A Jobbik jelenlegi egyik legnagyobb hangú megmondóembere, Pörzse Sándor kis túlzással minden volt már. Rádiós sportriporterként kezdte, majd népszerű televíziós műsorvezetőként folytatta az akkori Hír TV-ben, majd később az ECHO TV-ben. Megnyilvánulásaiból úgy tűnhetett, Orbán Viktor politikájával ért egyet.
De jött a pálfordulás. Jobbikosként, gárdistaként egyre radikálisabb hangot ütött meg, így jutalma nem maradt el: a 2010-es országgyűlési választásokon az I. kerületben indulhatott. Gyűjtött majd’ 7 százaléknyi kudarcot, ami után belátta, hogy a profi politikus szerepe talán nem neki való. Illetve mégsem, mert azért négy esztendő erejéig beült a Parlamentbe.
Képviselővé válásának évében lett a Barikád című hetilap – amely magát „Az Új erő lapjaként” aposztrofálta – főszerkesztője és nemegyszer pendített meg antiszemita húrokat, mondjuk akkor, amikor Szent Gellért püspöknek a róla elnevezett hegy lábánál lévő szobrát kezében menórával hozta le címlapon, ezzel a felirattal: „Ébresztő Budapest, ezt akarjátok?”
De honatyaként azért is mindent elkövetett, hogy elmozdíttassa a Nemzeti Színház éléről azt az Alföldi Róbertet (Meddig tűrik Alföldi ámokfutását?), akire persze manapság már egyetlen rossz szava sincsen, hiszen a „közös ellenség” szép lassan egy platformra hozta őket.
Mandátumának lejárta, majd a G-nap után széket kapott a gyűlölködő hangnemével hírhedtté vált Simicska-TV egyik Csintalan-felügyelt műsorába, ahol most már nemcsak a Fideszt üti, hanem a Vona-féle Jobbiktól elhidegült párttársait is.
Ebben az általa is fémjelzett műsorfolyamban arra is volt példa, hogy a határon túl élő székely nemzettársait tájékozatlannak, lényegében bunkóknak nevezte és még a vélt zenei ízlésüket is kifogásolta, ezek után persze nem maradhatott ki abból a videóból sem, amelyen többek között ismert balliberális figurák társaságában követelt „arányos és igazságos” választási rendszert.
(Hogy mit szólt ehhez az előtte sárba tiport Alföldi, azt nem tudjuk.) Amikor pedig Toroczkairól és Dúróról érezte úgy, hogy kell valami erőset mondania – ha már szót kapott, mint bennfentes – lófinghoz hasonlította őket.
Ha még volna valaki, aki meglepődne Pörzse kommunikációs fegyverarzenálján, az nem emlékszik arra, hogy a 90-es években bizony a szocialisták terézvárosi polgármesterének kampányzáróján is feltűnt, mit feltűnt, ő volt a színpadi műsorvezető!
Talán nem sokat téved az, aki ezek után úgy gondolja, a Vona-féle ballib pálfordulással végre Pörzse is a helyére került.