A politológus elmondta: Martin Schulz bukása egyáltalán nem példátlan a német politikában. Különösen a szociáldemokratáknál figyelhető meg, hogy nagyon gyorsan fogyasztják el pártelnökeiket egy-egy vesztes választás után. Ki emlékszik már Rudolf Scharpingra vagy Peer Steinbrückre? Egyedül Schröder kancellár volt az, aki meg tudta állítani ezt a sodródást – tette hozzá.
Martin Schulz is gyakorlatilag a saját szavazóival ment szembe, csakúgy mint a briteknél Tony Blair, az amerikaiaknál a demokraták, idehaza pedig mint Gyurcsány Ferenc és az MSZP. Olyan neoliberális gazdasági reformokat hajtottak végre, amelyek a saját szavazóiknak, a nyugdíjasoknak és kis egzisztenciáknak a kárára, a multicégeknek, a bankoknak és a nagyvállalatoknak pedig a javára váltak.
Azért büntetik a szavazók a baloldalt Magyarországon és a Nyugaton is, mert az a baloldal ígér társadalmi igazságosságot, amelyik felborította a jóléti szociális modelleket.
Nem hiszik el azokról a politikusokról, akik elszakadtak a tagságtól, esetenként pedig több tízezer euróért vagy dollárért tartanak beszédeket, hogy átérzik egy kisnyugdíjas vagy egy minimálbérből élő problémáit – fogalmazott Kiszelly Zoltán.
A szakértő hozzátette:
Martin Schulz is igazából ebbe az „eldobható politikusi kategóriába” került: csodát vártak tőle, hogy majd alternatívája lesz a neoliberális politikának.
Ehhez képest ugyanazt mondja mint Angela Merkel, ugyanazt a brüsszeli politikát követi, ugyanúgy elkötelezett a Soros-terv végrehajtása mellett.
A németek pedig, amint megismerték, rögtön el is fordultak tőle. Németországban tavaly három tartományi választás volt, mindegyiket elvesztették a szociáldemokraták, köztük a legfontosabbat Észak-Rajna-Vesztfáliában is. Itt tört meg Martin Schulz nimbusza, nem tudta ugyanis a saját népszerűségét a párt helyi eredményére fordítani. A végén már mondták is neki, hogy nehogy menjen kampányolni, mert csak ront a helyzeten – emlékeztetett a politológus.
A teljes tartalom ide kattintva érhető el.