1989. június 16-án került sor Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére. A budai Rózsadomb egyik villájában, lehúzott redőnyök mögött, szorongva nézte végig a TV-ben a ceremóniát egy megtört, idős ember. Három hét múlva, 1989. július 6-án, mikor Nagy Imrét hivatalosan is rehabilitálták, meghalt Kádár János. 1989. július 14-én a Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra. A halott diktátor koporsójánál tömegesen rótták le kegyeletüket az emberek. Máig sokan nosztalgiával tekintenek alakjára és azokra az évtizedekre, amelyet rendszere jelentett.
Azok, akik nosztalgiával tekintenek vissza a Kádár-rendszerre, azokat nem érintette a diktatúra kegyetlen megtorló tevékenysége – hívta fel rá a figyelmet az ECHO TV Tegnapi történelem című műsorában Tóth Eszter Zsófia történész. A VERITAS Történetkutató Intézet kutatója rámutatott, aki egy kicsit is szembe ment a rendszerrel, arra azonnal lecsapott hatalom. Hozzátette: aki nosztalgiával tekint a Kádár-rendszerre, az nem mert, sőt nem is mert elgondolkozni azon, hogy szembemenjen a hatalommal.
Csatári Bence történész, Nemzeti Emlékezet Bizottság kutatója arról beszélt, hogy a diktatúra évei alatt gyakorlatilag minden egyes társaságban volt besúgó.
Egy főre esően legalább annyi ügynök volt Magyarországon, mint mondjuk Bulgáriában. A kommunizmus évei alatt összességében 800 ezer ügynök volt – mutatott rá a Nemzeti Emlékezet Bizottság kutatója.
Kádár végnapjaival kapcsolatban Tóth Eszter Zsófia az emberi drámát emelte ki, amiben meglátása szerint nincs megoldás, mert egy olyan emberről van szó, aki harminc éven keresztül hazugságban vezette az országot és nem nézett szembe a felelősségével Nagy Imre sorsát illetően. Csatári Bence megjegyezte: Németh miklós visszaemlékezései alapján elmondható, hogy Kádár lelkiismereti problémákkal küzdött.
A teljes adás megtekinthető az ECHO TV weboldalán.