Sok szó esett már arról, hogy Soros György céljai eléréséhez eszközként használja a különféle nem-kormányzati szervezeteket (NGO-k).
A Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózata által pénzelt magyarországi csoportok közül a Helsinki Bizottság az egyik legnagyobb és legrégebbi egyesület, melynek tevékenységével aktívan járul hozzá a magát mindenhatónak gondoló milliárdos új világrendjének megalapozásához.
Ebben azonban nem csak az anyagi érdekek, hanem a vakhit, mondhatni az elvtársiasság is motiválhatja a helsinkiseket. Az ugyanis eddig többnyire mindenkinek elkerülte a figyelmét, hogy a bizottságot a múltja egyszerre köti Soroshoz és Magyarország leggyűlöltebb pártjához, a gyalázatos emlékű SZDSZ-hez.
Az SZDSZ és a magyarországi Soros Alapítvány kapcsolatáról korábban már írtunk egy bejegyzést. A Helsinki Bizottság egyik alapítója Kőszeg Ferenc, aki a ’80-as évek elejétől Solt Ottilia és Demszky Gábor „harcostársa” volt. A rendszerváltozás előtt együtt dolgoztak a Szegényeket Támogató Alapban, majd a Független Jogvédő Alapban is.
Ez utóbbira egy, a Soros-egyetem mellett működő Nyílt Társadalom Archívum szervezésében megrendezett 2005-ös konferencián úgy utaltak, mint a helsinki előzményére, nem mellékes tehát, hogy létrehozói – Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia, Mécs Imre és Philipp Tibor – közül egyedül Philipp nem tartozik szorosan véve a liberális párt alapítóihoz, az ős-SZDSZ-es táborhoz.
Mészöly Miklós rövid elnöksége után a Helsinki Bizottság vezetője egészen 2007-ig Kőszeg Ferenc volt, miközben két cikluson át (1990-1998) ült a szabaddemokraták országgyűlési frakciójában. Habár jogvédő szervezetét igyekezett függetlennek láttatni, a valóságról mindent elmond az az anekdota, amit évekkel ezelőtt maga Kőszeg osztott meg a Népszabadság olvasóival.
Eszerint a `80-as évek végén „Kérdezték tőlünk az európai szervezetek, hogy miért nem alakítunk mi is formális bizottságot. Solt Ottilia ironikus válasza erre az volt: a Szegényeket Támogató Alapban és a Beszélő szerkesztőségében is ugyanazok vannak, minek legyen még egy nevünk.” Itt érdemes felidézni, hogy az SZDSZ-t egy időben úgy is emlegették, mint a „lappárt”, utalva arra, hogy alapítóinak java a Beszélő szerkesztői (Kőszeg is az volt) és szerzői közé tartozott.
Kőszeg mindezt azzal igyekezett árnyalni, hogy az 1989-es zászlóbontáskor meghívták a szervezetbe a jelentősebb ellenzéki pártok képviselőit, ám azok a ’90-es választást követően hamar eltávolodtak a bizottságtól, amelyben amúgy csak statiszta szerepet kaphattak. 1990 után maradt tehát az SZDSZ-hez kötődő liberális mag.
A feltevést igazolja, hogy az 1994-es újjászervezés után a helsinki meghatározó munkatársai közül többen is párttagok voltak, így például Somogyi János, vagy Mészáros István László. Igaz, utóbb mindketten szakítottak a bizottsággal; Somogyi több mint egy évtizede, Mészáros pedig 2016-ban, amikor a Helsinki a kvótanépszavazás ellen kampányolt, s ezzel szerinte megtagadta a demokrácia értékeit.
Megjegyzendő, hogy a szervezet a Soros-ösztöndíjas Kőszeg Ferenc visszavonulása után sem „tisztult meg”: a mai napig van olyan tagja, aki korábban jelentékeny szereplője volt a Szabad Demokraták Szövetségének, s Kőszeghez hasonlóan viseli a szívén a migránsok sorsát. Ő Léderer András, a bizottság menekültügyi programjának vezetője.
Túlzás nélkül elmondható tehát, hogy a Helsinki Bizottság már a megszületésének pillanatában arra volt rendeltetve, hogy elhárítsa az akadályokat Soros György nyílt társadalmának meghonosítása elől – ezért indítja a stratégiai pereket, ezért viszi Strasbourgba az ügyeket, ezért működik közre hazánk lejáratásában, és támogatja minden rendelkezésére álló eszközzel a multikulturalizmust.