Azok után, hogy az első fokon eljáró büntetésvégrehajtási bíró úgy döntött, hogy a Legfelsőbb Bíróság által 1996-ban több emberen, részben előre kitervelten, részben nyereségvágyból, részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntettééert és más bűncselekményekért életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélt Bene Lászlót feltételes szabadságra érdemesnek találja, talán érdemes feleleveníteni a ’90-es évek talán legnagyobb felháborodását kiváltó gyilkosság-sorozatának történéseit.
A több más súlyos, erőszakos bűncselekmények elkövetéséért addig már éveket börtönben töltött bűnöző-páros, Bene László és Donászi Aladár a rendszerváltozás időszakában döntött úgy, hogy megélhetésüket kizárólag bűncselekmények végrehajtásából kívánják fedezni.
A kettős először dohányelosztók kirablásával és az ennek során zsákmányolt cigaretta eladásával tett szert akkori mértékkel mérve nagyon komoly, több milliós bevételre, ám pazarló életvitelük miatt ez nem volt elegendő számukra, ezért elhatározták, hogy pénzszállítókat támadnak meg és a bevételeket akár a kísérők megölése árán is megszerzik.
A győri vízmű elleni támadás
Az első ilyen, gyilkossággal végződő rablótámadást Donászi Aladár még egyedül – természetesen bűntársa tudtával – hajtotta vége.
A gyilkos 1991. június 12-én reggel kocsijával a vízmű parkolójába állt be. Felvette előre elkészített álruháját és megvárta, amíg megérkezett a vállalat fizetését szállító gépkocsi. (Az akkori gyakorlat szerint a dolgozók bérét készpénzben szállították a vállalat épületébe egy bankból.) Donászi megelőzte a három pénzkísérőt, mintha dolgozó lenne, majd az emeletre vezető lépcsőfordulóból visszafordult és a pisztollyal a pénzestáska átadására szólította fel őket. A táskát tartó Hollós János Donászi elé dobta azt, a bűnöző azonban meg sem várva ezt a mozdulatot, a felszólítást követően azonnal lőni kezdett. Vélhetően Donászi már korábban eldöntötte, hogy akármi is történik, használni fogja a fegyverét. A golyó átment Hollós János mellkasán és a férfi a földre esett. Ekkor ért a helyszínre Ősz Zsigmond, rendőr alhadnagy, aki a helyzetet látva, előrántotta saját szolgálati fegyverét. Tűzpárbaj alakult ki, majd miután Ősz Zsigmond súlyos sérüléseket szenvedve a telefonközpontba kúszott, Donászi utána ment és a fegyverével súlyosan bántalmazta, majd a két pénzestáskát felmarkolva elmenekült. Összesen 870 ezer forintot zsákmányolt.
Hollós János életét még meg lehetett menteni, de Ősz Zsigmond a támadás következtében belehalt a sérüléseibe.
A „Skálás” gyilkosság
A következő nagyobb bűncselekmény elkövetéséhez már Bene László is betársult. A páros hosszas tervezés után úgy döntött, hogy elrabolja a Budai Skála bevételét, tekintettel arra, hogy a pénzt minden esetben – mai ésszel már-már felfoghatatlanul – taxival szállították el az áruházból.
1992. május 11-én parókában és álbajusszal az arcukon meg is kezdték az akciót. Bene a Vak Bottyán utcában egy parkolóból kitolatva elállta a reggel 7-kor érkező taxi útját, Donászi pedig hátulról közelítette meg az autót, majd miután a taxi megállt, feltépte a hátsó ajtót és azonnal fejbe lőtte a pénzt kísérő Sádt Győző 23 éves egyetemistát, aki pár órával később az orvosok erőfeszítései ellenére életét vesztette a Központi Katonai Kórházban.
A sors hihetetlen kegyetlen fintora, hogy a fiú május elején fel akart mondani, de megkérték, hogy még a hónapot csinálja végig, amíg megtalálják az utódját.
A lövésre kitört a káosz. A taxis, valamint a jobb első ülésén ülő pénzkísérő megpróbáltak kiszabadulni a kocsiból és megakadályozni a rablást, míg Donászi tovább folytatta a tüzelést, melyhez a taxi elejéről Bene is csatlakozott. A záporozó golyók között a lőtt sebeket szenvedő taxis és a pénzkísérő is csodával határos módon túlélték a támadást.
Donászi megragadta az egyetemista lábánál lévő zsákot és a két bűnöző elhajtott a helyszínről. Később derült ki, hogy azt a zsákot vitték magukkal, amiben a többi zsákot szállították és így egyetlen forintot sem zsákmányoltak. A történethez hozzátartozik, hogy Benét mint a rendőrség látókörében lévő bűnözőt, a BRFK nyomozói nem sokkal később behívták kihallgatásra és elszámoltatták a kérdéses nappal, de mivel hihetőnek tűnt a vallomása, elengedték.
A vadászgyilkosság
1992. november 8-án történt az a bűncselekmény, mely után a rendőrség a helyszínen hagyott lőszermaradványok alapján meg tudta állapítani, hogy a „skálás” gyilkosok ugyanazok, akik ezen napon végeztek Tóth Tamás és Izsó László vadászokkal.
