Csütörtökön a Jobbiktól a Demokratikus Koalícióig tárgyalóasztalhoz ül a teljes ellenzék a közös európai parlamenti választási lista ügyében – tudta meg a Magyar Idők. Értesülésünk szerint a szocialisták körében egy olyan javaslat körvonalazódik, amely szerint az EP-választáson egy független párt égisze alatt jönne létre az eddig példa nélküli összellenzéki együttműködés.
Forrásunk arról tájékoztatott, hogy a közös listát egy ismert, pártokhoz szorosan nem kötődő közéleti személyiség vezetné. Informátorunk konkrét nevet egyelőre nem kívánt említeni. A listán szereplő jelöltek sorrendje lényegében a jelenlegi közvélemény-kutatási erőviszonyokat tükrözné, vagyis a Jobbikot követné az MSZP, amely után a DK jönne.
A többi helyet paritásos alapon osztanák el. Értesüléseink szerint ellenzéki berkekben maximum 12-13 mandátumra számítanak. Az előzetes elképzelések alapján a csütörtökit követné egy pénteki egyeztetés is, amely után az MSZP elnöksége is összeülne.
Értesülésünket megerősíti az MSZP elnöke Népszavának adott interjúja is.
– Most az együttműködési elvárás megerősödött, már nem elég szavak szintjén együtt mozdulni, az emberek tetteket akarnak. Az, hogy 2019-ben két választás lesz, lehetőséget teremt a tevőleges együttműködésre – ami lehetőséget ad arra, hogy a demokratikus ellenzék üzenetértékű eredményt érjen el az EP-választáson, az önkormányzati választáson pedig komoly fordulatot – mondta Tóth Bertalan.
Bár a pártelnök állítása szerint nem akarja erőltetni a közös listát, kifejtette: az együttműködés alfájának az MSZP kezdeményezését tekinti, miszerint az ellenzéki pártok közösen mozgósítanak az EP-választásra, „együtt rázzák fel azt a több mint két és fél millió szavazót, aki az ellenzéki pártokra voksolt tavasszal”. – Az ómegája pedig a közös lista lehetne – tette egyértelművé Tóth Bertalan, aki szerint „semmi nem folytatódhat úgy, ahogy eddig”.
Az eddig példa nélküli közös ellenzéki EP-listával egyetlen ellenpólus jöhetne létre a kormánypártokkal szemben, és a kisebb ellenzéki pártokra leadott szavazatok sem vesznének el, ami önálló indulás esetén szinte biztosra vehető.
A közös listát vezető közéleti személyiség kilétéről egyelőre nem tudni biztosat. Amennyiben a Jobbik nélkül, a balliberális oldalra korlátozódik az összefogás, képbe kerülhetnek olyan visszatérő nevek, mint Balázs Péter volt uniós biztos, illetve Bajnai Gordon egykori miniszterelnök.
A Jobbik ugyanis egyelőre elutasítónak bizonyul, tegnap rossz felvetésnek nevezte az összellenzéki összefogást az európai parlamenti választásokra, mondván, az egy tisztán pártlistás szavazás.
A párt közleménye szerint egy széles körű ellenzéki EP-lista „bohózattá válna”, hamar széthullana és csak zavart keltene, emellett csak a Fidesz érdekeit és propagandáját szolgálná.
A Jobbik „szociális néppártként” nem léphet választási szövetségre Gyurcsány Ferenccel, de olyan politikai erőkkel sem, akik szerint a magyar férfiak nem érdemlik meg negyven év keményen ledolgozott év után a nyugdíjat vagy akik elutasítják a magyar bérek európai szintű felzárkóztatását, a béruniót – olvasható a párt közleményében.
Varga-Damm Andrea tegnap úgy fogalmazott, hogy a Jobbik nem kapcsolódik közös listához, közös üzeneteket azonban meg kell fogalmaznia az ellenzéknek, a többi között azért, hogy minél több embert bírjon részvételre a választáson.
A párt országgyűlési képviselője kijelentette azt is: az ország olyan nehéz helyzetben van, hogy ügyek mentén azzal kell együttműködni, aki rendelkezésre áll, ugyanakkor mindent elkövetnek annak érdekében, hogy Gyurcsány Ferenc ne legyen semmilyen kampány középpontjában. Mindez azért érdekes, mert a Jobbik frakcióvezetője, Gyöngyösi Márton a napokban arról beszélt egy interjúban, hogy „nem csak Gyurcsány Ferenccel, az ördög öreganyjával is” készek összefogni a kormány ellenében.
Közös lista esetén korábbi döntésének felülvizsgálatára kényszerülne a DK, amely tavaly augusztusban közölte lapunkkal, hogy önállóan indulnak az EP-választáson. Gréczy Zsolt, a párt országgyűlési képviselője döntésüket ekkor azzal magyarázta, hogy az áprilisi voksolással szemben az EP-választáson egyéni jelöltekre nem, csupán pártlistákra lehet szavazni, külön indulva pedig több mandátum szerezhető, mint egy közös listán.
Gréczy tegnap azt hangoztatta a Jobbikkal való lehetséges együttműködésről, hogy az ellenzék már állt egy közös színpadon, és ezt rendkívül fontosnak tartják. Hozzátette, minden ellenzéki párt érzi, hogy ez a közös megjelenés egybeesik a kormányváltást akarók szándékával.
