Általános konszenzus a zenészek között, hogy Hendrix óta nincs a világnak legjobb gitárosa, Magyarországon meg természetesen ki más lehetne a legjobb? Hát persze, hogy a Tátrai. Egyáltalán van-e olyan a fogalom zenében, hogy „legjobb”? – vetik fel a kérdést a 888.hu-n a Tátrai Tibusszal készített beszélgetés elején.
A gitáros úgy látja, hogy a közönség alapjelleméből adódik, hogy szüksége van sztárokra, szüksége van hősökre, akár a sportban, bármiben, mindenben. „Az átlagember szívesen beszélget arról a kocsmában, hogy mekkora gólt lőtt a Szőke, vagy milyen jó buli volt a Nagy Feróék koncertjén, mekkora őrület volt. Szükségük van az embereknek arra, hogy amit szeretnek, azt misztifikálják, belehúzzák az egyént a zenébe. Ez egyébként szerintem egy dicsőséges dolog, mert hogyha valaki megcsinálta, és arra fel lehet nézni, akkor legalább adott valamilyen példát.”
Ha Tátrai Tiborral beszélget az ember, állandóan ott bujkál benne a kisördög, hogy megkérdezze, milyen a jó gitárszóló. Válaszában a gitáros kifejti, hogy akkor tud egy gitáros jó szólót játszani, ha előtte egész életén keresztül gyakorol, „rettenetesen szereted és imádod azt, amit csinálsz, és annyira kigyakorlod és annyira együtt vagy a csapattal, hogyha színpadon vagy (hogyha stúdióban, akkor meg még jobban), hogy
fogod magad és kiszakadsz az agyadból és elszabadul a dzsinn.
Én dzsinnek hívom.”
Megemlíti, hogy mekkora csalódás volt számára, amikor olvasta Slash (a Guns ‘n’ Roses gitárosa – a szerk.) életrajzi könyvében, hogy előre megírta a szólóit és minden koncerten hangról, hangra ugyanúgy játszotta őket. „Természetesen a közönségnek tökéletesen működik, ha minden hang, minden mozdulat ugyanaz, de zenészfüllel és zenészi szemmel ez már nem működik. Nem működhet, mert akkor baj van. Mert akkor már nagyon nagy a baj, ha egy 60 állomásos Skorpió-koncerten én az első hangtól az utolsóig ugyanazt játszom. Az zenészi szemmel semmit sem ér.”
„Ha nem lett volna elektromos gitár, akkor talán ma nem is beszélgetnénk”
A profizmusról Tátrai úgy nyilatkozott: „Amikor én fiatal voltam – ki merem mondani –, nem volt túl nagy konkurencia. Ma pedig bárhová fordulok, bitang ördögfiókák bújnak elő, és úgy muzsikálnak, ahogy kell. Pontosan azért, mert kisgyerekkorában már meg tudja nézni a YouTube-on például, hogy valaki hogy játszik.
Megváltozott a világ. A zene ma sokszor nem olyan formában jelenik meg sokak életében, hogy leül, bekapcsolja és meghallgatja, hanem mondjuk munkába menet be van dugva a füles, és úgy hallgatja meg az aktuálist.
Ma ezen a csatornán keresztül muzsikálsz. Erről viszont nem lehet úgy beszélni, hogy hátrány vagy előny lenne, hanem ez a valóság. Hogy ebből mi lesz? Nézd, lehet, hogy a jövőben még a maiaknál is rövidebb dolgok lesznek. És az is lehet, hogy ettől mindenki besavasodik, és megszületik újra az igény a komplexebbekre. Nem tudhatjuk. Én azt tudom, hogy van gyerekem, aki rapet hallgatott, és van unokám, aki pedig rendszeresen a Müpába és az Erkel Színházba jár. Én is megtaláltam magamnak a Radics Bélát, mert a család nem adta meg, a kisunokámnak én ezt megadtam, ő mégis más irányba mozdult. Magyarán mindenki kiszotyolázza magának, hogy mit akar. Ez mindig így lesz.”
