Az Európai Gazdasági Térségen belül mindenki csak egy országban fizethet egészségbiztosítást, és főszabályként az ellátást is ott veheti igénybe. A külföldön élő és munkát vállaló magyaroknak így abban az országban kell(ene) bejelentkezniük a helyi egészségbiztosítóhoz, ahol dolgoznak, és egészségügyi problémájukkal orvoshoz is ott kell(ene) menniük. Ez azt jelenti, hogy hivatalosan Magyarországon ugyanúgy csak sürgős ellátásra jogosultak a tartósan külföldön élő magyarok, mintha külföldi állampolgárok lennének. Vagyis tervezett műtét, kezelés csak térítés ellenében jár(na) nekik.
A valóságban azonban az a helyzet, hogy mivel a külföldi munkavállalás tényét sehol sem kell bejelenteni, a becslések szerinti 500-600 ezer, döntően Nyugat-Európában munkát vállaló honfitársunk jelentős része nem jelentkezett ki a magyar egészségbiztosítási rendszerből. Legalábbis ezt mutatják az Országos Egészségbiztosítási Pénztár lapunk által kikért adatai. Ezek szerint a jogszabály 2009-es hatályba lépése óta összesen 262 ezren jelentették be az adóhatóságnak, hogy külföldön fizetnek egészségbiztosítást, és adták vissza arra az időre magyar tajkártyájukat. A legkevesebben, alig tízezren 2010-ben, a legtöbben, 65 500-an tavalyelőtt jelentkeztek ki, illetve vissza a magyar tb-rendszerbe a külföldön élő magyarok közül. Az utóbbiak száma 2010-ben még csak 1383 volt, 2015-ben viszont már 7399-en kérték tajszámuk aktiválását.
A bejelentést elvileg a külföldi munkavégzés kezdetétől számított 15 napon belül meg kell tenni, különben akár mulasztási bírságot is kiszabhatnak a renitensre. Aki pedig úgy vesz igénybe itthon egészségügyi ellátást, hogy közben másutt él, dolgozik, és emiatt nem is érvényes a magyar biztosítása, azon az ellátás költségét is behajthatják. Persze csak ha nincs állandó magyarországi lakcíme, márpedig nagyon sok külföldön élő magyar ezt a kiskaput hagyja nyitva, és bár nem él itthon, valamelyik rokonánál, barátjánál van bejelentve, így továbbra is hazajár, ha orvosi ellátásra van szüksége. Az orvosok szerint nemcsak az esetleges nyelvi problémák miatt, de azért is, mert a várólisták nálunk még mindig rövidebbek, mint Nyugat-Európában, és mert ott sok ellátásért külön fizetni kell.