A rendezvény elején gyászima hangzott el a Dohány utcai zsinagóga kertjében, az Emanuel Emlékparkban, a holokauszt áldozatainak emlékfájánál. Közös főhajtás és koszorúzás után az emlékezés köveit helyezték el ugyanott.
A Goldmark-teremben a beszédek sorát Heisler András, a Mazsihisz elnöke nyitotta meg, aki köszöntőjében azt hangoztatta, hogy a holokauszt nem kizárólag a zsidó közösség belügye, hanem az egész társadalomé, ezért az igazi szabadságot az jelenti, ha az emlékezés felelősségét az egész társadalom viseli, és egységesen fellép a történelemhamisítás ellen.
Az emlékezésnek univerzálisnak kell lennie, zsidóknak és nem zsidóknak, győztes és vesztes hatalmak képviselőinek közösen kell őszintén szembenézniük a valósággal – jelentette ki Heisler András.
A Mazsihisz elnöke felidézte, hogy közösségük hetvennégy éve minden esztendőben emlékezik „a 20. század borzalmaira”. Ezt még az egykori kommunista rendszer alatt is megtehették – jegyezte meg.
Heisler András kitért arra, hogy az Auschwitzból kiszabadított foglyok között csaknem kétszáz gyermek volt. Őket orvosi kutatásokban akarták felhasználni egerek és patkányok helyett – jelentette ki.
Jószéf Amrani, Izrael budapesti nagykövete angol nyelvű köszöntőjében azt hangoztatta, hogy kötelességük emlékezni, soha nem felejtenek. Azt mondta, nincs vigasz arra, amit a zsidóknak át kellett élniük.
Az izraeli nagykövet szerint az üldöztetések korszaka sokkal sötétebb volt annál, mint ami elképzelhető.
Kötelesség erőfeszítéseket tenni azért, hogy választ kapjanak a kérdésre, hogyan történhetett meg a holokauszt, és azért, hogy megtartsák „az örök esküt”: soha többé nem fordul elő hasonló – vélekedett Jószéf Amrani, hozzátéve: biztosítani szükséges, hogy egyetlen nemzet, nép se lehessen többé megsemmisítés célpontja.
Izrael budapesti nagykövete azt mondta, a félelem légköre, a bűnbakok keresése teret adott, hogy elterjedjen az az ideológia, amely gyűlöletet hirdetett, koncentrációs táborokat hozott létre.
Jószéf Amrani szerint a holokausztot semmivel sem lehet összehasonlítani: nincs olyan népirtás, amely ugyanannyira alávaló lett volna. Kötelesség elmondani az antiszemitizmus történetét – hangoztatta.
Volkmar Wenzel, Németország budapesti nagykövete német nyelvű beszédében kiemelte: nehéz Németországban újra meg újra szembenézniük azzal, hogy ők „találták fel” a holokausztot.
Kezdetben a németek többsége megtagadta az emlékezést, így védekezett a szégyenérzet ellen. A hatvanas-hetvenes években azonban elterjedt annak a felismerése, hogy a felelősség nem csupán néhány nemzetiszocialista bűnözőt terhel, hanem sok „normális” férfi és nő is elveszítette az emberségességét a náci korban – jelentette ki Volkmar Wenzel.
A német nagykövet szerint a nacionalizmus és az antiszemitizmus a jövő útjában állnak. Az emléknap legmélyebb értelme a holokauszt áldozatai előtti meghajlás, valamint a túlélők fájdalmának tisztelete, és őket azzal becsülik meg a legjobban, ha elhatározzák, hogy soha többé nem fordul elő hasonló – hangoztatta Volkmar Wenzel.
Elisabeth Ellison-Kramer, Ausztria budapesti nagykövete szintén németül azt mondta, hogy az osztrákok a múltjukra tekintettel különleges felelősséget viselnek az antiszemitizmussal szembeni harcban.
Aggasztónak nevezte egy friss európai uniós közvélemény-kutatás eredményeit: a megkérdezettek 85 százaléka mondta, hogy a zsidóellenesség a legnagyobb veszély. Folyamatosan foglalkozni kell a múlttal, azt feldolgozva – hangoztatta Elisabeth Ellison-Kramer.
Néhány előadás után a program szerint filmvetítés zárta a rendezvényt.
Az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel, ennek emlékére az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította.
Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.