A mindenki más, te sem vagy más visszatérő szlogenjének jegyében telt az idei Oscar-gála is. A Golden Globe fekete női estélyi ruhái után – melyek a nők elleni erőszak tarthatatlanságára voltak hivatottak felhívni a figyelmet. Tiltakozásul.
De az Oscar, az más, ezt mindenki tudja, itt valami még globálisabb kellett. Bizony, bizony kapóra jött Soros Gyuri bácsi kedvenc témája: a migráció és a bevándorlás, valamint kicsit finomítva (sőt, tágítva a határokat): a befogadás.
Vegyük például a győztes filmet, A víz érintését, ami egy néma takarítónő és egy kétéltű vízi lény kapcsolatáról szól. Rendezője, Guillermo del Toro sietett is kijelenteni, hogy ő egy bevándorló, mivel Mexikóban született, de az Egyesült Államokban él. (Lehet, hogy azt csak mi gondoljuk hozzá a remek felvezetés után, hogy lám, hova jutott!)
De a legjobb férfi főszereplő, Gary Oldman is sietett megköszönni az USA-nak és az amerikai barátainak, hogy befogadták – ez a minimum egy fehér férfitől, aki Oscar-díjat mer nyerni (Winston Churchill zseniális megformálásáért). Nem fogják elhinni, hogy Oldman milyen származású! Az amerikaitól „olyannyira távol álló” brit kultúrából érkezett. Igen nehéz lehetett befogadni és beilleszkedni. Talán még nyelvi nehézségek is adódtak?
De a legjobb idegennyelvű film kategóriájában indult The Insult (Sértés) című film kezdőszituációja is érdekes, hiszen itt egy bevándorló palesztin és egy libanoni keresztény férfi keveredik konfliktusba, ugye nem kell mondanunk, hogy alapból melyikük a pozitív és melyikük a negatív szereplő?!
Idén is meggyőződhettünk róla, Hollywood már sosem lesz más…