– Sokszor kellett elmagyaráznom a felnőtteknek, hogy miért kell adót fizetni, ám hiába próbáltam, nem igazán értették – meséli Sándor Kata, aki korábban az adóhivatalnál dolgozott, újabban pedig közgazdasági mesekönyveket ír. Mint mondja, már gyerekkorban meg kell érteni, hogyan épül fel az alkotmányunk, és azt is, hogy az állam nem egy jótékony atya. A főszereplők szándékosan a jelzőlámpák színeiről – piros, sárga, zöld – lettek elnevezve, akik vallási és politikai nézettől mentesek, hiszen a történetek tényeken alapulnak, a szerzőjük nem foglal állást abban, hogy mi a jó és a rossz.
– Miért ne lehetne olyan mesevilág, ahol nem sárkányok és királyfi van, hanem demokratikus jogállam és köztársaság? – kérdezi Sándor Kata, hozzátéve, hogy ezek a történetek segítenek megérteni a felnőttek világát és annak működését: a piacgazdaságtól kezdve a migráció kérdésén és az egészségügyi ellátáson át az Európai Unió működéséig.
– Óriási vihar pusztít a Kerek Erdőben, ahol az ott lakók házai, a közösségi tér és a szamár megsérül, ám az erdei kórházban kiderül, hogy a szamár nem fizetett járulékot, viszont őt is meg kell gyógyítani. Mérlegelni kell, hogy a megrongálódott játszóteret újítják fel a közösség pénzéből, vagy a szamarat látják el az orvosok – meséli a történetet a közgazdász, aki az unokáin tesztelte azt. A mese végére azt is megértették, hogy miért fontos, hogy az erdő lakóinak legyen társadalombiztosításuk vagy bejelentett munkájuk, emellett a könyv azt is bemutatja, mit jelent a korrupció, és miért ártunk vele.
– A könyv írásakor végig Magyarország alaptörvénye volt előttem, hogy mit szeretne elérni. Azt szeretnénk, hogy a mi gyerekeink és unokáink békességben, nyugodtan éljenek, egymással szövetkezve. A mesevilágban teremtett demokratikus jogállam így működik.
A szerző a jövőben szeretné minden óvodába eljuttatni a közgazdasági mesekönyvet, hogy a történeteken keresztül már egészen kicsi korban megértsék az ország működését a gyerekek.