Elit gimnázium, Apáczai napok, hétfő, 2017. április 10.
TOLERANCIA NAP
1. sáv (kiemelve az „értékesebb” előadások)
– Melegséggel kapcsolatos előadás (nem, nem hőtan!)
– Amnesty International előadása a gyűlölet-bűncselekményről
– Amnesty International Amnesty-óra
– Menedék (Migránsokat Segítő Egyesület) előadása
– Amnesty International Mi lenne ha…? előadása
2. sáv (kiemelve ismét az „értékesebb” előadások)
– Melegséggel kapcsolatos előadás (bizonyára ez sem hőtan!)
– Amnesty International előadása a gyűlölet-bűncselekményről
– Amnesty International Amnesty-óra
– Menedék (Migránsokat Segítő Egyesület) előadása
– Amnesty International Mi lenne ha…? előadása
Repetitio est mater studiorum! (Ismétlés a tudás anyja)
Bizonyára többen sejtik már, de hogy félreértés ne essék, miről folyhatott itt az „előadás” – vagy nevezzük inkább politikai agitációs propagandának? -, két példa a tematikából:
– Az Amnesty egyik célja a „Mi lenne ha…?” programjával: „Részvétel az AI ‘SOS Europe” kampányában”, magyarul: agitáció, beszervezés!
– Két meleg felnőtt (általában egy férfi és egy nő) vállalkozik arra, hogy beszélget a fiatalokkal a melegségről.
Fentiek ismeretében csodálkozik valaki, hogy nem Petőfik, inkább Gulyás-félék lépnek ki négy év után elit gimnáziumaink kapuin?
Csendben teszem fel kérdést, bár ordibálni volna kedvem:
– Mit szólnak ehhez a szülők, a tanárok, az igazgató…?
Csendben magam elé képzelem a szülőket, akik nem tudnak róla, vagy nem foglalkoznak vele (De egy sem?!), a tanárokat, akik vagy mind egy szálig behódolók, vagy nem látják, hogy agitáció folyik iskolájuk falai között, a gyermeki nyitottsággal, tudásvággyal való visszaélés, de minimum egyoldalú tájékoztatás. És egy sem veszi elő az ostort, hogy megálljt parancsoljon ezeknek, hogy kikergesse őket oktatási szentélyének falai közül?
Merthogy azokon az Amnesty-s órákon nem a határainkat megrohamozó hordák elleni védekezés, nem a papi és apáca ruhában nyilvánosan fajtalankodókkal kapcsolatos elemi felháborodás jogossága a téma, hanem az önfeladó tolerancia, a másságnak mindenek fölé helyezése, a janicsárok jogainak, befogadásuk behazudott pozitívumainak propagandája.
Csendben magam elé képzelem Eger várát, ahogy Dobó vezetésével, hatalmas véráldozat árán, sikeresen áll ellent a Magyarországot elözönlő hordának. Belegondolok, mi történt volna azzal az oskolaigazgatóval, azokkal a tanítókkal, akik az ostrom alatt a janicsár életmód elfogadására, a beözönlő hordák vezetőinek jogaira oktatta, érzékenyítette volna a várat védők gyermekeit.
El is hessentem a gondolatot, hisz más időket élünk!
De hogy egy tanár sincs két elit gimnáziumunkban, az Apáczaiban és a Fazekasban, aki azt mondja elég?! És még olyan se, ki azt kiálltja, hallgattassék meg a másik fél is?
Hogy hallgattassék meg a másik fél, hogy ismerjék meg diákjaink – ha másért nem, a fennhangon emlegetett tolerancia jegyében! – a többség véleményét, nem mellékesen az igazságot. Az igazunkat, hazájuk igazát, amit éppen európai szinten kísérelnek meg eltiporni.
Ekkora az elnyomás, ilyen mérvű a félelem az iskolá(k)ban?
Vagy tán mind osztják ezeket a romboló eszméket, mind egyetértenek a várvédők ellen uszítókkal?
És megint csak csendesen. Ha meg így van, miért van szükség még különórákra, Fazekas napokon, Apáczai napokon a szakképzett agitátorokra, akiknek kimondott célja gyermekeink befolyásolása, bevonása az ellen hazai kampányaiba.
De minden sötétségben dereng valami fény. Dereng a nyomorult propagandisták által előidézett ködben a konok, haza szülte, tudásvággyal és értelemmel felvértezett magyar gimnazista alakja.
Az az egészséges, eszes embergyerek tömege jön elő a ködből, akiken nem fog a propaganda, mert hiába a degenerált felszólítás, a népszerűnek szánt „Ne menj suliba!” akció (Január 19.), hiába a kinevelt agitátorok és Gulyás-féle anarchisták, a selejtet ők kivetik maguk közül. Felszólításaik ellenére mégis iskolába mentek, tömegesen, majd az adott délután tünti helyett sportoltak, tanultak, szórakoztak.
Ha csendben is vagytok, Ti, diákok, magyar embergyerekek elsöprő többsége, Ti megmutattátok nekünk és nekik is, mi a helyes út!
Megemelem kalapom előttetek!