Államtitok megsértése miatt zárt tárgyalást rendelt el a Fővárosi Törvényszék – a több mint tíz éve előzetesben lévő – Süveges Péter és társai ügyében a per legutóbbi fordulóján.
Lapunk értesülései szerint Metzing Márton bíró az egyik vádlott, Darányi Lajos korábbi nyilatkozatát zárta ki, mert jogellenesen került az eljárásba. Ez azt jelenti, hogy az ügyészség bizonyítékként használt fel egy olyan vallomást, amely valójában államtitoknak minősült.
Ismert, a vádhatóság szerint 2004. november végén Süveges két társával egy alvilágban is általánosan ismert kalocsai házaspár otthonába ment. Tóthék illegális pénzváltással foglalkoztak, így nem furcsállták a látogatókat, ám a vendégek fegyvert rántottak, és kényszerítették őket, adjanak át minden értéket. A nyomozás adatai szerint több mint 30 millió forintnyi zsákmányt szereztek. Ezután a házaspárt betuszkolták a saját autójukba, elvitték s kivégezték őket. Áldozataikat elásták, az autót feldarabolták.
A Nemzeti Nyomozó Iroda próbált kvázi vádalkut kötni a szintén előzetesben lévő Darányi Lajossal: a férfi szerint világossá tették neki, hogy csak akkor állapodnak meg vele, ha megerősíti a nyomozók által felállított teóriát. – Hitelesítenem kellett az általuk mondottakat, hogy azoknak közvetlen résztvevője voltam, és Süveges lehetőleg mindenben legyen benne, mert az ő személye köré akarták felépíteni az összes bűncselekményt – jelentette ki Darányi.
Ugyanakkor megmutatta a hatóságnak, hol lehet elhantolva a Tóth házaspár. Útmutatásai szerint később meg is találták Tóth Mihályt egy sekély sírhantban. Beszámolója szerint azután, hogy „lepapírozta” az NNI, honnan szereztek tudomást az áldozatról, végül az alku meghiúsult. Darányi Lajos szavai szerint ugyanis egyre több olyan dolgot akartak elmondatni vele, amelyek neki már nem „fértek bele”.
Az NNI ennek ellenére mégis nyílt eljárásba tette a holttest megtalálásának tényét és annak körülményeit, majd megvádolta Darányi Lajost és Süveges Pétert.
Eszerint az ügyészség figyelmen kívül hagyta, hogy a jegyzőkönyv első oldalán az áll: az abban foglaltak államtitoknak minősülnek; ezt az oldalt viszont a későbbiekben „nem találták”. A bíró azonban nem hagyta ennyiben. Metzing Márton többször kérte a vádhatóságtól a hivatkozott jegyzőkönyv első oldalának megküldését, amely a legutóbbi tárgyalásra meg is érkezett. A zárt tárgyaláson a dokumentum ismertetése után a bíróság úgy döntött: kizárja az eljárásból a sértettek holttestével kapcsolatos információkat és azok körülményeit, így megszűnt a büntetőeljárás alappillére.
A vádhatóság másik kulcsszereplőjének, Körmöczi Gábornak a szavahihetőségét ugyanis már többször megkérdőjelezte a bíróság. A férfi – vádalku részeként – megmutatta a nyomozóknak a meggyilkolt házaspár autójának alkatrészeit és azt a helyet, ahová a holttesteket elásták. A Fővárosi Ítélőtábla viszont egy korábbi, 2014-es döntésében szkeptikusan fogadta a tanú állításait.
Mint sorolták: a tényállás lényeges részeiben szerintük megalapozatlan, az alapul szolgáló bizonyítékok közül egyesek megvizsgálását a törvényszék elmulasztotta, a bizonyítékok egybevetése nem kellően alapos, végső soron indokolási kötelezettségét jelentős kérdésekben elmulasztotta. Kiemelték: az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy K. Gábor helyszíni iránymutatása nem volt meggyőző. Vagyis állításával szemben mintha először járt volna a bűncselekménynek ezen a színterén.
A több mint tizenhárom éve tartó, hetedszer is – első fokon – megkezdett ügyben legkorábban tavasszal hirdethet ítéletet a Fővárosi Törvényszék.