– Salgótarján azzal váltotta ki a hatalom megkülönböztetett gyűlöletét, hogy ott maga a munkásság utasította el a rendszert, és amire a legbüszkébb lehet Salgótarján, az az, ahogyan a munkásszolidaritás működött a városban – mondta a gyásznapi megemlékezésen Kádár Pál, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára. Hozzátette: annak idején az első hívó szóra ezrek indultak munkástársaik kiszabadulását követelni, pedig akkor már minden józan ember tudta, hogy az életével játszik. Az emberekben a félelemnél erősebb volt a bajtársiasság, erősebb volt a szolidaritás parancsa.
Az államtitkár a beszédében arra is kitért, hogy máig tisztázatlanok az 1956. december 8-i sortűz pontos körülményei, a halottak számáról is eltérő adatokat ismerünk, de az bizonyos, hogy napjainkban a December 8. tér az egyik szimbóluma az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó tömeges megtorlásoknak.
A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára kiemelte: a kormány azért döntött májusban a sortűz színhelyének történelmi emlékhellyé nyilvánításáról, hogy emlékeztesse a jelen és a jövő nemzedékét Salgótarján történetének meghatározó eseményére, mindannyiunk sorsfordító tragédiájára. Salgótarjánban 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek két munkástanácsi vezető kiszabadításáért az akkori Vásártéren, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre.
A sortűznek levéltári források szerint 46 halálos áldozata volt, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) azonban 131-re teszi az áldozatok számát – írja az MTI. Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke felidézte, hogy 62 évvel ezelőtt ezen a napon halottak feküdtek „itt a téren, az úton és a járdán”. Mint mondta, a sortüzet az acélgyári dolgozóknak szánták, hozzájuk társultak a tüntetésen a bánya, a tűzhelygyár és az üveggyár dolgozói. Azt kérte a fiataloktól, ne engedjék feledésbe merülni, ami itt történt, mert a salgótarjániak és a városkörnyékiek történelmet írtak 1956. december 8-án.
Fekete Zsolt (MSZP–DK–Tarjáni Városlakó Egyesület), a város polgármestere arról beszélt: Salgótarján polgárai 1956-ban egyértelműen kinyilvánították, hogy nem kérnek többet a zsarnoki elnyomásból. Az októberi események hatására az acélgyárban és az öblösüveggyárban üzemőrség alakult, 27-én ledöntötték a szovjet emlékművet, 30-án megalakult a Nógrád Megyei Nemzeti Tanács, amely megpróbálta átvenni a hatalmat. Megalakult a Szabad Salgótarján rádió, a munkások pedig sztrájkot hirdettek a szovjet csapatok kivonulásáig. December 8-án itt került sor az egyik legvéresebb megtorlásra. A városvezető kiemelte a történelmi emlékhellyé nyilvánítás fontosságát, mondván, csak a meghatározó jelentőségű helyek kapják meg ezt a figyelmet.