– Ön ötgyermekes családanya. Hogyan indult a mai napjuk?
– Hatkor keltünk. Az ikrek három-, a nagyok pedig 12, 15 és 16 és fél évesek. Bármikor kiborulhat a kakaó, és egy perc alatt képesek óriási rendetlenséget teremteni. A nagyok már önállóan indulnak iskolába, de azért rájuk kell szólni, hogy sapka, sál, szendvics. Azt szoktam mondani, hogy öt gyermekkel minden nap dinamikus újratervezést kíván. Sok mindent előre meg kell tervezni, de azért vannak váratlan helyzetek. Nézzük a karácsonyi ajándékozást a családon kívül! Az én nagy gyermekeim húztak nevet néptáncon, hittanórán, nyelvórán és az iskolai osztályban is. Összesen tizenkét, kézzel készített ajándékra lesz szükség, úgy, hogy a néptáncoson népi motívum kapjon helyet, s mind praktikus, gyorsan kivitelezhető, de mégis személyes legyen. Júniusban indítottunk egy nagycsaládosok Facebook-csoportot, amelynek már ötezer tagja van.
A legtöbb kérdés a családok logisztikai működésével kapcsolatos: hogyan járassunk minden gyermeket más-más különórára, miként nyaraljunk, milyen autót vegyünk, hogy mindenki beleférjen? Borzasztóan nagy az emberek időszegénysége, s az az örök kérdés, miként lehet időt nyerni úgy, hogy ne menjen a család rovására.
– A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) most volt harmincéves, 1987-ben alakult. Sok célt megfogalmaztak, így a népességcsökkenés trendjének visszafordítását, a családok érdekvédelmét, a családok és nagycsaládok értékeinek népszerűsítését. Az egyik alapító, Surján László későbbi népjóléti miniszter 1989-ben egy interjúban azt mondta: a harmadik gyermeket a társadalom már kigúnyolja, és ezen a hozzáálláson jó lenne változtatni. Sikerült?
– Amikor az egyesület megalakult, az volt a jellemző, hogy a nagycsaládosok elszigetelődve éltek, és ha meglátták őket, kissé csodabogárként tekintettek rájuk. Talán még tíz évvel ezelőtt is érezhető volt, hogy merésznek, sőt felelőtlennek gondolták őket, mondván, a változó világban miként lehet három vagy több gyermekkel tervezni. Én ma már mást tapasztalok. Nagyon fontos, hogy egy kormány miként áll ehhez a kérdéshez, milyenek a megnyilatkozásai, és a családokat érintő intézkedéseit hogyan tálalja a média, s az miként csorog le az egyes személyekhez. Azért a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok időszakában megéltük azt, hogy a családi pótlékot is az adózott jövedelemhez akarták igazítani, így a sok gyermeket nevelők sokkal rosszabbul jártak volna, mint az egy- és kétgyermekesek. Akkor a médiában nem volt divatos minket bemutatni, küzdelmeinket pozitív jelleggel ábrázolni. A valósítsd meg az álmaidat és a légy önmagad jelszavakat sulykolták inkább, a nagy család viszont kétségtelenül lemondásokkal is jár. Aztán történt egy hatalmas fordulat, amikor 2013-ben az Alaptörvénybe is bekerült, hogy a legkisebb közösségünk a család, „a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő–gyermek viszony”. Ez szemléletváltozást jelentett, a közmédia is jó családokat mutatott be. Én amikor ma bárkinek azt mondom, hogy öt gyermekünk van, leginkább elismerő visszajelzéseket kapok.
– Lehetséges politikai erőként indultak, hiszen 1990-ben tizenegy NOE-tagból lett országgyűlési képviselő a különféle pártok színeiben. Aztán úgy döntöttek, hogy nem politizálnak. Miért?
– A rendszerváltoztatás idején zajló viták minket is érintettek. Volt egy időszak, amikor úgy gondoltuk, hogy az a jó, ha az önkormányzati választásokon a NOE jelöltjei is indulnak, mert ha bekerülnek a szociális és oktatási bizottságokba, ott jól érvényesíthetik a családosok szempontjait. Aztán az akkori elnökség nagyon helyesen úgy döntött, hogy nem politizálunk, s csak szakmai kérdésekben nyilvánulunk meg. Érdekvédelmi munkánk során kapcsolatban állunk mindazon állami szervezetekkel, intézményekkel, kormányzati szervekkel, amelyek a családpolitikát, a szociálpolitikát, az oktatást, az egészségügyet irányítják, és igyekszünk a törvényhozást javaslatainkkal segíteni. Tizenkétezer tagcsaládunk, 135 helyi egyesületünk van. Törekszünk arra is, hogy jelen legyünk azokban a civil testületekben, amelyek szintén hatással lehetnek a helyi rendeletek alkotására és magas szinten a törvényhozásra.
