– Mi támogatnánk, hogy létrejöjjön az észak-magyarországi roma tartomány, amitől anyagi és erkölcsi szinten is javulást várnánk az életünkben – mondja a kegyhelyéről híres Nógrád megyei Mátraverebélyen egy középkorú cigány pár.
Szerintük egy saját autonóm tartomány garanciát jelenthetne arra, hogy a cigányságnak ugyanolyan jogai legyenek, mint a többségi társadalomnak, és ne érje őket hátrányos megkülönböztetés. Ezt annak kapcsán mondják, hogy bár mindketten képzettek – a férfinak hat szakmája, az asszonynak érettségije van –, mégsem tudnak elhelyezkedni cigány származásuk miatt.
A roma tartomány ötletével az Opre Roma Demokrata Néppárt állt elő még tavaly ősszel, az ügyben népszavazást is kezdeményeztek, de a Nemzeti Választási Bizottság elutasította azt. A testület közölte: a kérdés több szempontból is tiltott tárgykörbe ütközik, az autonómia kialakításához az alaptörvény módosítására lenne szükség. A párt vezetése egyébként többek között azzal érvelt a javaslat mellett, hogy a tartománnyal jobb anyagi lehetőségeket biztosítanának a rászorulóknak, és beszüntetnék a korrupciót is.
Egy közeli boltnál négyfős társaság beszélget, közülük hárman romák, az üzlet tulajdonosa magyar. Egyikük már hallott a roma párt kezdeményezéséről, de azt egybehangzóan állítják, hogy nem lesz belőle semmi, és nem is szavaznák meg. Egyebek mellett azért, mert szerintük ez sem róluk szólna, ugyanúgy ellopnák a pénzt, mint más. – Hiába ígérik, hogy a rászorulókat segítenék, nem lenne abból semmi. S persze fontos azt is tisztázni, hogy ki a rászoruló.
Itt egy sor ember neveli papíron egyedül a gyerekeit csak azért, hogy több pénzt tudjon felvenni. Csak a gyerekeket szülik, van, akinek már tizenegy van – fogalmaz ingerülten a bolt tulajdonosa. Csakhamar egy kerékpárját toló cigány férfi csatlakozik a beszélgetéshez, aki állítása szerint korábban a helyi kisebbségi önkormányzatban is szerepet vállalt.
– Kár volt ezt a témát előhozni, ez csak ellenségeskedést szülne romák és nem romák között. Ígérni sok mindent lehet, aki még azt sem tud, az szerencsétlen – jegyzi meg egykedvűen a férfi.
– Nem várnék én mást a cigány tartomány létrejöttétől sem, mint hogy legyen továbbra is közmunka, ezt a programot nagyon jónak tartom – válaszolja kérdésünkre Bangó László. A harminc év körüli cigány fiatalember elmondja: a hozzá hasonlóan képesítés nélküli sorstársainak nagy segítséget jelent a közfoglalkoztatás. A bolt lépcsőjén üldögélő, ujjnyi vastag aranyláncot viselő ismerőse is csak annyit mond: nem ért egyet a roma párt ötletével.
A település belseje felé haladva egy kerítésoszlopnak támaszkodó idős cigány férfi csak a fejét csóválja a roma tartomány ötletének hallatán. – A korrupciót senki sem tudja eltüntetni, és azt sem gondolja senki komolyan, hogy a szegényeket támogatná – mondja lemondóan.
Migránsok helyett romákat integrálnaknak
– Nem hiszek én már senkinek, mindenkinek maga felé hajlik a keze – bocsátja előre mosolyogva egy lejtőn lefelé bottal araszoló cigány asszony a szomszédos Bátonyterenyén. A három gyermekét egyedül nevelő nő szerint szépen hangzik, amit a párt hirdet, de csak ígérgetni tudnak. Éppen ezért nem tudja, hogy támogatná-e a kezdeményezést.
Nem messze, egy tömbház bejáratához közeli padon egy idősebb asszony és férfi társalog, kettejük közül utóbbi a beszédesebb. Porzsik László azt mondja: ha tudná, hogy egy roma tartomány létrejötte pozitív változást hozna helyben, akkor támogatná a kezdeményezést, és meg is szavazná.
