Az ember-állat interakció hatása a macska esetében rendkívül erős – derítették ki az ELTE etológia tanszék kutatói, akiknek publikációja az Intelligence című folyóiratban jelent meg.
Az emberi kommunikáció során számos olyan jelzéstípust ismerünk, amelyek az ismeretek megosztását szolgálják. A „mutatásnak” nevezett gesztusokkal a jeladó fél viselkedésével irányítja a jel vevőjének figyelmét egy mindkettőjük számára fontos külső tárgyra vagy irányra.
Az eddigi eredmények szerint a kézzel-karral való mutatás alapján számos állatfaj képes kiválasztani a jutalmat rejtő helyet, viszont a fejfordítás, illetve a szemmel pillantás helyes követése még a főemlősöknek is nehézséget okozhat. Eddig gyakorlatilag csak a kutyáról bizonyosodott be, hogy utóbbi jelzések láttán is helyesen képes dönteni. De mit tud a macska?
Utóbbi faj kognitív etológiai tanulmányozása eddig sokkal kisebb intenzitással folyt, mint a kutyáké. Az etológia tanszéken Pongrácz Péter vezetésével arra a kérdésre keresték a választ, vajon a kedvencként tartott macskák követik-e egy számukra ismeretlen személy fejfordítással küldött jelzéseit. A teszteket a macskatartók otthonában végezték, összesen 41 egyed esetében sikerült a 24 „feladványt” végigcsinálni.
A feladat egyszerű volt: két edényke egyikébe jutalmat rejtett el a kísérletvezető, majd a földön maga elé helyezett edények közül arra nézett rá, amelyikben a jutalom volt. Ekkor a vele szemben ülő gazda elengedte a macskát, és az választhatott az edények közül. A macskák átlagban hetven százalékhoz közeli eredményességgel találták meg a jutalmat, ez pedig magasan a véletlen szint fölötti, kiváló teljesítmény.