– Mi mindent tudtak elérni?
– Már 1987-ben elértük, hogy adóalap-kedvezmény járjon a nagycsaládosoknak. Részünk volt 2004-ben a hitelhátralék-kezelési program bevezetésében, s a paneltelepek rehabilitációjakor a javaslatunkra első helyre sorolták az egycsöves, átfolyós rendszerű, leginkább energiapazarló fűtés átszerelését, szabályozhatóvá tételét. Azaz a távfűtés horribilis díjától sok család tudott megszabadulni ezzel a kezdeményezéssel. Adó-, családi pótlék és közhasznúsági kérdésekben gyakran fordultunk az Alkotmánybírósághoz. Látványos kudarcunk volt, hogy a demonstrációink, élőláncunk ellenére sem sikerült eljárnunk a családok érdekében 1995-ben a Bokros-csomag, 2006-ban a Gyurcsány-csomag idején. 2012-ben a NOE tiltakozott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tervezett családellenes megszorításai ellen, és arra kérte a kormányt, hogy utasítsa vissza a családellenes követeléseket. Akkori számításaink szerint csaknem kétmillió gyermeket érintett volna hátrányosan az IMF által követelt családipótlék-csökkentés. A magasabb szinteken folytatott küzdelem mellett nagyon sok olyan napi feladatunk adódik, amely egyes családok konkrét problémáinak megoldását jelenti. Eljárunk önkormányzatoknál, gyámhivataloknál, tárgyalunk az OTP-vel, az energiaszolgáltatókkal, lakásmegoldásokat próbálunk találni fedél nélkül maradt családoknak. Együttműködünk gyermekjóléti és családsegítő szolgálatokkal, kisebbségi önkormányzatokkal.
– Egy ellenzéki portál azt írta, hogy önök álcivilek.
– Olvastuk, sokakat megbántott a tagság és a korábbi vezetők körében is, de ez csak azért történhetett meg, mert nekünk valóban vannak tagjaink, olyanok is, akik harminc, olyanok is, akik egy éve tagjai az egyesületnek. A NOE Magyarország legnagyobb civil szervezete, ezért a pár hónapja megjelent, az egyesület eddigi harminc évét bemutató, Nagycsaládban élni jó! című kötetünket elküldtük a cikk szerzőjének, azzal a szándékkal, hogy ő is megismerhessen minket. Ebben olvashat számtalan tagegyesületünk életéről, érdekvédelmi munkánkról, sőt nemzetközi kapcsolatainkról is. Története során a NOE minden eddigi kormánnyal együttműködésre törekedett. Az egyetlen szempont, amit szem előtt kell tartanunk, az az, hogy az aktuális kormány milyen nyitottságot mutat a családok helyzetének könnyebbé tétele iránt, milyen intézkedéseket hoz, mennyire partner az észrevételeink, a javaslataink megfontolásában. Ha üdvözöljük a csok bevezetését vagy más családbarát intézkedéseket, ha részt veszünk a szülői oldal képviseletében egy szakmai egyeztető fórum munkájában, az szakmai és érdekvédelmi vélemény, illetve állásfoglalás, nem pedig politikai: ez a dolgunk, ezt tettük tavaly, öt éve, tíz éve és harminc éve is. Mivel valós tagságunk van, akik érzik a bőrükön a kormányzati intézkedéseket – akár pozitív, akár negatív a hatásuk –, ezért gyors és reprezentatív jelzéseket tudunk adni ezekkel kapcsolatosan.
– Jövőre a családok éve lesz. A kormány megreformálta a bölcsődei rendszert, támogatja az egyetemista anyákat, a családbarát munkahelyeket, térítésmentes a tankönyv, javarészt az iskolai ebéd, és a KRESZ-vizsga is ingyenes. Mintha már nem is lehetne mit követelni.
