– Közel harminc évvel ezelőtt, a rendszerváltás után raktuk le a családi gazdaságunk alapjait, a nagyapám a kárpótláskor licitálással szerezte meg az első földterületeket, amit a rokonságon belül, illetve hitelből történt vásárlással újabb ingatlanokkal egészített ki – bocsátja előre Hegedűs Zsolt, aki családjával a Kecskemét külterületén levő birtokukon gazdálkodik. A fiatalember először az irodájukba invitál minket, majd a gázpalackkal működő kültéri hősugárzó nyújtotta kellemes melegben további részleteket árul el a kezdetekről.
Az első földszerzéseknek köszönhetően először 100-150 hektáron szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoztak, ekkor Zsolt még az általános iskola, majd a gimnázium padjait koptatta. Aztán ahogy erősödött a családi vállalkozás, Zsolt kedvet kapott hozzá, és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanult tovább állattenyésztési szakon. – Korábban az édesapám is az építőiparban dolgozott, de váltott, mert maga is látott fantáziát a mezőgazdaságban. Ő kezdte el a gépesítést, megvásárolta az első traktort, egy MTZ-t, és beszerezte a legszükségesebb eszközöket, mivel a bérművelés már akkor is sokba került.
Arról nem is beszélve, hogy a saját gépekkel bármikor lehet dolgozni, míg a bérmunka esetében ki vagyunk szolgáltatva – mutat rá a fiatal gazda. Csakhamar belevágtak az állattartásba is, részben azért, mert a takarmány adott volt, és a földek trágyázását is meg kellett oldani. S persze Zsolt akkoriban végzett az egyetemen, így rögtön átvette és felfuttatta a szarvasmarha-tenyésztést. – Sem az elhelyezkedéssel, sem a gyakorlattal nem volt gond – teszi hozzá nevetve.
A birtok azóta minden értelemben tovább fejlődött, ma már csaknem háromszáz hektáron gazdálkodnak, ebbe beletartoznak a bérelt földek is. – Új területet szinte lehetetlen szerezni, így a bérleményeket igyekszünk saját tulajdonba venni a befolyt nyereségből, illetve hitelből. Jellemző, hogy a föld minden évben drágább, de muszáj erre pénzt áldozni.
A másik fontos dolog a géppark folyamatos modernizációja, ami azért is lényeges, hogy lehetőség szerint minél több élő munkaerőt tudjunk kiváltani – magyarázza a fiatal gazda. Ami az állattenyésztést illeti, a szarvasmarha-állomány körülbelül százhúsz darabból áll, egy tenyészbika mellett 80-90 tehenet tartanak, a többi a szaporulat. Az utóbbinak óriási jelentősége van, mert ha valamilyen nagyobb kiadásuk van, akkor a borjak egy részét eladva tudnak levegőhöz jutni.
Zsolt az apjával ma még közösen viszi a gazdaságot, de már egyre több ügyben ő dönt és jár el, ahogy a fiatalember fogalmaz: egy négy-öt éves folyamatról van szó, aminek a közepén járnak. Kettejükön kívül azonban Zsolt párja is a gazdaságban dolgozik egyéni vállalkozóként, ő a csirketenyésztést felügyeli. Szavai szerint a papírmunka így ugyan háromszor annyi, három telephelyre van szükség, és adózni is többet kell, de mégis ez a praktikus megoldás.
A csirketenyésztésbe egyébként részben azért fogtak bele, mert a megtermelt gabona a szarvasmarháknak sok volt, és az új ágazat színesíti is a gazdaságot. Naposcsibéket vásárolnak Bábolnáról, egy részüket naposként, majd előneveltként közvetlenül értékesítik, másrészt tojóhibrid jércéket nevelnek fel. Keltetéssel nem foglalkoznak, mert nem éri meg. Tartanak még emellett egy lovat és több pónit is, utóbbiakkal Zsolték három fia szokott játszani.