– Meg kell változtatni az emberek mentalitását, mert manapság sokan szégyellik a munkát. A gyerekeknél az oktatáson keresztül kell változást elérni, és már a bölcsődétől kezdve. De az nem működik, hogy csak öntik a pénzt a rendszerbe, következetes számonkérésre van szükség. S az egésznek az élére olyan vezető kell, aki közösségben gondolkodik, magáénak érzi az ügyet, és együttműködik a politikával – mutat rá a férfi.
Kitér arra is, hogy a térségben egy rendkívül érzékeny bomba ketyeg, miközben óriási a természetes fogyás. – Persze ezzel együtt az is igaz, hogy ne csak önmagában a támogatás miatt legyen sok gyerek, fontos, hogy a felnövekvő fiatalok a társadalom hasznos tagjai legyenek, és ne csak az eltartásra apelláljanak – teszi hozzá Porzsik László. A férfi arról beszél még, hogy nekünk nem a migránsokat kell befogadni és integrálni, hanem a romákat, ami több száz év alatt sem sikerült.
Egy út menti beton virágágyás padkáján cigarettázó középkorú cigány nő bevallja: nem hallott még a kezdeményezésről, a politika nem érdekli, szavazni még soha nem volt. Szavai szerint gondolatai a megélhetés körül forognak: tizenkilenc éve dolgozik különböző közfoglalkoztatási programokban, a leszázalékolása óta így keresi a kenyerét.
– Kaptam kitüntetést is, még 2005-ben, mindig időben vettem fel a munkát, mégsem érzem, hogy kellően megbecsülnének.
Nem várok én már semmit a pártoktól, legyen az akár cigány, akár magyar – panaszolja a 2002-ben megözvegyült asszony. A kisváros egy ligetes részén szembejövő tinédzser cigány lányok dacosan adják tudtunkra: tetszik nekik a roma tartomány gondolata – még ha nem is hallottak addig a kezdeményezésről.
Néhány méterrel odébb roma férfi értetlenül néz a javaslat hallatán. Pár perc múlva hevesen gesztikulálva felkiált: – Nem írok alá semmit! –, majd elsiet. Egy családjával sétáló idősebb sorstársa csak annyit válaszol a kezdeményezésre: –Túl meleg van ma ehhez, hagyjuk inkább.
Közbiztonságot, munkát szeretnének az emberek
A Heves megyei Pétervásárán szintén eltérő véleményen vannak az emberek arról, hogy szükség van-e autonóm roma tartományra vagy sem. Sály Alexandra az Opre Roma Demokrata Néppárt ígérete kapcsán megjegyzi, hogy mondani sok mindent lehet, talán adna egy esélyt a kezdeményezésnek.
A fiatal hölgy ettől komoly változást várna. – Jó lenne, ha megszűnne az esti ricsajozás, mert sokan kint isznak a parkban, nem lehet tőlük nyugodtan lenni. Fontos lenne az is, hogy javuljon a közbiztonság, és több legyen a munkahely – sorolja egy szuszra. A tér túloldalán két fiatal roma hölgy is azt mondja, hogy örülnek a kezdeményezésnek, és támogatnák azt. Azzal érvelnek emellett, hogy a romákat lenézik.
– Ezzel a tartománnyal a szegényebb romákat fel lehetne zárkóztatni, talán több pénz jutna az embereknek – jelentik ki egybehangzóan. Egy kisgyermekes apa szerint is fontos lenne, hogy eltűnjenek az emberek közötti különbségek. – A célok jók – teszi hozzá. Hogy a különbségek eltűnnének-e, azt nem tudni, de hogy a karácsonyi díszek még kint függnek a főút fölött, az biztos.
Egy Babetta motorkerékpárjára némi nehézség árán felkapaszkodó nyugdíjas cigány férfi sem találkozott még a roma tartomány ötletével, de nem is érdeklik a hasonló elképzelések. Így gondolkodik több, a buszmegállóban hűsölő fiatal lány is. Szószólójuk, Dzsenifer hangsúlyozza: politikával egyáltalán nem kívánnak foglalkozni, a kezdeményezést pedig komolytalannak tartják.
A Pétervásárától néhány kilométerrel arrébb fekvő Tarnaleleszen egy középkorú cigány férfi egykedvűen tölt ki egy szelvényt a lottózó előtt. Érdeklődésünkre felnéz, majd fásultan közli, hogy nem hallott az elképzelésről, de nem is érdekli.
