„Én ugyanúgy kiabálnék, mint Schilling, csak gyáva vagyok hozzá. Ezt nagyon nehéz nekem beismerni, mert elvileg én egy macsó férfi vagyok.(…) De a közérzetem afelé visz, hogy előbb-utóbb én is kimegyek az utcára. Egyszerűen nem értem, hogy amikor nap mint nap egyre több dolog derül ki a politikusok és a barátaik ügyeiről, hogyan lehetséges, hogy minden csak két-három napig téma, aztán elfelejtjük, mint egy bulvárhírt – mondta Stohl András a Magyar Narancsnak.
A ballib és a bulvár média kegyeltje megmondta a tutit, a politikusok és barátaik sárosak. Azt mondta fél beszélni, miközben éppen a Magyar Narancsnak nyílt meg.
Az interjúban természetesen mintapolgárnak maszkírozva önérzeteskedik a börtönviselt színész. Tüntetne ő, de gyáva hozzá.
Egy valamiről azonban megfeledkeztek a ballib „maszkmesterek”.
Attól, hogy szűzlánynak öltöztetünk egy örömlányt, az még örömlány marad.