A gazda elmondja azt is, hogy a szántóföldi növénytermesztésben a klasszikus gabonafajták mellett – a homokhátság adottságai miatt – olyan növényeket is vetnek, mint a cirok, a szudáni fű vagy éppen a muhar. Ezek jól tűrik a sivatagos körülményeket, és haszonnal is lehet termeszteni e növényeket. – A gazdálkodásunknál fontos szempont, hogy nem több, hanem nagyon sok lábon állunk. Ennek köszönhetően egész évben folyik be valamekkora bevétel, és így a kockázat is kisebb – hangsúlyozza.
Hegedűséknek nyolc alkalmazottjuk van, akiknek nemcsak tavasztól őszig, hanem lényegében egész évben munkát tudnak adni. Télen a gépek karbantartását kell elvégezniük, a karámokat, az ólakat kell rendbe tenniük, és az állatállomány is folyamatosan ad munkát. Ugyanakkor Zsolt azt is megjegyzi, hogy évről évre egyre nehezebb működtetni így a gazdaságot, mert miközben a költségek, a gépek cseréje és a bérek egyre nagyobb összegeket emésztenek fel, a termés és az állatok eladási ára stagnál, a támogatások pedig várhatóan csökkennek.
– Megéreztük a Mercedes megjelenését is, mert korábban a bérek ugyan folyamatosan, még ha nem is meredeken emelkedtek, ám amikor a gyárban elindult a termelés, harminc százalékkal megugrottak a fizetések. Emiatt egy-két alkalmazottat azonnal elvesztettünk, és őket azóta is nehéz pótolnunk. Ami a jövőbeli terveket illeti, két fontos cél tűztek ki maguk elé: szeretnének minél több jelenleg bérelt földet megvásárolni és közben a lehető legjobban csökkenteni a hitelállományt. A legfontosabb azonban, hogy egészségben megmaradjunk, és ne rokkanjunk bele a sok munkába. S persze remélem, hogy a fiúk folytatják majd, amit mi elkezdtünk, és továbbviszik a gazdaságot, ennél többet nem kérhetek – összegez bizakodva, majd a gyakorlatban is megmutatja, amiről eddig az irodában beszélt.
Alig haladunk néhány métert, két traktort szerelő munkással találkozunk, kicsit távolabb másik két alkalmazott éppen a bálázógép karbantartását végzi. Egyikük, Csaplár Zoltán 18 éves kora óta áll Hegedűsék alkalmazásában, ez az első munkahelye, még Zsolt nagypapája vette fel. – Nagyon sokat változott azóta minden, a birtok nagysága megnőtt, és amikor például elkezdődött az állattenyésztés, a géppark is átalakult. Ahogy korszerűsödtek a gépek a nagyvilágban, ezt itt is próbálták követni. Ez folyamatos fejlődést vár el tőlünk is, és ennek köszönhetően a problémák túlnyomó többségét magunk oldjuk meg – meséli Csaplár Zoltán.
Arra a kérdésre, hogy hamar végeznek-e ezzel a munkával, a férfi tréfásan annyit válaszol: két hét múlva. Kicsit távolabb a szarvasmarha-állományt vesszük szemügyre, az állatok izgatottan mozgolódnak az istállóban, mivel ma nem mehetnek ki a külső karámba. Ennek az az oka, hogy a trágyát hordják a földekre.
Ha a tehenek éppen nem bőgnek, jól hallani, hogy a tyúkoknak otthont adó sátraknál hangosan szól a rádió. Az adás nem a munkások szórakoztatását szolgálja, hanem a rókákat és a patkányokat hivatott távol tartani. – Ellenük folyamatosan háborúzunk, de még nem győztünk – viccelődik a gazda. Érdeklődésünkre, hogy ennyi teendő mellett jut-e idő szabadságra, elmondja, csak a Balatonra szoktak lemenni családostól. – Ennek ellenére mi itt szabadok, a magunk urai vagyunk – mondja mosolyogva búcsúzóul.