Történt, hogy egy frusztrált kislány, akinek színésznői álmai a vártnál nehezebben válnak valóra, öblöset kiáltott a vidám kecskeméti zsibongásba egy dühös politikai tüntetésen. Akik jobban ismerik Nagy Blankát, azok tudják, hogy vele is a diákok örök mumusa, a matematika babrált ki, ő mégis a Fidesz tagjainak, szavazóinak a dehumanizálásával (Fertőző járványnak nevezve, kergemarhakórhoz hasonlítva őket), majd a köztársasági elnök sértegetésével (Ezt inkább nem idéznénk) tudta csak levezetni a benne felgyűlt feszültséget.
Ehhez természetesen minden joga megvan. Móra Ferencről elnevezett iskolája sem ezt tette szóvá, csupán nyelvhasználatának alpári stílusától határolódtak el tanárai egy internetes bejegyzésben. Egyébként nagyon helyesen, hiszen hol figyelmeztetnének egy gimnazistát az alkalomhoz illő stílus megválasztására, ha nem az őt szeretve féltő intézményben.
Normális országban ez persze nem hír. De a fetrengő ripacsok hazájában az ellenzéki propaganda Orbán-fóbiás bértollnokai rögtön lecsaptak az elhatárolódásra, és szenzációként tálalva turnéztatták körbe üzenőfüzeteikben. Az egyik még Vészits Andreától, Móra dédunokájától is idézett. Vészits azt írta a kétes dicsőséget hozó szónoklat után nem sokkal, hogy dédapja büszke lenne Nagy Blankára.
Móra Ferenc életművének rajongó tisztelőiként, emlékének hűséges őrzőiként a Magyar Idők szerkesztősége nevében szeretnénk ezúton felhívni Vészits Andrea figyelmét súlyos tévedésére.
Móra Ferenc egyáltalán nem lenne büszke azokra, akik az édes anyanyelvünkön folyó közbeszédet a kocsmák körbevizelt budiajtajain látható feliratok szintjére züllesztik. Egyébként pedig méltatlan a neves írót belerángatni ebbe a pöcegödörbe.
Különösen a dédunokától…