondicionálók telepítésének támogatását is.
– Kit terhel a felelősség a mostani közállapotok miatt?
– A 2000-es évek elején az akkori szocialista és SZDSZ-es kerületi vezetés az erzsébetvárosiak megkérdezése nélkül állította elő ezt a helyzetet azzal, hogy több mint hetven ingatlant eladtak romkocsmának olcsón, ár alatt. Ezzel utat nyitottak a bulinegyed létrejöttének, a vállalkozók felfedezték a területet, jelentős összeget fektettek a szórakozóhelyek kialakításába. Ma jelentős turisztikai célpontról beszélhetünk. A balliberálisok összehoznak egy problémahalmazt, kiveszik belőle a maguk hasznát, és amikor gond van, felülnek a magas lóra, és számon kérik a mostani vezetésen, hogy mi történt itt. Ehhez hozzászoktunk, akár a devizahitelek, akár más kapcsán. De meg fogjuk oldani ezt a problémát is.
– Erzsébetváros korábbi szocialista–liberális vezetése a vádlottak padjára került. Kiheverte a kerület az akkori időket?
– A bulinegyeden kívül számos rosszul sikerült jogügyletet is megemlíthetünk, ahol a lakók feje fölül adtak el ingatlanokat. Ilyen a Király utca 25–27. vagy a Százház utcai ingatlan esete, amit először felújítottak, majd lebontották, aztán a vállalkozó több mint egymilliárd forintot követelt azzal, hogy őt kár érte a szocialista városvezetés miatt. A per miatt az ingatlant sem tudtuk fejleszteni. Folyamatosan számoljuk fel a terhes örökséget. Például a Százház utcai per 2016-ig tartott. A Király utcában három ingatlan a mai napig per alatt van, ezek esetében a korábbi balliberális városvezetés a lakók feje fölül adta el az épületeket úgy, hogy a vállalkozóra bízta kiköltöztetésüket. Az itt lakók az önkormányzattól várják a megoldást, hozzánk fordulnak kérdéseikkel, panaszaikkal, de ezek az épületek még nincsenek a kerület tulajdonában, per alatt vannak. Egyébként ugyanez a helyzet Terézvárosban, a Fürst György-féle társaság ügyeiben, itt is a mai napig ható pénzügyi, gazdasági terhek vannak a kerületen.
– Mekkora kárt okoztak a 2010 előtti ingatlanpanamák?
– A legnagyobb kár erkölcsi, hisz a bulinegyed kapcsán egy komplett városrészt tettek lakhatatlanná. Nehéz forintosítani azt, ha valaki már hosszú ideje nem tud aludni a hangoskodás miatt. Komoly lehetőségektől fosztották meg a várost, évekig pereskedni kellett, és még most is kell. Ha az anyagi oldalról nézzük, akkor többmilliárdos kárt okozott a 2010 előtti kerületi vezetés a döntéseivel.
– Milyen fejlesztéseket sikerült megvalósítani a terhes örökség ellenére?
– Felújítottuk a Klauzál téri piaccsarnok épületét mintegy két és fél milliárd forintos önerőből, mindenfajta külső segítség nélkül. Folytatjuk a Klauzál tér átépítését, jelenleg a tervezés folyik. Az említett Százház utcai üres telken sportkomplexumot akarunk létrehozni, az épület tervezése már folyik. Itt fedett uszoda, beltéri futball- és kézilabdapályák épülnek majd, némi lakófunkcióval is kiegészítve, mivel a telek méretei, adottságai ezt lehetővé teszik. Ez alsó hangon 5-6 milliárd forintos beruházás; jelenleg a kormánnyal tárgyalunk, hogy hogyan tud beszállni a finanszírozásba. Minden évben milliárdos nagyságrendben újítunk fel utakat, járdákat. Évente mintegy 700 millió forintot költünk köztisztaságra, százmillióval támogatjuk a rendőrséget. Minden háziorvosi rendelőt felújítottunk, évente több mint 850 millió forinttal támogatjuk az időseket és az egészségügyet. Az időseknek, rászorulóknak ingyenes közösségi taxiszolgáltatást hoztunk létre. Két zöld taxink hívásra elviszi őket orvoshoz, boltba stb. Több száz millió forintot szánunk minden évben a társasházak felújítására, a tetőtől a pincéig szinte mindenfajta munkálatra lehet pályázni. Minderre a kerület stabil költségvetése, gazdálkodása ad alapot, pedig 2010-ben 11 milliárd forint adóssággal vettük át.
– Önt sokat támadják jótékonysági akciói miatt. Egy politikus nem csak érdekből segít a rászorultakon?
– Jócskán azt megelőzően kezdtem jótékonykodni, hogy egyáltalán a politikában szóba kerültem. Segítettem a vörösiszap, az árvizek károsultjainak, támogatom a súlyosan beteg gyermekek alapítványát, vidéki iskolákat, családok átmeneti otthonát, gyermekek határon túli, erdélyi utazását is. Kárpátaljai rászorulókat, diákokat is segítettem, de ha kellett, akkor egy ottani, tönkretett emlékmű újraállításra adtam pénzt. Jótékonysági esteket szervezek. Törekszem arra, hogy kis ügyeket is elvállaljak rászorulóknak jelképes összegért. Ezek nehéz perek, lehetetlen jogi helyzetek, de szeretem a kihívásokat. Szerintem egy politikusnak példát kell mutatnia, segítenie kell másokon a munkájával, de ha anyagilag megteheti, akkor azzal is támogatnia kell a rászorulókat. Ezt ügyvédi munkámnak köszönhetően megtehetem, jelentős összeget tudok folyamatosan jótékony célokra fordítani. Ahogy azt is, hogy nem veszek igénybe önkormányzati telefont, laptopot, önkormányzati tiszteletdíjamat is jótékony célokra fordítom. Akik az adományaimat számonkérik rajtam, azok valószínűleg a saját lelkiismeretükkel nem tudnak elszámolni. Ajánlom nekik az adományozás kultúráját, higgyék el, jót tesz mindenkinek, jót tesz a lelküknek!
– Egy hónap múlva parlamenti választások lesznek. Ön szerint mi a tétje 2018. április 8-nak?
– A választások tétje egyértelmű. Magyarországnak most egy nemzeti érzelmű, a magyar érdekek mellett elkötelezett, erős kormánya van, amely kellő súllyal képes a nemzetközi színtéren is képviselni az ország érdekeit. Jelenleg nem látok másik olyan politikai erőt, amelyik ugyanezt elmondhatná magáról. A tét pedig nagy: egy erős Magyarország vagy egy identitását vesztett, kevert népességű bevándorlóország. Mi azt szeretnénk, hogy az, ami 2015-ben a Keleti pályaudvarnál történt, soha többé ne ismétlődhessen meg.