Történt egyszer a magyar miniszterelnök sajtótájékoztatóján, hogy az évtizedekig mérvadónak és hitelesnek tekintett BBC magyarországi képviselője feltett egy megelőlegezett ítélettel felérő kérdést.
„A túlóratörvénnyel kapcsolatban ön korábban úgy fogalmazott, hogy a puding próbája az evés. Miután öt vagy hat hete ismerjük a törvény szövegét, valamint tíz napja hatályos, több ember számára világossá vált Magyarországon, hogy ez a puding bizony keserű…”
Abban igaza van a BBC tudósítójának, hogy többeknek bizony keserű ez a puding, csak azt felejtette el felvezetni, hogy ezek nem a munkások, hanem a gyűlöletkeltésben érdekelt ellenzéki pártok és csatlósaik, az utcai megmozdulásokat szervező NGO-k és a munkások jogaiért bizonyára tárgyalni képtelen néhány szakszervezet vezetői. Erről Nick Thorpe nyilván nem tájékozódott.
És erről szólt Orbán Viktor tömör válasza is: „…több ember eddig csupán annyi tett, hogy látta a pudingot az étlapon. Kérem, kóstolják meg, és utána formáljanak véleményt!”
Közben meg a puding tömeges kóstolása valóban elkezdődött. Még akkor is, ha Thorpe nyilván erről sem tudott – rossz helyről tájékozódna? –, arról, hogy a Tesco és a Spar dolgozóinak, illetve az őket képviselő szakszervezetnek ehetőnek tűnik a puding.
Az ott dolgozók pedig, ennek a rabszolga-felszabadító törvénynek és a felszabadításban segédkező valódi szakszervezeteknek köszönhetően, várhatóan fel is szabadulnak.
Talán mielőtt még a nagyságrenddel kevesebb, ízérzékelési zavarokkal küzdő, Thorpe által említett „több ember” 19-én hőzöngeni indul.