A napokban bombaként robbant a hír, amely szerint Jozef Rohác szlovák bérgyilkos beismerő vallomást tett a rendőrségen, ahol elmondta, huszonkét évvel ezelőtt ő ölte meg Prisztás Józsefet, nem pedig a bűncselekmény elkövetéséért jogerősen elítélt Hatvani István. Arról is beszélt: a megbízás Jozef Hamalán keresztül Dunaszerdahelyről, az orosz–ukrán maffiától érkezett, vagyis nem az ügyben elítélt Portik Tamástól. Rohác többórás vallomásában arra is kitért, hogy 10-15 ezer német márkát kaphatott a gyilkosságért.
A vallomás számos kérdést vet fel. Kovács Lajos megkeresésünkre közölte, lehetséges, hogy Jozef Rohác lőtte le a milliárdos üzletembert, ám a megbízásról előadottak leginkább a mese kategóriájába tartoznak, Prisztásnak ugyanis nem voltak orosz, szlovák, cseh üzletei vagy ellenségei. Szerinte tehát életszerűtlen Rohác állítása, amit – mint hangsúlyozta – semmiféle nyomozási adat nem támaszt alá.
Lapunk megtudta, egy korabeli orosz rendőri jelentés orosz elkövetőről és orosz–ukrán megbízóról szólt. A jelentés regényes körülmények között jutott el a magyar rendőrökhöz. Az egykori Központi Bűnüldözési Igazgatóság szervezett bűnözéssel foglalkozó nyomozói közül néhányan még emlékeznek arra, hogy 1998-ban Szentpétervárról Budapestre érkezett egy maffiaellenes nyomozócsoport néhány tagja, és a négy évvel korábban – 1994-ben –, a Szentendrei úton történt lövöldözésről kértek információkat.
A Szentendrei úton fényes nappal Igor K.-t próbálták meggyilkolni, sikertelenül. Több, az úton közlekedő autó is találatot kapott, s akár nyolcan is áldozatul eshettek volna a leszámolásnak, ám csak Igor K. sofőrje vesztette életét. Igor K. az utolsó pillanatban ült át az anyósülésre, még induláskor is úgy volt, hogy ő vezet, a merénylők erről már nem értesültek.
A magyar rendőrök kiderítették, hogy az orosz férfit az orosz–ukrán bűnszervezet itteni főnöke rendelte Kijevből Magyarországra alvezérnek. A szentpétervári nyomozók azért jöttek hazánkba, mert a négy évvel korábbi lövöldözés visszavágójaként a Néva parti városban hat prostituáltat kivégeztek.
Mellékesen azonban hoztak egy hivatalosan magyarra fordított 1996-os jelentést, ami a Prisztás-gyilkosságról szólt. Ebben közölték egyebek mellett, hogy az elkövető orosz volt, és orosz–ukrán megbízásból ölt. A gyilkos kerékpárral érkezett, fejbe lőtte a dzsipjébe beszálló Prisztást, a kétkerekűt áttolta a HÉV-síneken, majd az út mentén várakozó Barkas furgon rakterébe rakta, beült és távozott – tartalmazta a dokumentum, amelynek a magyar kollégák nem adtak hitelt.
Az ügy érdekessége, hogy Prisztást éppen Igor K. csapata védte egy időben, csakúgy, mint egy sor más magyar vállalkozót, akik később az életüket vesztették.
Egy volt rendőrtiszt szerint Rohác vallomásának az a része is sántít, amelyben a gyilkosságért felvett összegről beszélt. Rávilágított, az MNB korabeli árfolyama szerint ez mintegy másfél millió forint volt, ám egy ilyen gyilkosságnak az ára akkor tízmillió forint körül mozgott. Ráadásul – mint mondta – az orosz–ukrán maffia nem adta ki „albérletbe” a piszkos munkát, hanem maga végezte azt el.
Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a Rohác által közvetítőként megnevezett Jozef Hamala már halott. Holttestére Brno mellett, egy erdőben elásva találtak rá. A szlovák rendőrök Rohácot gyanúsítják a gyilkossággal. Hamala egyébként éveken keresztül bűntársa volt Rohácnak, részt vett az Aranykéz utcai robbantás kivitelezésében is. Mint köztudott, ebben az ügyben Rohácot életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték.