Bár Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd 2006-os kiszivárgása után, majd az azt követő évek ámokfutása során a politikai megsemmisülés szélére sodródott, 2010-ben az MSZP országos listájáról mégis bejutott a parlamentbe. Aztán ősszel életre hívta az MSZP-n belüli Demokratikus Koalíció Platformot, majd erre építve egy évvel később megalapította pártját. A 2014-es országgyűlési választás előtt a baloldal több szereplője megpróbálta kiszorítani az Összefogásból, de ez nem sikerült nekik, így Gyurcsány felkerült a közös listára, és ismét mandátumot szerzett. A mostani kampány nyitányaként Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje próbált meg nélküle tető alá hozni egy baloldali összefogást, de ebbe a szegedi polgármester bukott bele, és az MSZP is mélyrepülésbe kezdett. Gyurcsány Ferenc ősszel átvette a kezdeményezést a baloldalon, az ő akarata érvényesült eddig az MSZP–DK-alkuban is a választási együttműködésben.
Az MSZP-nek ráadásul nincs erős embere, példátlan, hogy miniszterelnök-jelöltet sem tudnak állítani a saját soraikból, Gyurcsány fórumain viszont telt ház van, a baloldalon ő tűnik a legerősebb szereplőnek. Közben egyes közvélemény-kutatóknál a DK már megelőzte az MSZP-t a népszerűségi versenyben.
A DK-elnök szerepével kapcsolatban Zárug Péter Farkas politikai elemző a Magyar Idők megkeresésére azt mondta, hogy bár Gyurcsány Ferencet a világ legrosszabb kormányfői között tartják számon, korántsem biztos, hogy a hazai baloldalon ennyire csapnivaló a 2010 utáni politikai teljesítménye. Szerinte ugyanis Gyurcsány 2010–2011-ben helyesen mérte fel a jelentős politikai elutasítottsága és szűk politikai rajongótábora adta politikai lehetőségeit, és ennek megfelelően ügyesen választott stratégiákat, mindig minimális programok mentén haladt előre. – Első célja a politikai életben maradás programja volt, ennek terméke a DK. A következő célként a parlamenti jelenlét kierőszakolását tűzte ki, 2014-ben sikerrel kapaszkodott fel az utolsó vagonra. A 2014–2018 közötti ciklusban pedig ismét csak a DK 2018-as önálló parlamentbe jutását tűzte ki célul – hangsúlyozta Zárug Péter Farkas.
Az elemző arra mutatott rá: tévesen gondolják, akik a DK-ban baloldali gyűjtőpárti funkciót képzelnek el a közeljövőben. – Ez Gyurcsány-párt, és a pártelnök stratégiája szerint inkább legyen stabil politikai szereplője a magyar pártarénának, mint instabil célok mentén nagy baloldali gyűjtőpárt. Ezt mutatja az önálló listák, koordinált egyéni jelöltek stratégiája is Gyurcsány részéről – fejtette ki a politikai elemző, aki úgy véli: a DK elnökének ma elég a stabil és magas a zsarolópotenciálja a baloldali együttműködésben, és ha ezzel jól sáfárkodik, nem kapkodja el a lehetőségeit, akkor még 2026-ban is befolyásolhatja a magyar politikai rendszert, netán kormányzást. Szavai szerint épp ezért ma bármilyen pártfúzió meghirdetése Gyurcsány részéről stratégiai hiba lenne, az MSZP életerejét enélkül is napról napra képes elszívni.
A Nézőpont-csoport vezetője szerint Gyurcsánynak jelenleg minden esélye megvan arra, hogy a 2018-as választás után informálisan, sőt akár formálisan is átvegye a baloldal vezetését. Mráz Ágoston Sámuel ezt azzal indokolta, hogy a DK elnöke a népszerűtlen, de karizmatikus vezető iskolapéldája, aki azonban más karizmatikus vezetők híján akár sikeres is lehet. – Saját, nyilvánosan is meghirdetett elképzelése szerint ehhez létre kell hozni a „Demokrata Pártot” a DK egyfajta kiterjesztésével, más baloldali pártok integrálásával. Szerinte a stratégia sikeréhez fontos feltétel, hogy a DK önálló listával bejusson a parlamentbe és a baloldali pártok listáinak versenyében kiemelkedő helyen végezzen. A saját frakció ugyanis számottevő költségvetési támogatással és felszólalási lehetőségekkel jár.
Mráz Ágoston is azt hangsúlyozta, hogy 2014-ben Gyurcsány számára még a túlélés volt a tét, 2018-ban viszont az önálló pozíció, ezért tesz meg mindent ezúttal a közös lista ellen. Relatív választási sikere, önállósága és pénzügyi forrásai lehetővé tennék, hogy egy-két év alatt végrehajtsa a baloldal újraegyesítését – érvelt Mráz Ágoston Sámuel. Kifejtette: saját 2009-es kudarcát az MSZP struktúráira és középvezetői rétegének lázadására vezette vissza, így azóta szeretné megpuccsolni a baloldaliságot a rendszerváltás óta monopolizáló MSZP-t. Stratégiájában a baloldali pártok fragmentáltsága és várható totális veresége kapóra jön. – Így könnyen megszépülhet egykori szerepe, és a baloldal romjain felhatalmazást nyerhet a maradék képviselőktől, közéleti szereplőktől vagy párttagoktól az egységes baloldal létrehozására és vezetésére – fűzte hozzá az elemző.