– Most is vannak javaslataink. Mi a kormány erőfeszítéseit látjuk, stratégiai partnerei vagyunk. Mint a családban, amikor odajön hozzám a fiam, hogy szeretne jogosítványt szerezni, ami összességében nagyon komoly összegbe kerül. Le tudok vele ülni. „Bendegúz, nyáron munka és spórolás vár rád, és persze mi kipótoljuk a pénzedet.” És akkor ő nem fog kifelé kiabálni, hogy mi milyen rettenetes család vagyunk. A kormánnyal is ugyanez a helyzet, vannak jelzéseink, és lehet, hogy mindent nem tudnak megvalósítani, de látjuk, hogy erejükhöz, gazdasági lehetőségeikhez képest minden megtesznek.
– Más kormánynak nem voltak a stratégiai partnerei. Hogyan jön létre ez?
– Három lépcső van. A harminc év alatt mindig úgy voltunk vele, fogadjanak minket, hogy letehessük az asztalukra a javaslatainkat, és megbeszélhessük azokat. Van, hogy nem akarják meghallani, amit kérünk, így a sajtón keresztül mondjuk el az álláspontunkat. És van, hogy a családok érdekei sérülnek, akkor bizony kimegyünk azt utcára, és tüntetni fogunk. A Gyurcsány-kormány idején két tüntetésünk is volt, egy élőláncos a családi pótlék megadóztatása miatt, a másik pedig a társadalombiztosítás magánosítási tervezete elleni tiltakozásként. Az nagyon nagy terhet rótt volna a családokra, miközben akkor a devizahitelek miatt sok család bedőlt. Akkor végeztünk egy kutatást arról, hogy a családi költségvetésből mekkora rész mire megy el. Több mint hatvan százalék ment el rezsire és hiteltörlesztésre, az emberek nem tudtak új ruhát venni, a lakásukon ablakot cserélni. Több család tönkrement a szegénységben, s megnőtt a válások száma is. Akik tíz évvel ezelőtt voltak kamaszok, s azt látták, hogy a szüleik házassága összeomlott, mert nem volt pénzük, bedőlt a lakáshitelük, az építkezés abbamaradt, azoknál van egy olyan sérülés, hogy nem elég azt mondani, vállaljanak gyermeket. Csak úgy tudnak túllépni a múlton, ha látják, hogy az állam nem négy évre tervez, hanem hosszú távra hoz intézkedéseket.
– Azt hiszem, ezt sugallja az a minapi hír is, hogy a kormány létrehozott egy Kopp Mária orvos, pszichológus nevét viselő intézetet, hogy a népességfogyás trendjének megállításán munkálkodjanak.
– Nagyon szerettem Kopp Mária kutatását a magyar lelkiállapotról, és nagyon remélem, hogy olyan szakemberek vezetik majd az intézetet, akik egy ismétlő kutatást végeznek majd. 2005-ös volt a legutóbbi felmérés, amely 2007-ben jött ki. Vajon az elmúlt tíz évben hogyan változott a társadalmunk, miként segítették a családokat, s az hogyan tükröződik vissza a társadalomban? A mostani válaszok fontosak.
– Háromszázmillió forint rendkívüli támogatást kaptak az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Hogyan használják fel?
– Részben a harmincadik születésnap megünneplésére, a tagság fejlesztésére, az irodai és a tagkártyarendszer elindítására. Megteremtjük az online tagdíjfizetés feltételeit, és fejlesztjük a tagkártyát. Az évi tagság hétezer forint, így sokan megkérdik, mit kapnak cserébe. Az érdekvédelmen és a közösség összekovácsolásán túl ezt is menedzselnünk kellett. Nagy vívmány, hogy az összes nemzeti parkkal aláírtunk egy megállapodást húsz százalék kedvezményről. Ötszáz elfogadóhelyünk volt, de év végéig újabb kétezer szolgáltatót viszünk be a rendszerbe. Én holnap Csongrádra és Orosházára megyek, ahol hat helyszínen ragasztjuk ki az elfogadóhely-matricát. Van, ahol egy méhész, egy fürdő, egy élménypark, egy virágboltos ad kedvezményt. Ezt a bővítést nem „hideg hívással”, irodából intézzük, hanem a helyi aktivisták kopogtatnak be a lakóhelyükön a vállalkozókhoz, szolgáltatókhoz. Élő a mozgalom, helyben segítik egymást a nagycsaládosok ruhacserével, élelmiszergyűjtéssel, napközis táborokkal is.