Gyurcsány-mentes ellenzék kell
A Mi Hazánk Mozgalom nemzeti ellenzéki alternatívát kínál a Gyurcsány vezette balliberális tömb és Orbán Viktor Fideszével szemben, ami a túlóratörvénnyel bizonyította, hogy hajlandó a magyar munkavállalók érdekeit kiszolgáltatni multinacionális cégeknek – jelentette ki Dúró Dóra, a párt képviselői csoportjának vezetője tegnapi sajtótájékoztatóján.
A politikus közölte: akkor lehet új korszakot nyitni Magyarországon, ha mindkét tömbön túllép a közélet, és ezt tűzi a zászlajára a Mi Hazánk Mozgalom.
– Mindkét tömbtől megkülönböztetjük magunkat, tehát sem Gyurcsány Ferenccel, sem Orbán Viktorral nem akarunk együttműködni – fogalmazott Dúró Dóra, aki hangsúlyozta, noha a „rabszolgatörvényt” családellenes jogszabálynak tartják, elhatárolódnak a törvény ellen tiltakozó, a DK-tól a Jobbikig számos pártot felölelő egyesült balliberális tömbtől.
– Mára egyértelművé vált, hogy minden párt lemondott arról, hogy egy Gyurcsány-mentes ellenzéket hozzon létre. Márpedig a Mi Hazánk pont erre törekszik – tette hozzá.
Dúró szerint a jelenlegi ellenzéknél nincs értékrend alapú politizálás, csak a hatalom megszerzése a fontos. – Kormányzása idején a baloldal még inkább kiszolgálta a multinacionális cégek és a bankok érdekeit, így a mostani tiltakozásuk hiteltelen – mutatott rá a képviselő.
Az ellenzéki összefogást szerinte bizonyítja Márki-Zay Péter azon nyilatkozata, amely szerint hónapok óta egyeztet az MSZP–Jobbik–Momentum hármassal, és minden lényeges kérdésben egyetértenek. (G. D.)
Medgyessy konszenzuskereső ötlete
Állítsunk közös parlamenti listát, az Európa-párti magyar képviselőjelöltek közös listáját – javasolta még 2004-ben, a hazánk uniós csatlakozását követő első EP-választás előtt februárban, a parlamenti nyitóbeszédében Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök.
Elképzelése szerint kormányoldal és ellenzék azonos arányban osztozott volna a jelöltek listáján. Medgyessy úgy fogalmazott: ennek a választásnak nem a hazai politikai erők versengéséről kellene szólnia. A javaslat természetesen nem valósult meg, nyilvánvaló politikai nonszensz volt, kommunikációs fogásként vetette be a kormányfő, de inkább a gyengeség beismerésének bizonyult, hiszen az uniós voksolás aztán az ellenzéki Fidesz győzelmét hozta.
BOROS BÁNK LEVENTE POLITOLÓGUS, A MÉDIANÉZŐ IGAZGATÓJA
Abból, hogy egy politikus hangzatos kijelentést tesz egy tüntetés hevében, még egyáltalán nem következik, hogy az politikai valóssággá is válik. A közösen indulás gondolata ugyanis bizonyos időközönként elragadja az ellenzéki formációkat, ám ezen kijelentések mögött sosem volt konszenzus a pártok tényleges döntéshozó testületei részéről, sőt általában még előzetes egyeztetés sem.
Bár az látható, hogy néhány ellenzéki aktivista az elmúlt hetekben megtalálta egymással a közös hangot, ám többüknek – például Szél Bernadettnek és Hadházy Ákosnak – már saját pártja sincsen, akinek pedig van, azok sem biztos, hogy élvezik pártjuk támogatását. Az ellenzéki oldalon ugyanis egyrészt késhegyre menő verseny zajlik az egyes politikai formációk között, hiszen mindegyiknek az az érdeke, hogy a saját helyét, ezzel hosszabb távú fennmaradását biztosítsa. Másrészt az ellenzéki politikusok is egymással versenyeznek, hiszen lényegesen kevesebb a szétosztható hely, mint ahányan be szeretnék azokat tölteni.
Így sem a pártok intézményi, sem az ellenzéki karrierpolitikusok önös érdekei nem támasztják alá egy közös ellenzéki lista létjogosultságát az európai parlamenti választáson.
HORN GÁBOR, A REPUBLIKON INTÉZET IGAZGATÓJA
A közös ellenzéki európai parlamenti választási lista az áprilisi választás előtt tapasztalt, „bármi áron” erőltetett együttműködésre emlékeztet. Bár a december közepe óta tartó akciókból is érezhető, hogy komoly táboruk van azoknak, akik akarnak valamilyen együttműködést – gyakorlatilag a magyar társadalom nem fideszes részéről van erre igény –, észszerűen nézve sem a Jobbiknak, sem a Momentumnak, sem az LMP-nek nem érdeke ebbe a történetbe beszállni.
A Momentumnak például ez a választás létkérdés, hiszen ha sikerül megugraniuk az öt százalékot – ami előfordulhat egy jó kampánnyal, nem túl magas részvétel esetén –, akkor ez azt jelenti nekik, hogy felnőttek. A Jobbik a saját szavazói kezét engedné el, ha összeállna a baloldallal, s az LMP-nek is szerencsétlen lépés lenne ez, miután a párt félfordulatot tett jobbra.
Azonban annyi logikát látok az összefogás felvetésében, hogy a baloldal egységét talán meg lehetne valósítani. Előrelépés lenne a választók szempontjából, ha a DK és az egyéb baloldali politikai alakulatok hasonló összefogást hoznának létre, mint amilyennek a kísérletét az MSZP-től és a
Párbeszédtől már láthattuk. A Jobbikhoz balról átvándorló vidéki szavazók is visszapártolhatnak.