– Rektor úr, hogyan került kapcsolatba a teológiával?
– Pontosan meg tudom mondani, hogy mikor találkoztam először a tudományos igényű teológiával. Gimnazistaként egy évet Ausztráliában töltöttem és az egyetlen könyv, amit magammal vihettem, egy Újszövetség volt. Szinte mindennap olvastam és rádöbbentem, hogy nincs tökéletes összhang a négy evangélium között. Például a csodálatos kenyérszaporítás leírásánál hol 5, hol pedig 7 kenyérről írnak az evangélisták, de vannak még ennél nagyobb eltérések is. Ez rendkívül bosszantott és egyben kíváncsivá is tett. Egyszer aztán véletlenül a bevezetőnél nyitottam ki a Szentírást, ahol a Gál Ferenc, a XX. század egyik legkiválóbb magyar teológusa magyarázza el az evangéliumok keletkezését. Azt hiszem, hogy ez volt az első komoly teológiai szöveg, amellyel találkoztam.
– Mit adott önnek a teológia?
– Az egyik legnagyszerűbb dolog a világon, ha egy kérdés igazán magával ragadja az embert. Ilyen érzés tölt el egy régészt, amikor még csak sejti, hogy mit is rejt a föld mélye, egy nyomozót, amikor próbálja kideríteni a tettes kilétét, de egy szerelmes fiatalt is, aki szíve választottját akarja megismerni. A teológust az élet legnagyobb rejtélyei ragadják magával, mint Isten létezése, a világ célja, vagy az emberi lét értelme. Előbb vagy utóbb mindenki szembetalálja magát ezekkel a kérdésekkel, a teológus azonban nem várja meg, hanem keresi a velük való találkozást. A legnagyobb dolog, amit a teológiától kaptam, hogy másokkal együtt kutathatok a válaszok után – legyen az a IV-V. évszázadban élt Szent Ágoston, vagy bármely 21. századi főiskolás hallgató.
– A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola élén tizenhat éven át paptanár állt. Ön az első laikus rektor. Hogyan viszonyul ehhez és mit jelent ez önmagában?
– Óriási nemzetközi hír volt, amikor Ferenc pápa 2018. júniusában Vincenzo Buonomo professzort nevezte ki a Lateráni Pápai Egyetem rektorává. Ő szintén laikus, nős és édesapa. A Szentatya lépése is jelzi, hogy egyre nagyobb szerepet kapnak a laikusok az egyház életében. Ez talán egyike az idők jeleinek. Természetesen meglepődtem, amikor Udvardy György püspök atya felkért a feladatra. Azonban a mi főiskolánk sajátossága, hogy hallgatóink világiak. Én magam is laikusként végeztem a főiskolán és tudom, hogy milyen sok örömet rejt világi munkatársként feladatot vállalni az egyházban.
– Pécsett, Ausztráliában és Ausztriában neves egyetemeken, kiváló szaktekintélyek mellett tanult. Milyen tapasztalattal és célokkal tért haza?
– Bár sokat jártam külföldön, az alapokat mégis itthon kaptam. Kőszegi vagyok, ahol a 80-90-es években megtapasztalhattam, hogy milyen az élő egyház. Az életünk természetes része volt, hogy ministrálni járunk, nyarainkat hittan- és cserkésztáborokban töltjük, vagy éppen valamelyik missziósatyától tanulunk angolul. Ezek a tapasztalatok meghatározzák a főiskolával kapcsolatos elképzeléseimet is. Úgy gondolom, hogy a hit és a vallás nem valami ráadás, hanem az élet természetes része. Ezt erősítették meg bennem a Bécsi Egyetemen végzett tanulmányaim is. Azt kell keresni, hogy Isten miképpen cselekszik ma a világban és oda kell figyelni a minket körülvevő emberek örömére és aggódására. Ezt a szemléletet szeretném átadni főiskolánk hallgatóinak is.
