A portfólió nemrég tiszta terű varrodával bővült, ahol steril és félsteril kórházi termékeket állítanak elő, de rövidesen a halászati üzletág és egy tésztagyár is megkezdi a működést – tudtuk meg Csóti Andrástól, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokától. Az altábornagy azt is elmondta, hogy a korábbi 142 százalékos zsúfoltságot több mint 800 új férőhellyel tavaly 130 százalékra szorították le, a rendszert azonban jelentősen megterheli az előzetes letartóztatottak magas száma.
Csaknem 900 új férőhelyet sikerült kialakítani tavaly a büntetés-végrehajtási (bv) intézetek bővítési programjában, s ezzel 142-ről körülbelül 130 százalékra mérséklődött a rendszer túlterheltsége – közölte lapunkkal Csóti András altábornagy. Az országos parancsnok jelezte: hazánkhoz hasonlóan több más uniós tagállamnak okoz komoly gondokat a zsúfoltság, ami egyértelműen kiolvasható az Emberi Jogok Európai Bíróságának marasztaló ítéleteiből.
– A bv-intézeteknek befogadási kötelezettségük van, ha valakit a bíróság letöltendő szabadságvesztésre ítél, azt nekünk el kell helyeznünk, akárcsak azokat, akiknek elrendelték az előzetes letartóztatását. Az utóbbiak esetében ránk hárulnak az előállítás költségei is: visszük őket tárgyalásra, helyszíni bizonyításra, évente nagyjából 60-65 ezer alkalommal – mutatott rá az altábornagy.
Azt a felvetést, hogy számos jogász szerint a magyar bíróságok indokolatlanul gyakran alkalmazzák a legszigorúbb kényszerintézkedést, nem kívánta kommentálni. Elmondta viszont, hogy a börtönnépességen belül a letartóztatottaké az egyik legnagyobb létszámú csoport, s éppen ezért őket sújtja leginkább a zsúfoltság, azonban az is igaz, hogy évek óta csökken a számuk és az előzetesben töltött idő átlagos hossza egyaránt.
– Az utóbbi években átszervezésekkel, a kormányváltás előtt bezárt intézetek, illetve börtönrészlegek felújításával és újranyitásával igyekeztünk javítani a helyzeten. Külön gondot fordítottunk a fiatalkorúakra. Náluk jelenleg több a férőhely, mint az elítélt. A másik kiemelt kört a női fogva tartottak alkották, és ezen a területen szintén eredményes volt a munka, ám a rendszer telítettségét csak új fegyintézetek megépítésével, előreláthatóan 2019-re tudjuk 100 százalék alá szorítani – fejtette ki Csóti András.
A parancsnok kiemelte: a bv személyi állományának létszáma nem igazodott teljes mértékben az elítéltekéhez, tehát a zsúfoltsággal együtt az őrökre és nevelőkre (reintegrációs tisztekre) nehezedő nyomás is számottevően növekedett. Ennek dacára a fogvatartottak által elkövetett bűncselekmények száma csökkent, amit jelentős szakmai sikernek tart.
– A börtönök rendjére a tétlenség jelenti a legnagyobb veszélyt. Amikor egy fegyintézet foglalkoztatási mutatói rosszak, akkor az egymás sérelmére elkövetett cselekmények gyakoribbá válnak – mondta a parancsnok. Emlékeztetett: alapvető elvárás, hogy a bv legyen részben önfenntartó, azaz a munkaképes elítéltek dolgozzanak, s munkájukkal járuljanak hozzá fogva tartásuk költségeihez.
– A munka ráadásul nagymértékben növeli a társadalmi beilleszkedés esélyét. Számos elítélt aluliskolázottan érkezik hozzánk. A szabadságvesztés ideje alatt azonban lehetőségük van szakmát tanulni, és gyakorolni a megszerzett tudást a tizenkét gazdasági társaságunk valamelyikében, vagy bérmunkásként a szerződéses partnereinknél. A lényeg, hogy érezzék, lássák és tapasztalják: képesek értéket teremteni – magyarázta Csóti András.
Mint megtudtuk, a fogvatartottak maguknak készítik a zárkabútorokat és a ruhájukat a bv vállalatainál, s az élelmezést is jelentős mértékben saját forrásból biztosítják. Létezik börtöngazdaság, börtönpékség, akárcsak hentesüzem. A termékek egy része piacra kerül, és évente milliárdos bevételt hoz a konyhára, amiből újabb beruházásokat valósítanak meg. Hamarosan halászati üzletággal és tésztagyárral bővül a büntetés-végrehajtás vállalkozási köre.
A közelmúltban beindították az egészségügyi textilek gyártását is. – A bv Magyarországon egyedülálló tiszta terű varrodájában olyan steril és félsteril egészségügyi holmit készítenek, amelyet eddig csak külföldről lehetett beszerezni – közölte a parancsnok.
Ahhoz persze, hogy rend legyen, a foglalkoztatás mellett megfelelően képzett és elkötelezett személyzetre is szükség van. – A 70-es években a tiszti állomány 20-30 százaléka volt főiskolát, egyetemet végzett, ma szinte mindenki, és ezen belül a 20-30 százalékot a többdiplomások alkotják.
A vezetők kötelező és fakultatív továbbképzésekre járnak, idegen nyelvet beszélnek, nemzetközi kapcsolataik vannak. A tiszthelyettesek oktatására, szakmai fejlődésére szintén odafigyelünk. Aztán érdemes megemlíteni, hogy a története során először tavaly óta törvényi szabályozást nyert a büntetés-végrehajtás, és 2010 óta likviditási problémáink sincsenek – fejtette ki az altábornagy.
Csóti András egyébként, ahogy ő fogalmazott, egy életfogytiglannal felérő időt töltött el a bv-s pályán. 1977. szeptember 1-jén lépett szolgálatba. – A rendszerváltozás előtt nem épültek börtönök, legfeljebb „munkásszállók”, ugyanakkor kevesen tudják, hogy a fogvatartotti létszám az 1980-as években érte el a csúcsot, amikor 24 ezren ültek egyszerre.
A szocializmus a közösségi nevelésre helyezte a hangsúlyt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy általában tízfős zárkák voltak mindenütt… A börtönlelkészséget 1947-ben megszüntették, a nyilvánosságot pedig, némi túlzással, az évente megjelenő négy-öt újságcikk jelentette – idézte fel a parancsnok.
A fordulat után mindez gyökeresen megváltozott. A büntetés-végrehajtási intézetekben például újra megjelentek az egyházak. Ma nincs olyan börtön, amelynek ne lenne saját lelkipásztora, bejáró missziósai, és a megtért rabok között lényegesen kevesebb a visszaeső. A civil szervezetek ugyancsak kiveszik a részüket a fogvatartottak neveléséből, gondozásából. Felértékelődtek a fogvatartotti jogok is.
– A börtönvilág kívülről szürkének és mozdulatlannak tűnhet, ám a valósában ez is egy folyamatosan változó rendszer. Nincs két egyforma nap és két egyforma ember – mondta Csóti András, s szavaiból az is kiderült: a mai börtönpolitika az egyéniesítésre és együttműködésre épül. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg mindenkit személyesen kell érdekeltté tenni a változásban, mert lehetnek bármilyen jók a körülmények, ha az elítélt ellenáll, nem lesz belőle jogkövető ember.