– Nyertes rektorjelölti programjában nem kisebb vállalást tett, mint hogy a világ legjobb száz felsőoktatási intézménye közé emeli a Semmelweis Egyetemet. Idén a 401–500. helyen végeztek, ami szintén nem kis dicsőség.
– Ez így van, hiszen ez azt is jelenti, hogy világszinten a legjobb két és fél százalékban vagyunk. De nem lehetetlen vállalkozás az első százba sem bejutni, mert azok a paraméterek, amelyek nehezen változtathatók – a tudományos kimenet, a hírnév, a nemzetközi beágyazottság, a gyógyító munka színvonala – mind kimagaslók, mégiscsak egy jövőre 250 éves egyetemről beszélünk. Ami fejlesztésre szorul, az a tanulási, a kutatási és a gyógyítási környezet, ez pedig sokkal gyorsabban és könnyebben alakítható.
– Hamarosan évtizedek óta nem látott infrastrukturális beruházások kezdődhetnek az egyetemen, miután a kormány nemrég zöld jelzést adott a Semmelweis XXI. fejlesztési projekt megkezdésének.
– A projekt mind a hat karunkat érinti, fejleszthetjük az elméleti tömböt, kialakíthatunk egy gyógyszerkutatási központot, jelentős előrelépések lesznek a fogorvostudományi karunkon, és klinikai tömbjeink is megújulhatnak. Mivel a karok egymással jelentős szinergizmusban léteznek, a fejlesztésekkel egymást is húzzák fölfelé. De az építkezésekhez, felújításokhoz kapcsolódó szakmai program kialakítása során egyúttal az egyetem jövőbeni képét is igyekeztünk megrajzolni.
– Milyen egyetemben gondolkodtak?
– Olyanban, amely nem csak infrastruktúrájában felel meg a XXI. századi elvárásoknak. A legjobb képzést kell nyújtani a hallgatóknak és európai szintű ellátást a betegeknek. A jó orvosképzés alapja álláspontom szerint a betegközpontú megközelítés. Ehhez pedig meg kell újulnunk szerkezetben, oktatási anyagban és persze a körülményeinkben is. Az egészségügyi szakmák egyértelműen gyakorlatorientáltak. A hallgatónak – a szükséges elméleti tudás megszerzése után – egy tutor, mester jelenlétében minél több beteget és esetet kell látnia ahhoz, hogy jó és magabiztos orvos vagy ápoló váljék belőle. A tudományt az iskolapadban, a gyógyítást a betegágy mellett lehet és kell megtanulni. A skill laborok, a szimulációs módszerek is fontosak, de nem helyettesítik a valódi orvos-beteg találkozásokat, azokat a tapasztalásokat, amiket a betegágy mellett, az ambulancián vagy a műtőben szerezhetnek meg a jövő gyógyítói.
– Az elmúlt években sok kritika érte a rezidensek részéről a magyarországi gyakorlati orvosképzés minőségét, szervezettségét, azt, hogy túl sok hallgató jut egy oktatóra. Ezen hogyan tudnak változtatni?
– Amikor a fiatal kollégák például hetente egyszer eljönnek a klinikára szívgyógyászat-gyakorlatra, és kapunk másfél órát, hogy bemutassunk nekik néhány beteget vagy egy-egy műtétet, akkor nyilvánvaló, hogy ily módon nem lehet megszerezni a szükséges tudásmennyiséget. Ezért én a valódi tömbösített oktatás híve vagyok. A megfelelő elméleti tudás birtokában töltsön velünk szakmánként néhány napot vagy hetet az egyetemista, velünk kezdje és vigye végig a napot. Járja végig az osztályokat, a műtőket, és az alatt szerezze meg azt az ismeretet, ami kiegészíti az elméletet. A tudományos diákkör kínálta lehetőségek vagy a választható klinikai munka szintén elősegítheti, hogy a fiatal kollégák a legfőbb érdeklődési területükön többletgyakorlathoz juthassanak.
– Ezzel a módszerrel vajon előbbre lehet hozni azt a pillanatot, amikor már nyugodt szívvel rá lehet bízni egy kezdő orvosra egy beteget? Maguk a rezidensek is tiltakoztak évekkel ezelőtt, amiért úgy hagyják őket egyedül ügyeletben, hogy még egyáltalán nem szereztek rutint az adott területen.
