– Egy magyar közmondást ajánlok figyelmükbe, amely így szól: a jó mesterembernek az egész világ a hazája. Legyenek büszkék rá, hogy olyan tudás birtokában vannak, amely valóban az egész világon, mindenhol egyformán versenyképes. Ez pedig nem más, mint a precíz, pontos, lelkiismeretes, eredményes munka, amelyre a világon mindenütt szükség van – hangsúlyozta Áder János, Magyarország köztársasági elnöke szombaton az Euroskills Budapest 2018 ünnepélyes záróceremóniáján a Papp László Budapest Sportarénában.
A magyar szakemberek ismét bizonyították, hogy tudásuk és szakértelmük kiemelkedő az európai mezőnyben is: összesen 17 helyezést elérve három arany-, ugyanennyi ezüst- és bronzérmet, továbbá nyolc kiválósági érmet nyertek. Az Euroskills Budapest 2018 nemzet legjobbja kitüntetést Nagy Ádám János bútorasztalos tudhatja magáénak. A legtöbb érmet Oroszország csapata szerezte meg, az éremtábla második helyezettje Ausztria, a harmadik Franciaország lett, hazánk pedig a negyedik helyen végzett.
– Győzött a magyar szakképzés ügye, mert meg tudta mutatni a fiatal szakmai elitet azoknak, akik még csak terveznek erre az útra lépni – fogalmazott Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke az eredmények értékelésekor. Dita Traidas, a Worldskills Europe elnöke úgy nyilatkozott: Magyarország kijelölte a Euroskills következő évtizedének kezdőpontját azzal, hogy rendkívüli professzionalizmussal valósította meg a rendezvényt, és megemelte a mércét az esemény minőségét és a méreteit illetően.
A Hungexpo történetének egyik legnagyobb nemzetközi rendezvénye múlt szerdán kezdődött és három napon át tartott. Huszonnyolc országból érkezett 525 versenyző, csaknem ötszáz szakértő, és százezerre tehető a látogatók száma. A csapatok szerdán kapták meg a komoly szaktudást igénylő feladatokat. Harminchét szakma legjobbjai küzdöttek meg egymással, akiknek a verseny három napján összesen 18 óra alatt kellett elkészíteniük a kijelölt munkadarabot. A verseny szakértői szerint az egyik legnagyobb megméretést épp az időkeret jelentette, ráadásul nemcsak az volt a fontos, hogy időre elkészüljenek, hanem az is, hogy kiváló minőségben oldják meg a feladatot.
A verseny során a pincérek az első napon koktélokat kevertek, díszítették és felszolgálták az italokat, míg a szakácsok szerdán csirkeételt, csütörtökön vadhúst, pénteken pedig halat készítettek. Mindjárt szerdán meglepték őket egy-egy gyors feladattal is, például azzal, hogy készítsenek majonézt, miközben a versenybiztosok még azt is ellenőrizték, hogy milyen vékonyra vágják a körethez szánt répát.
A virágkötők délelőtt koszorút, délután saját kompozíciót készítettek, a kertépítők pedig adott tervrajz alapján dolgoztak három napon keresztül. Az asztalosoknak egy ablakkeretet, a hegesztőknek pedig nyomástartó, saválló alumíniumtartályt kellett összeilleszteniük. Azoknak, akik ápolást tanulnak, először az otthoni munka terén kellett bizonyítaniuk rátermettségüket, később pedig a kórházi és a sürgősségi ellátásban mutathatták be tudásukat. Először ágyban fekvő beteget kellett meglátogatni, aki nem tudta, hogyan kell a mankót használni. A magyar versenyző dicséretes módon nemcsak lerakta a táskáját valahova a lakásban, amikor megérkezett, hanem megkérdezte, hová teheti le.
A recepciósok nemcsak a bejelentkezést intézték, hanem olyan helyeket is ajánlottak Budapesten, amelyeket érdemes felkeresni. A pékek egyebek mellett fonottkalácsot és croissant-t sütöttek, a kirakatrendezők nyári hangulatba helyeztek el naptejeket és fehér napszemüvegeket, azoknak pedig, akik szabás-varrással foglalkoznak, egy esőkabátot kellett megtervezniük, kiszabniuk és megvarrniuk.
A kőfaragók tardosi mészkőből készítettek 18 óra alatt egy díszítőelemet. A tervekhez képest csak egy milliméter lehetett az eltérés, így nemcsak az volt a fontos, hogy időre készen legyen, hanem az is, hogy ezzel a rendkívül nehezen formálható anyaggal pontos munkát végezzenek.
– Ma már egyre kevesebben tudják, milyen sok területen dolgoznak a kőfaragók. Ráadásul ha valaki szobrásznak áll, türelemmel kell lennie, mert hosszú út vezet odáig, mire a kéz meg tudja csinálni, amit az agy elképzel – mondta lapunknak Gill Viktor kőfaragó-szobrász, a verseny egyik szakértője, akinek az egyik legjelentősebb munkája az Országház előtti Kossuth-szoborcsoport Deák Ferenc alakjának rekonstruálása. Szavai szerint ez a bajnokság azért is fontos, mert vissza kell adni a szakmák becsületét.
– Ha nincs, aki kenyeret süssön, ruhát varrjon, házat építsen, nem jut egyről a kettőre egy ország – fogalmazott a kőfaragó mester.
A háromnapos versengés után szombat este izgalommal várták a fiatalok, kik lesznek azok, akik dobogós helyre kerülnek. Hazánk ismét bebizonyította, hogy a magyar fiatalok nem maradnak el szaktudásban és tehetségben európai társaiktól. Aranyérmes lett a Sipos Kristóf Balázs és Takács Zoltán alkotta mechatronika csapat, Nagy Ádám János épületasztalos és Simon Krisztián bútorasztalos. Ezüstérmet szerzett Balogh Ákos webfejlesztő, Cseke Szabolcs festő és Varholik Dávid ápoló, bronzéremmel pedig Zaja Dániel hegesztő, Balogh Krisztián kőfaragó, valamint Takács Dániel virágkötő munkáját díjazták.