Történt, hogy a Handesblatt – meg nem nevezett forrásokra hivatkozva – a szörnyű magyar külpolitikáról írt. Persze, hogy – némi spéttel – örömmel veszi át a szaftos sztorit az egyik hazai ballib politikacsináló furkósbot is, azután meg majd nyilván lesz belőle ámuldozás, meghökkenés, szörnyülködés, hogy ilyen, na meg olyan elszigeteltségbe taszítja ezzel az országot a gaz Orbán-kormány.
No, de mi történt?
Az az egyszerű eset állt fenn, hogy egy uniós dokumentumot – EU-Arab Liga nyilatkozat-tervezet -, amelyben az az ENSZ migrációs paktumára hivatkozik, Magyarország nem érez magáénak. Méghozzá azért nem, mert azt a bizonyos migrációs paktumot sem írta alá.
„Mindössze” az történt, hogy Magyarország következetes maradt álláspontjához, ahelyett, hogy mélyen hajladozva, gerincét kettétörve fogadta volna el azt, amit 2015 óta folyamatosan ellenez.
Nos, ezért kell a Handesblattnak és az Indexnek is nevüket titokban tartó félkegyelmű senkikre hivatkozni – ezzel közéjük beállni, hisz nem írták meg, hogy ez Magyarország várható, természetes pozíciója volt… –, akik nagyrőkönnyel reagálnak egy egyértelmű, előre bizonyossággal megjósolható állapotra.
Minden ilyen nyilvánvaló manipulálásnál felmerül bennem a kérdés, vajon a politika használja nyomásgyakorlásra a médiát, vagy éppen fordított esettel állunk-e szemben?