– Rezidens nem hagyható egyedül sehol sem. Ezért is fontos a tradicionálisan jó elméleti oktatás szintjére emelnünk a gyakorlati képzést, hogy amikor egy orvos a hat egyetemi év után belép valahová rezidensnek, akkor magabiztosan, jól és hatékonyan tudja segíteni a gyógyító munkát. De van egy másik szempont is. Az Európai Bizottság szerint 2020-ra egymillió szakember hiányzik majd az egészségügyi ellátórendszerből, ezért el kell érni, hogy a még nem végzett orvosok már a rezidenséveik elején aktívan részt vehessenek a betegellátásban.
– Most mennyi időbe telik, mire egy orvos képes önállóan dönteni, egyedül dolgozni?
– Az általános orvosképzés hat év. Ezután következik az öt év rezidensképzés, és esetleg előtte még négy év a PhD. Ha pedig egy hölgyről beszélünk, márpedig a végzett orvosok hetven százaléka nő, akkor még az egyébként teljes mértékben támogatandó két-háromszori szülési szabadság időszakával is számolni kell. Vagyis előfordul, hogy egy orvosjelölt hölgyből a negyvenes éveire lesz önálló, teljes kompetenciával rendelkező orvos. Ezt az időszakot mindannyiunk érdekében le kell rövidíteni. Az Egyesült Államokban például a rezidensek a második évben, egy év kőkemény képzés után már önállóan ügyelnek, egy kijelölt, telefonon bármikor elérhető és riasztható szakorvos támogatásával.
– Ha tehát felteszik a kérdést, miért jó, ha egy orvosegyetemnek gyakorló orvos a rektora, akkor a válasz az, hogy azért, mert ezt a területet kell fejleszteni?
– Azért vállalkoztam a rektorságra, mert látom, hogy az itt dolgozó kollégákkal közösen képesek vagyunk úgy átszervezni a gyakorlati képzést, hogy az a hallgatók és a társadalom javát is szolgálja. Az egészségügyi tudásanyag, információmennyiség és technika óriási fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben. Több betegséget ismerünk, vagyis több betegséget kell tudnunk gyógyítani. Az élet más elvárást támaszt az egészségügyben dolgozókkal szemben, mint húsz-harminc éve, ehhez a képzésnek is igazodnia kell.
– Az oktatási struktúra átalakítása mennyiben érinti a többi kart?
– Az Egészségtudományi Karon végzett ápolók is egyre több feladatot kapnak a mindennapokban, olyanokat is, amelyeket korábban kizárólag orvosok végeztek. Ezért őket is gyakorlatorientáltan kell képezni. De a gyógyszerészekkel kapcsolatban is elmondható ugyanez. A kórházakban egyre fontosabb a klinikai gyógyszerészek szerepe például az optimális gyógyszerelések beállításában, a készítmények helyettesítésében, mert a folyamatosan bővülő gyógyszerválasztékot már lehetetlenség egyedül követniük az orvosoknak. Tipikusan gyakorlatorientált a konduktorképzés, ami most már az egyetem Pető András Karán zajlik. Rektorként kifejezetten támogatni kívánom a kar további fejlesztését, nagy lehetőséget látok az ittlétükben.
– Mit tudnak tenni azért, hogy a külföldi hallgatók ne csak az elméleti képzést szerezzék meg itt, hanem minél többen rezidensként is Magyarországon maradjanak?
– Akik külföldiként, a képzés végéig velünk maradnak, azok Magyarország követei lesznek egész életükben. Nemcsak az egyetem, hanem az ország hírnevét is elviszik a világba. Olyan klinikai oktatást kell ezért szervezni, amely őket is itt marasztalja. Ezért nagyon örülök annak, hogy a Semmelweis XXI. fejlesztési projekt alapján a klinikák is jobb helyzetbe kerülnek, mert így az általuk végzett betegellátás körülményei és értelemszerűen az oktatási-kutatási feltételek is jelentősen javulnak. Fontos az is, hogy az Egészséges Budapest program keretein belül az új kórházak megépüljenek, a régieket felújítsák, korszerűsítsék, és akivel csak lehet, együttműködjünk.