– Ha valaki megnézi a PPHF weboldalát vagy ellátogat az intézménybe – ami nagyon modern és felszerelt-, akkor rájön, hogy fiatalos, de ugyanakkor szakmailag elismert tanári kar várja a hallgatókat. Mivel nyújt többet az intézmény a többitől?
– Egyik diákunk mesélte, hogy teljesen meglepődött, amikor az első előadási napon a tanár néven szólította. Ez nálunk teljesen megszokott dolog, hiszen rendkívül családias intézmény vagyunk. Szorosan együttműködünk a Pécsi Egyházmegye más intézményeivel és tudjuk, hogy a főiskoláról kikerülő hallgatók egyszer majd a mi munkatársaink lesznek. Közös érdek tehát, hogy kezeink alól szakmailag jól felkészült, az egyházban felelősséget vállalni tudó, kreatív munkatársak kerüljenek ki. Ezért ösztönözzük őket arra, hogy a teológiai oktatás keretein túl is képezzék magukat. Idén például startup programot hirdettünk, hogy a hallgatók beindíthassák „teológiai vállalkozásukat”. Szeretnénk továbbá példát mutatni számukra, hogy miképpen szólíthatják meg a ma emberét. A főiskola alagsorában ezért rendeztünk be egy szabadulószobát, ahol játékos formában ismerkedhetnek meg a hozzánk látogató hittanosok a kivonulás könyvével. Minden ötlet és kezdeményezés mögött az a szándék áll, hogy a nálunk tanuló hallgatók minél jobban ki tudják bontakoztatni tehetségüket.
– Azt látjuk, hogy a keresztény Európa egyre inkább elfordul gyökereitől, fogalmazhatunk úgy is, hogy beérni látszik a szekularizáció. Hol a helye ilyen körülmények között a teológiának a többi tudományokkal egyetemben?
– Sokan meglepődnek, amikor az első főiskolai órán szembesítem őket azzal, hogy miért van helye a teológiának a felsőoktatásban. Pedig a válasz egyszerű: azért mert a teológia által felvetett kérdésekre folyamatosan válaszokat keresünk. Ez pedig igaz a többi tudományra is: azért kutatjuk az anyagvilágot, az élővilágot, vagy a társadalmat, mert kérdéseink vannak, és a megértésre törekszünk. A legbonyolultabb tudományos elmélet mögött is az ember őszinte érdeklődése áll. Amíg az ember képes kíváncsian tekinteni saját életére, annak értelmére, vagy feltenni a kérdést, hogy van-e szeretet, amely hordozza őt élete során és átöleli halála után, addig a teológiának is helye van az akadémiai gondolkodásban.
– Milyennek látja a főiskola jövőjét? Mire számíthatnak a PPHF leendő hallgatói?
– A felsőoktatás átalakulóban van. A képzés és a kutatás egyaránt globalizálódik. Ebben a helyzetben kell megtalálni minden intézménynek a helyét. Úgy látom, hogy a jövőben az olyan kis és családias intézmények szerepe, mint a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, fel fog értékelődni. Hiszen a felsőoktatás nemcsak tartalmi képzésről, hanem a személyes fejlődésről is szól. Oktatóink több mint 60 százaléka rangos külföldi egyetemen szerzett diplomát, úgyhogy jól ismerjük, mi történik a teológiai képzés élvonalában. De tudjuk azt is, hogy az az odafigyelés és személyes támogatás, amellyel nálunk a hallgatók találkoznak, tesz minket különlegessé. Ezáltal tudjuk a lehető legtöbbet kihozni hallgatóinkból és a magas szintű tudás megszerzésén túl személyes fejlődésüket is így tudjuk biztosítani. Bízom benne, hogy a jövőben is nagyon sok fiatal és akár idősebb ember fogja intézményünket választani, hogy velük közösen tehessük még élőbbé egyházunkat.
A teljes beszélgetést a Pécsi Egyházmegye oldalán olvashatják.