A 888.hu újságírói Tibusznak is feltették a kérdést, hogy mit gondol a magyar kultúráról és abban a rockzene szerepéről. A gitáros válaszában kifejti, hogy „ kultúrába nyilvánvalóan beletartozik az egész életünk. De hogy a művészetben, így a zenében milyen alapjai vannak a dolgoknak, ebbe belegondoltam, és a klasszikus zene győzött. Ott nincs duma. Ez az idők kezdete óta így van. Ez a fránya, fáradt kis beat- és rockzene pedig csak a II. világháború után lett feltalálva. Tehát alapvetően ez egy fiatal dolog.
És ha nem lett volna elektromos gitár, akkor talán ma nem is beszélgetnénk.„
De én úgy gondolom, hogy a magyar rockzene már a kezdeti nagyoknál kultúra lett. Megjelent az Illés együttes, és ez egy elemelkedés volt az akkori zeneipartól. Önálló arccal, megjelenéssel, stílussal és hangzással jelentek meg annak idején.”
Tátrai Tibusz: a kultúra a lelkedből jön
Az én időmben kultúracsinálásra az ember 16 évesen nem vágyott. Viszont egy kultúrára vágyott. Akkor, amit a Radics Béla sugárzott ki magából, én arra a kultúrára vágytam. És ahogy azt a Béla képviselte, hiszen egész nap gyakorolt, és hetente minimum négyszer próbáltak a művházban. És amikor ott ültem a bulin, a szívem kiszakadt a gyönyörűségtől, hiszen úgy szólalt meg a zenekar a koncerten, ahogy kellett, a közönség pedig megőrült. Hát kell ennél több egy 16 éves gyereknek? Ennél nagyobb bevonzás egy gyereknek nem kell.
Szerintem a kultúra az, ami a lelkedből jön, nem pedig az, amit el lehet adni.”
A zenész szerint a rockzene nem a lázadásról szól, hanem a muzsikálásról. Úgy fogalmaz: csak azt én annak idején összekötöttem a lázadással, mert ugye akkor komcsi diktatúra volt, a rock meg nem az volt, ez pedig automatikusan adta a lázadást.
De a muzsika nem ideológiákról szól.„
Arról, Mi nyomja a nyugatiak vállát és, hogy ki a magyar
A mai európai helyzetet elemezve Tátrai Tibor azon a véleményen van, hogy „lehetne most bogarászni a történelemben, hogy miért van úgy elmaradva Szíria vagy az afrikai országok, miközben Kína mondjuk nincs elmaradva. Kínába soha nem mehetett be huzamosabb ideig senki, ott mindig csak kínai volt, Japánban meg csak japánok. Afrikában meg volt belga, volt holland, volt német, angol meg francia. Szóval szerintem azért ez ott van a nyugat-európaiak hátán, ez a nagy fekete madár. Ott ül a vállukon. Most pedig próbálják ezt jóvá tenni. De nem vagyok biztos benne, hogy nekem ezt a dolgot tolerálnom kellene. Én ezt az egészet szeretném megúszni baj nélkül.
És elég nagy rumli van most Nyugat-Európában. A második világháború óta nem volt cirkusz, de most elég nagy cirkuszszag van Európában.
Adja a Jóisten, hogy a vezető politikusaink észnél legyenek és jól oldják meg a helyzetet.”
Az én hazaszeretetem az olyan egyszerű és olyan természetes: szeretem ezt az országot -fogalmazza meg hazához való viszonyát a gitáros, majd úgy fogalmaz: „Sok éve járom az országot és mindig látok valami újat, pedig Magyarország egy kis ország. Az emberek közvetlenségét pedig nagyon élvezem a mai napig. De beszéljünk akkor kicsit arról, hogy mi az a magyar lélek.
Egyszerűen ki kell nyitni a történelemkönyvet, és ha te nem a magyarok oldalán állsz, akkor nem vagy magyar.”
A teljes beszélgetés a 888.hu-n olvasható.