A hivatalos verzió szerint ezen a napon Donászi és Bene Sárszentmihály mellett az erdőben (nem messze Bene seregélyesi házától) lőgyakorlatot tartottak, mivel a Kincsesbányai Bányavállalat pénzszállítóját akarták kirabolni és ki akarták próbálni, hogy a fegyvereik mennyire hatékonyak az autó karosszériája ellen. A közelben az Alba Regia Vadásztársaság 8 vadásza hajtott madarakat és meghallották a lövéseket. Ifjabb Tóth Tamás és Izsó László egy UAZ-ba ülve úgy döntöttek, hogy elzavarják az orvvadászokat és a helyszínre siettek. Valószínűleg szóváltás, majd vita alakult ki Benéék és a vadászok között, majd tűzpárbajra került sor, melynek következtében mindkét vadász életét vesztette.
Nyilvánvaló, hogy a két vadász értelmetlen, kegyetlen halált halt aznap, valószínűleg csak azért, mert rosszkor voltak rossz helyen.
Az újpesti rablás
Bár a viszony a gyilkosok között ezt követően már kezdett hűvössé válni, a kirívóan súlyos bűncselekmények elkövetésével továbbra sem álltak le.
Újpesten az Alfa Áruház pénzszállító kocsiját akarták kirabolni, miután az felvette a bevételt.
Bene László nem akar szabadulni a börtönből
A három ember megöléséért 1994-ben életfogytiglanra ítélt Bene László azt mondta a minap a bv-bíró kérdésére, miszerint kéri-e az ideiglenes szabadlábra helyezését, hogy „még nem kéri”, majd hozzátette: a lakhatási körülményei sem megoldottak. A bv-bíró első fokon mégis úgy döntött, feltételesen szabadságra bocsátja az elítéltet, ám az ügyészi fellebbezés miatt a végzés nem jogerős. A fellebbezés halasztó hatályú, ezért az elítéltet, Benét egyelőre nem engedték ki, másodfokon a Szegedi Törvényszék dönt két héten belül. A bv-bíró a feltételes szabadság idejét 15 évben szabta meg, és Bene ez idő alatt pártfogó felügyelet alatt áll majd.
Azonban a pénzkísérők hamarabb végeztek a vártnál és Bene nem tudta elállni útjukat az Arady utcában, Donászi pedig még több méternyire volt tőlük, mikor elindultak. Donászi ezért előrántotta kabátja alól a Winchester típusú sörétes puskáját és tüzelni kezdett a pénzszállítóra. A vad lövöldözésben nemcsak a pénzkísérőket, de az akkor odaérő Bene kocsiját is eltalálta (reflexszerűen belelőtt, mikor csikorogva fékezett mellette, hogy felvegye). A begyulladó autó lángja Bene arcán égési sérüléseket okozott és az ólommagvak begyulladtak. Olyannyira, hogy a BM Corvin Kórház egyik sebészét kellett felkeresniük, hogy feketén műtse meg Bene arcát. A beavatkozás 15 ezer (más források szerint 5 ezer) forintjába került a bűnözőknek és az ügyészség végül nem emelt vádat bűnpártolás miatt az orvos ellen. A félresikerült rablás után Donászi külföldre ment és az idegenlégióban próbálkozott, de egészségügyi okokból alkalmatlannak minősítették.
A soroksári postarablás és a gyilkos bűnözőpáros elfogása
Az Újpesten történtek ellenére a páros ezek után még egyszer összeállt. 1993. november 13-án Donászi kirabolta a Soroksári úti 1-es számú postát.
Bene kint várakozott, majd ő vezette a kocsit, amivel elhagyták a helyszínt. A támadás ezúttal nem követelt emberéletet, a rablók 15 millió forintot zsákmányoltak. Donászi vallomása szerint ezek után mindketten szokás szerint megpróbálták meghúzni magukat, de a bűntársaik révén úgy érezte, hogy már túl sokan tudnak a tetteikről és paranoiássá kezdett válni. Mikor megtudta, hogy a kocsilopásokban segédkező Szegvári Gyula elmondta barátnőjének az elkövetett bűncselekményeket, Benével közösen úgy döntöttek, hogy megölik.
Szegvárit egy elhagyott víkendházban Soroksár közelében agyon akarták lőni , majd levágták volna a fejét, hogy egy vödörbe téve betont öntsenek rá, a testét pedig egy udvaron akarták elásni.
1994. május 4-én a rendőrség egy nappal azelőtt csapott le rájuk, hogy a gyilkosságot elkövethették volna.
Elfogásukat követően 1995. januárjában a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte Donászit és Benét, azzal, hogy legkorábban 20 év múlva szabadulhatnak. Ez a verdikt a Legfelsőbb Bíróság 1996. január 25-i végzésével emelkedett jogerőre.
Az akkori Btk. még nem ismerte a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés intézményét, így Benének 2014-ben nyílt először lehetősége a feltételes szabadságra bocsátás kérelmének előterjesztésére, de azt akkor, majd két évvel később is elutasították.
A mostani elsőfokú döntés értelmében azonban szabadon engedhetik, ám az ügyészi fellebbezés miatt a végzés nem jogerős, és nem lépett hatályba, a döntés a másodfokú bíróság kezében van.
Egy azonban biztos, a gyilkos kettős másik tagja, Donászi Aladár már nem szippanthat a szabad levegőből, ő ugyanis még 2001. augusztus 10-én a börtönben önkezével vetett véget életének.