A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány a terepi, expedíciós kutatómunka népszerűsítésére, fontosságának hangsúlyozására alapította a Magyar Felfedező Nagydíjat, amelyet évek óta a felfedezők napja rendezvényen adnak át. A díjazott olyan expedíciós feltáró tevékenységért kapja az elismerést, amely új szakmai eredményeket hoz, maradandó értékteremtéssel jár, jelentős nemzetközi figyelmet kelt.
„Ha valami felfedezés, akkor a mi munkánk az” – mondta lapunknak az idei díjazott, Czajlik Zoltán, akinek expedíciós bázisa nem egy távoli kontinensen, hanem Budapesttől délre, a Duna menti löszplatón, Érd és Százhalombatta határán található. Itt van Magyarország egyik legrégebben ismert régészeti lelőhelye, a középkori krónikákban Centum montes vagy Zazhalom néven említett százhalombattai halomsírmező.
A Batta faluból lett Százhalombatta város nevében is szereplő halmokról már több mint 170 éve kiváló felmérés készült Varsányi Jánosnak köszönhetően – akkor nagyjából 120 ilyen képződményről tudtak. Sőt több mint nyolcvan éve a Magyar Királyi Légierő már régészeti célú légi fényképezést végzett a területen, az 1950-es években készült felvételek alapján pedig negyven éve részletes topográfiai felméréssel rendelkezünk a vidékről.
Ma a területen gyümölcsösök, kaszálók, szántóföldek, zártkertek, utak és nem utolsósorban Magyarország első régészeti parkja van, ahol egy feltárt és rekonstruált halom is megtekinthető. Ezt a területet az úgynevezett Hallstatt-kultúra 2700 éve idetemetkező közössége használta. A halmokat földből építették, valószínűleg a közeli földvárban élő előkelő vezetők nyughelyéül. (A földet a halmokat kör alakban határoló árkokból termelték ki, de ezek az árkok régen betemetődtek. A nyomuk azonban látszik.)
A közvetlen a Dunára néző magas parton elhelyezkedő település az említett kultúra keleti határán helyezkedett el, így elsődleges szerepe volt az Alföldön akkor élő népcsoportokkal folytatott kereskedelemben.
– Kísérletezni mentünk Százhalombattára. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az általunk alkalmazott geofizikai módszerrel többletinformációkhoz juthatunk-e egy-egy halomról? Az első kísérleti méréssel húsz, addig nem azonosított halom nyomát találtuk meg. Ma már négyszázat ismerünk, ebből kétszázat tavaly határozunk meg. 2017-ben egy uniós pályázatnak köszönhetően huszonöt napot dolgozhattunk a helyszínen, ez idő alatt negyvenhektárnyi területet kutattunk végig – tájékoztatott az ELTE régésze, akitől azt kérdeztük, van-e jelentősége annak, hogy az árkok átmérője eltérő? Nagyobb kör gazdagabb embert jelent, kisebb szegényebbet?
Czajlik Zoltán szerint abban az értelemben biztosan tehetősebb volt a nagyobb halom alá temetett ember, hogy azt több munkaóra alatt állították elő, mint a kisebbet. Ugyanakkor kiderült, hogy a halmok alatt szegények is nyugodtak, míg a hagyományos módon elhantolt emberek között voltak nagyon gazdagok is.
Szó sincs sematikus képről, a sír nagyságáról nem lehet következtetni az elhunyt társadalmi pozíciójára. Meglepetést okozott, hogy az egyik elhunyt maradványai nem a halomból, hanem az azt övező árokból kerültek elő. Nem tudják mire vélni a dolgot, mert az árkot a temetés előtt szinte betemették.
A nekropoliszt nagyjából négy generáción, 100-120 éven át használták. A hozzá tartozó település kiterjedése az ELTE-s szakemberek kutatásainak köszönhetőn kétszer akkora, mint korábban gondolták. Czajlik Zoltán szerint többet kellene ásni, és korlátozni kellene a mezőgazdasági munkát, mert minden egyes szántás elviszi az információkat. Az uniós program jövő év végéig tart, az erőket a süttői ásatásra koncentrálják, ahol ugyanebből a korból egy vélhetően még nagyobb települést tárnak fel.