– Nem értek én az ilyen dolgokhoz – fűzi hozzá. Nem messze, egy fagyizó teraszán két fiatal roma közfoglalkoztatott hölgy hűsöl, a munkaidő végét várják. Ők sem hallattak az autonóm roma tartományról, de nem is szavaznának rá. Szerintük biztos, hogy a szegényeknek nem jutna a pénzből.
– Nem hiszünk már senkinek, annyiszor átverték az embereket – jegyzik meg nevetve. A közelben sétáló roma férfi szerint az autonóm tartomány semmit sem változtatna a jelenlegi helyzeten. – A cigányoknak több megbecsülés járna, mert sokszor lenéznek minket.
Nekem magyar nevelőapám révén könnyebben ment a beilleszkedés. S bár nem egyszerű itt az élet, de aki akar dolgozni, az talál munkát. El lehet menni az erdészetbe dolgozni, de lehet takarítani és betegeket ápolni is – fogalmaz.
„A romák nem becsülik meg, ha segítséget kapnak”
A szomszédos Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ózdon egy farkaslyuki fiatalemberrel futunk össze, aki lerobbant autójába próbál életet lehelni, sikertelenül. Amíg a segítségre vár, szívesen válaszol a kérdéseinkre.
Az Opre Roma Demokrata Néppárt javaslatával kapcsolatban határozottan jelenti ki, hogy hülyeség, semmi értelme az egésznek, és nem is menne el szavazni. – Nem szülne jót, harag lenne az emberek között, és ujjal mutogatnának egymásra – véli. Néhány perccel később egy idősebb asszony sétál a közeli református parókia felé. Ő is tőlünk hall először a roma tartomány ötletéről. – Fontos először, hogy tisztázzuk, ki számít szegénynek.
Ha ez megvan, akkor érdemes megvizsgálni azt is, hogy az illető miért lett szegény. S hogy az egész kinek lenne jó? Talán éppen a párt vezetőinek. Nézzen itt körbe, mindent elborít a szemét, ez az elhagyott épület is patkányok tanyája, bűzlik az egész környék. Pedig az itt élő emberek most is sokat kapnak, de nem becsülik meg
– állapítja meg szomorúan.
Az egyik kocsma előtt, az árnyékba húzódva söröző cigány férfi keserű mosoly kíséretében bök a témában íródott korábbi cikk fényképére. Ezzel arra utal, hogy szerinte a párt két politikusa húzna hasznot a kezdeményezésből. Úgy véli, a hozzá hasonló szegény emberekre senkinek sincs gondja, mára beletörődött, hogy időnként zsemlét kell vennie a boltban, amikor kenyérre sem telik.
A borsodi város főutcáján ballagó csoport sem hallott még a roma tartomány ötletéről, átgondolatlannak is tartják azt. – Miből állna ez a felhatalmazás? Ha hagyományos értelemben vett autonómiát értenek rajta, a kezdeményezés indokolatlan, mivel a cigányok nincsenek többségben. Teljesen más a helyzet itthon, mint Katalóniában vagy Erdélyben, ahol az ötlet korábban felmerült – fejtik ki.
Ezzel szemben egy fiatal roma hölgy jó ötletnek tartja az autonóm tartományt, de azt nem tudja, hogy elmenne-e szavazni. – Először bizonyítson a párt vezetése, hogy kiáll a cigányságért. Utána elhiszem, hogy jót akarnak – fogalmaz gyanakvóan.
Kamarás István, a párt elnöke lapunk megkeresésére közölte: az általuk Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megálmodott észak-magyarországi roma tartomány kialakítását eszköznek, nem pedig célnak tekintik.
– Az ideális az lenne, ha a cigányság és a magyarság békés együttélésével kapcsolatos kérdések megvitatását együttműködés jellemezné – írta Kamarás, aki úgy vélte, ez a rendszerváltás óta nem valósult meg a mindenkori politikai és társadalmi keretek között.
Szavai szerint a roma ügy határozott idejű, uniós projektek halmazává vált, a tartomány létrejötte pedig megalapozhatná azokat az új kereteket, amelyek között a cigánysággal és az esélyegyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikai kérdéseket érdemi módon meg lehetne tárgyalni.