A rendszerváltozás után mintegy 1500 állami vállalat ment tönkre, és jutott a felszámolás sorsára. Előbb természetesen valamennyit átalakították részvénytársasággá, a tulajdonos azonban egy ideig az állam maradt. A cégek vagyona eltűnt, a részvények elvesztették értéküket, a vállalatok beszállítóinak viszont senki sem fizette ki a becsődölt cégek tartozásait. A csalódott üzleti partnerek a tartozás néhány százalékáért eladták követelésüket követelésbehajtó társaságoknak, amelyek sorra beperelték az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságot, és a csődbe ment cég teljes tartozását követelték tőle.
A követelésbehajtók azzal érveltek, hogy – a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint – a részvények több mint 75 százalékát birtokló tulajdonos teljes felelősséggel tartozik a vállalat ténykedéséért. A konszernjogi felelősségre hivatkozva eddig mintegy ötven per kezdődött az állammal szemben a volt szocialista cégek tartozásai miatt. A Legfelsőbb Bíróság (LB) 2000-ben úgy határozott, hogy az állam a teljes tartozásért felelős.
2000-ben a privatizáció értéke 58 milliárd forint, 2001-ben 52 milliárd, 2002-ben 21 milliárd forint, 2003-ban 160 milliárd forint, 2004-ben pedig 300 milliárd forint volt.
Ha összeadjuk, látjuk, hogy ez összesen az MSZP-SZDSZ-kormány idején 460 milliárd forint, és ha hozzávesszük azt, hogy az államadósság növekménye 3500 milliárd forint volt, a kettő együtt mintegy 4000 milliárd forintot tesz ki. Ennek az összegnek az elköltéséről nincs információjuk az embereknek.
A szoclib kormány 2002 után ismét lendületet adott a privatizációnak, ezzel egy időben pedig masszív eladósodási pályára állították az országot. Versenyellenes privatizáció, magánmonopólium-építés jellemezte ezeket az éveket.
Kóka János valószínűleg ma már nem úszhatná meg büntetlenül, hogy miniszterként nem tudott rendet tartani a gazdasági tárcánál, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány pénzügyminisztereit pedig az állami vagyon elherdálása miatt vonhatnák felelősségre. Kóka, akkori gazdasági és közlekedési miniszterként úgy vélte, az államnak meg kell szabadulnia a Volán-társaságoktól, a Magyar Postától, az MVM-től és a Szerencsejáték Zrt.-től is. „Fizessenek értük nagyon sok pénzt, ezt… pedig fordítsuk az államadósság csökkentésére” – érvelt Kóka, hozzátéve, hogy a magánkézben lévő vállalatok jobban működnek, mint az államiak.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél és ügyvezető szervénél, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsnál is, amelyek több ügyben – így a Malév, a Bábolnai Ménesbirtok vagy számos ingatlan esetében – hoztak az állam számára kedvezőtlen döntéseket. Ráadásul döntési káosz uralkodott ezeknél az intézményeknél, miközben a jogszabályok kimondták: az állami vagyon felügyeletéért a pénzügyminiszter – ma már a fejlesztési miniszter – a felelős.
2005-ben az állami vagyon feletti kezelési jog a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozott, de a miniszter közvetlenül csak a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz tartozó 200 milliárd forintot meghaladó vagyont felügyelte. Rajta kívül mások, a Nemzeti Földalap, a Magyar Tudományos Akadémia és egyes szaktárcák vezetői is kezelték a kincstári vagyont.
Példátlan méretű ingatlaneladási kampányba kezdett a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) 2005 tavaszán. Első körben csaknem száz, összesen több tízmilliárd forint értékű állami tulajdonú épületet, beépítetlen telket, sporttelepet – köztük például a Semmelweis Egyetem budai, 12 hektáros területen lévő, évek óta üresen álló volt szanatóriumát, az Üllői úton az egykori Kilián laktanyát, a Központi Statisztikai Hivatal Zugló frekventált helyén fekvő irodaházát – hirdette meg. Az állami tulajdon 80 százalékát privatizálták, eközben az államadósság a háromszorosára nőtt.
Az állami vagyon eladásából a Horn-kormány termésével közel azonos, 2002-2006 között bő ezermilliárd forintot söpört be a szocialista-szabaddemokrata koalíció.
A rendszerváltás után a lerobbant ipari ingatlanokat környezetük rendbetétele nélkül, gyakran több részre bontva privatizálták. A magyar állam 1,2 milliárd forintért értékesítette 2004 őszén a 31 cégből álló Magyar Befektetési és Vagyonkezelő (MBV) Rt.-t, miközben közel ennyi készpénzhez az új tulajdonos gond nélkül hozzájutott az egyik megvásárolt cég folyószámláján „pihenő” egymilliárd forintnak köszönhetően. Az állam különböző módokon évekig öntött többszázmillió forintot az MBV-be, a tulajdonosváltás után azonban azonnal megkezdődött a felszámolás.
Az MBV a 2003-es kormányhatározat szellemében azért került a vagyonkezelő tulajdonába, hogy felkészítsék az eladásra, és mihamarabb értékesítsék. Erre azonban csak 2004 végén került sor. A holding zászlóshajója a Lencsehegyi Szénbánya Kft. volt, ami a Dorogi Szénbányák Rt. felszámolásakor került „természetbeni kielégítésként” a Magyar Követeléskezelőhöz (MKK), majd onnan profiltisztítás címén az MBV-hez.
Az már a bekerüléskor is látszott, hogy 2003 év végére kimerülnek a szénkészletek, így a cég végelszámolását tervezték 2004-re, majd egyre későbbi időpontokra. A bánya bezárásával kapcsolatban tárgyalások kezdődtek a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központtal (SZÉSZEK), amely 580 milliós állami támogatást nyújtott a bezárásra, s 477,8 millió forintot újrakezdési támogatásként adott. Míg 2002-ben 12 milliós adózás előtti nyereséget könyvelhetett el, addig 2003-ban már 865 milliót, 2004. év égére a „kiüresedettnek” mondott bányacég bankszámláján csaknem egymilliárd forint pihent, s jó néhány ingatlant is magáénak tudhatott: a 26 hektáros bányaterületet, munkásszállót, üdülőt és lakóingatlanokat, bár a vevők kezdetben mérsékelt érdeklődést mutattak ezek iránt. Igen szerény értéket hozott ki ehhez képest a szénbányára a vagyonértékelés, amelyet az ÁPV Rt. minden tranzakció előtt elkészíttet.
De nem járt másként a Mecseki Bányavagyon-hasznosító (MBVH) Rt. sem, ahonnét például a szocialista Toller László polgármester vezetésével irányított testület áron alul értékesíthette egyebek mellett az István-aknai – II ingatlancsoportot, 2005-ben. Forrásaink szerint ebben az ügyletben Botka László is nyakig benne lehetett.
A Magyar Idők hétfőn megjelenő lapszámában arra keressük a választ, hogy vajon milyen politikai játszma zajlott az állami vagyon maradékának értékesítése körül.