A liberalizmus maga a probléma – fogalmazott a Karc FM-en Bálint Botond, szociológus. Szerinte ki kell lépni a mai értelemben vett szabadelvűségből, mivel annak már semmi köze nincs az eredeti értékekhez, amelyek miatt létrejött. A mostani liberalizmus lényege ugyanis az, hogy megszűnik az identitás, miközben mindenki hangoztatja a saját jogait, de a kötelességek teljesítéséről elfeledkezik.
Úgy vélte: el akarják hitetni az emberekkel, hogy működőképes életformában élnek, pedig a szabadelvűség mára teljesen elszakadt a valóságtól. Bálint Botond azt mondta: a liberális politika már a virtuális térben zajlik, hiszen volt idejük kiépíteni a saját rendszerüket.
Bálint Botond kifejtette,
“az elmúlt 70 év társadalomfejlődése vagy visszafejlődése egy stabil politikai-gazdasági médiaelitet hozott létre, az ember pedig úgy működik, hogy ha ugyanazzal a 200 emberrel találkozik, és azok ugyanazokat a hülyeségeket visszhangozzák, akkor azt el is hiszi. A normális emberek, akik több közegben mozognak, valóságosan tájékozódnak, érzik, hogy a csoportnyomások, amelyek egy-egy politikai táborban kialakulnak, olyan károsodásokat okoznak, amely elszakíthatja a valóságtól.”
VELÜNK ÉLŐ TAPASZTALAT
A szociológus úgy fogalmazott: az elit körül kialakult egy romkocsmás burok. Az elmúlt 70 évben ugyanis nem volt olyan esemény, amely miatt ebből ki kellett volna szakadniuk, ezért már egyáltalán nem is cselekedtek. Úgy vélte: hasonlóan viselkedett Magyarországon a kommunizmus a ’80-as években, de annak a virtuális világnak és tétlenségnek is meg lett az eredménye, mivel a rendszer összeomlott.
Éppen emiatt Közép-Európának van tapasztalata az ilyen helyzetekben. Az itteni emberek ugyanis átélték egy ideológiai rendszer elmúlását, amely alkalmatlanná vált a valósággal való együttélésre. A nyugatiak ezt nem élték át, csak háborúban. Azt viszont, hogy egy rezsim abszurddá, nevetségessé válik és megszűnik, a gyakorlatban nyugaton nem tapasztalták meg.
Úgy véli, ezért látja Kelet-Közép Európa realistábban a jelent, mert a nyugatnak egyrészt nincs esélye az önreflexióra, nincs is tapasztalata ebben. Ennek legsúlyosabb bizonyítéka, hogy Franciaországban, Spanyolországban és Németországban a terrorcselekményeket nem kezelik a helyükön, nem érzékelik vagy nem is beszélnek róla.
Pelyach Gergely interjúja itt hallgatható meg: