Napjainkban az országok többségének van nemzeti atlasza, mely fontos nemzeti szimbólum. Általában a nemzeti függetlenségük idején jelentetik meg, és utána többnyire két-három évtizedenként frissítik. Az első ilyen atlaszt az orosz uralom alól szabadulni kívánó Finnország adta ki 1899-ben.
Hazánkban az 1920-ban megjelent Magyarország gazdasági térképekben című munka tartozik ebbe a körbe. 1945-ben adta ki az Államtudományi Intézet a Közép-Európa atlasz című kötetet, majd 1967-ben Radó Sándor főszerkesztésével került a boltokba Magyarország nemzeti atlasza, amely az új – szocialista – Magyarországot mutatta be. Legutóbb 1989-ben, a rendszerváltozás előtti pillanatban, hagyományosan kormányzati támogatással jelent meg az atlasz, amelynek elkészítését akkor is a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezte, még Szentágothai János elnöksége idején, 1983-ban.
Most Lovász László elnök mellett 18 szerkesztő, 140 fejezetszerző, 219 térképszerző, 14 térképész, valamint több tucat szakmai és nyelvi lektor munkája eredményeként készült el az új kiadás. A kötet nem csupán Magyarország, hanem a Kárpát–Pannon-térség félmillió négyzetkilométerén osztozó 12 ország 34 ezer településéről közöl friss tudományos adatokat. A természeti környezetet bemutató kötet terjedelme az 1989. évinek a duplája, és kétszeresére nőtt a térképek, ábrák, táblázatok száma is.
A Kocsis Károly akadémikus főszerkesztésével készült kötetből megtudhatjuk például, hogy napjainkban a vadon élő csaknem 2400 növényfaj közül mintegy 700 idegenhonos, közülük minden tizedik tömegesen terjed – erre példa a parlagfű –, miközben az elmúlt két évtizedben majdnem ötven őshonos faj tűnt el, és további mintegy 400 faj valamilyen mértékben veszélyeztetett.
Fontos adat, hogy az ország síkvízi területének 60 százalékát veszélyezteti belvíz. Az elmúlt hetven évben egyetlen olyan év volt (1992), amikor nem volt szükség a belvíz elleni védekezésre. A Kárpát-medence mérsékelten földrengéses, ahol előfordulnak ugyan földmozgások, de az igazán nagy károkat okozó, erős rengések ritkák – pusztító erejű 40-50 évenként következhet be. (Hogy hol – ahogy minden más érdekességet –, azt könnyen érthető térkép mutatja.)
Megtudhatjuk, hogy bár Szegedet emlegetik a napfény városaként, Békés megye délkeleti részén több a napsütés. Ennél még izgalmasabb A hőmérséklet várható változásai Magyarországon című alfejezet, amely azt mutatja be, hogy 2100 augusztusára a melegedés átlagos értéke elérheti a 6 Celsius-fokot. A leghidegebb hónap a január marad, azonban az évszázad végére a téli hónap átlaghőmérséklete fagypont fölé kerül.
Szeged esetében olyan érdekességek derültek ki, hogy itt volt a leghosszabb napsütés nélküli időszak (35 nap 1978 októbere és decembere között), a legmagasabb évi középhőmérséklet (13,4 Celsius-fok 2014-ben) és a legkisebb évi csapadékösszeg (2000-ben 203 milliméter).
Az először hatezer példányban megjelent kiadvány nyomdaköltségeit az Emberi Erőforrások Minisztériuma vállalta, és a terjesztését is támogatja. Háromezer kötet a tárca közreműködésével jut el a hazai és határon túli magyar tannyelvű közép- és felsőfokú oktatási intézményekhez. Az atlasz további három kötete várhatóan 2019 és 2021 között jelenik meg, A magyar állam és helye a világban, Társadalom, illetve Gazdaság címmel. Az atlasz új adatokkal és térképekkel folyamatosan frissülő változata a www.nemzetiatlasz.hu oldalon elérhető.