– Korábban szó volt róla, hogy a Semmelweis Egyetem működtethetné az épülő dél-budai szuperkórházat, aminél nehéz korszerűbb oktatási környezetet elképzelni.
– Biztos vagyok benne, hogy a dél-budai centrummal együtt tudunk működni, de annak is örülünk, ha az új dél-pesti centrum kínál képzőhelyeket. A legfontosabb, hogy olyan campusszerű gyakorlótér, helyszín legyen a leendő orvosok, szakdolgozók, gyógyszerészek, fogorvosok, konduktorok képzéséhez, ahol az adott tanszékek által meghatározott módon folyhat az oktatás, és egyúttal magas szintű kutatást is végeznek. Abban vagyok érdekelt, hogy a gyakorlati orvosképzést a lehető legmagasabb szinten menedzseljem.
– Milyen javaslatai, elképzelései vannak az egyetemi, klinikai dolgozók megtartására, ide vonzására?
– A rezidensek megtartásában komoly segítség, hogy a bérüket már a központi költségvetés fedezi. Így nekünk nincs más dolgunk, mint minél több tehetséges fiatal orvost meggyőzni arról, hogy a mi klinikáinkat válasszák, és itt is maradjanak szakorvosként is. Ebben segíthet a Semmelweis-polgár identitás erősítése, amihez hozzájárulhat például, ha a hozzátartozók szükség esetén a mi klinikáinkon kaphatnak orvosi ellátást. Szeretnénk egy Semmelweis-kártyát, amivel nemcsak egészségügyi ellátást, de sportolási és rekreációs lehetőségeket is biztosítunk a nálunk dolgozóknak, tanulóknak és családtagjaiknak. Az életpályamodell pedig, amiben manapság divatos gondolkodni, csak részben pénzbeli megbecsülés, hozzátartozik, hogy világos az előmenetel, megvan a továbbképzés lehetősége, vagy például az, hogy a nagyszámú női munkatársunk számára biztosítjuk a részmunkaidős foglalkoztatást. A mi életpályamodellünket és humánerőforrás-stratégiánkat így a családbarát egyetem és a Semmelweis-polgár elképzelések köré kívánjuk építeni.
– Rektorként is megtartja majd a klinikaigazgatói posztot?
– Természetesen. De nemcsak a klinikát fogom a jövőben is igazgatni, rektorként is gyógyító orvos maradok, és gyógyító orvosként leszek rektor. Ezt azért is hangsúlyozom, mert sok betegem aggódott, hogy mint szívgyógyász nem tudom majd a gyógyító feladataimat ellátni, ám erről szó nincs. A mi szakmánk, mint már mondtam, gyakorló szakma, nem lehet oktatni, de irányítani sem anélkül, hogy ne műveljük.
– Különleges egybeesés, hogy 2018. július 1-jén, Semmelweis Ignác születésének 200. évfordulóján léphet hivatalba.
– Annak a rektornak, akinek ez a csoda megadatik, tudnia kell, mi a küldetése. Az egyetem szolgálata. A Semmelweis név nemzetközileg elismert brand, és nekem kötelességem kollégáimmal együtt azért dolgozni, hogy ehhez méltó, magas szintű oktatást, kutatást és betegellátást biztosítsunk.
Életrajz
Merkely Béla lesz a Semmelweis Egyetem egyik legfiatalabb rektora: alig 52 évesen lép majd hivatalba. Az egyetemen jelenleg klinikai rektorhelyettesként, a Klinikai Központ elnökeként, a kardiológiai tanszék vezetőjeként dolgozik, és ő az első számú vezetője a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikának. Számos elismerés birtokosa, 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2016-ban pedig a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Az egyetem szenátusa december közepén választotta titkos szavazással rektorjelöltnek. A felsőoktatási törvény értelmében a rektorjelölt személyéről szóló javaslatot az egyetem elküldi a fenntartónak, a szaktárca vezetője pedig a köztársasági elnöknek. Az új rektort Áder János nevezi ki.