– Akkor is emlékeznünk kell a kommunizmus tetteire, ha az fáj; ezzel nemcsak nemet mondunk a rémuralomra, de tisztelgünk is az áldozatok előtt – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a kommunizmus áldozatainak február 25-i emléknapja alkalmából Óbudán rendezett megemlékezésen.
Úgy fogalmazott: a kommunista minta soha többé nem találhat magának sem időt, sem helyet arra, hogy mérgezze az emberek gondolatait. Noha lényegét tekintve minden diktatúra egyforma, a magyarok számára a kommunizmus volt az egyik legártalmasabb ezek közül.
Varga Mihály felidézte azt is, hogy 2011-ben alaptörvénybe foglalták a kommunista bűnök elévülhetetlenségét, két évvel később pedig rendelet született az áldozatok juttatásainak emeléséről.
Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője a II. kerületi Gyorskocsi utcai börtön előtt tartott megemlékezésen arról beszélt: a rendszer 1917-es oroszországi hatalomra kerülését hozó puccsal vette kezdetét a kommunizmus vérrel írott évszázados történelme, amelynek „eredménye” százmillió áldozat volt, hiszen a kommunizmus öl és mindig szenvedést hoz.
– Ennek egyik mementója a Gyorskocsi utcai épület is, ahol vagy 150 magyar hőst, mártírt, forradalmárt vittek a vesztőhelyre, celláiban pedig ezrek raboskodtak jogfosztottan és igazságtalanul. Ahol olyan, ép, civilizált ésszel felfoghatatlan kegyetlenkedéseket hajtottak végre az ÁVH-s tisztek, amelyekre a kommunista hatalom bármikor képes volt saját népével szemben – fogalmazott Gulyás Gergely.
Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Pócspetriben emlékezett a kommunizmus áldozataira. Kifejtette: az áldozat mellett a hűségről is beszélni kell, hiszen az, hogy sokan megőrizték hűségüket kereszténységük vagy hazájuk iránt, tiszteletre méltó még ennyi év távlatából is – utalt az 1948-ban a felekezeti iskoláikért harcoló, majd a kommunista megtorlást elszenvedő pócspetri emberekre.