Alakulásakor egyebek között a reformkor, az ’56-os forradalom és a demokratikus ellenzék utódaként határozta meg magát. 1990-től két évtizeden át képviselői ott ültek az Országgyűlésben, 1994-98 és 2002-2008 között a kormánykoalíció tagjaként kisebbségi pozícióból befolyásolta a magyar társadalmat. 2009 óta már nem tényező a belpolitikai életben, 2013-ban fel is oszlatta önmagát a párt. Tegnapi történelem című műsorunkban ezúttal az SZDSZ tündökléséről és bukásának okairól volt szó.
Az SZDSZ 1990-ben a legharcosabb antikommunistaként lépett fel, a párt akkor azt ígérte, hogy az elmúlt 70 évhez képest nemzeti újrakezdést fog megvalósítani, majd hamar kiderült, hogy szinte csak a hatalom megszerzése lebegett a párt tagjainak szeme előtt.
Halmy Kund történész arra hívta fel a figyelmet, hogy az SZDSZ az ígéreteihez képest teljesen más politikai irányt vett, amelynek az egyik emlékezetes példája a kommunista bűnök számonkérésének elmaradása, sőt az ezzel való szembenállás volt. Az SZDSZ hihetetlenül hangolta a társadalom egy részét afelé, hogy el kell „mismásolni” a kommunista bűnösök elszámoltatását, s ez a tevékenység oda vezetett, hogy az egész számonkérés kudarcba fulladt, sőt sokak megdöbbenésére az SZDSZ összeállt a kommunista utódpárttal, az MSZP-vel. Fricz Tamás politológus emlékeztetett: az SZDSZ óriási csalódásként élte meg azt, hogy az első szabad választás után nem az ő kezükbe került a hatalom, amiatt kezdetektől fogva szembementek az Antall-kormánnyal.
Az SZDSZ számára minden, ami jobboldali, ami konzervatív az ördögtől való volt, s arra jutottak, hogy a posztkommunista MSZP számukra egy sokkal inkább elfogadható politikai képződmény. A politológus annak okát, hogy 2002-re már kispárttá vált az SZDSZ abban látja, hogy elvesztette a szavazói kétharmadát, ami köszönhető volt az MSZP-vel való „összebútorozásnak”, valamint nagy részben a Tocsik-botránynak is. Fricz Tamás szerint nagyon izgalmas megfigyelni, hogy az SZDSZ-féle szellemiség a demokráciától miként távolodott el a liberalizmus felé.
Hozzátette: amikor liberális demokráciáról beszélnek, valójában a demokráciát kiüresítik. Valójában az elitista demokráciát képviselik, miszerint van egy liberális kiválasztott elit, amelyiknek van egy jövőképe, s szerintük ezt a jövőt kell megvalósítani a különböző országokban a nemzetek fölé kerekedve. Számukra egyszerre korlát a nemzet és a demokrácia, amelyik szoros összefüggésben van egymással.
Egyfajta elitista demokráciát akarnak, egyre kevésbé fogadják el a választási eredményeket, a többséget voltaképpen populistának nevezik s azt mondják, a többség nem tud jól dönteni csak egy kiválasztott liberális elit tudja megmondani, hogy mi kell az országoknak, így szorítják háttérbe a demokráciát – hívta fel rá a figyelmet Fricz Tamás. Halmy Kund szerint a liberális felfogásban a hőn áhított tömegdemokrácia valójában nem annyira tetszetős, mert nem rájuk szavaztak.
A teljes adás IDE kattintva érhető el!