Gulyás Gergely szavai szerint a kommunista rendszer „lélek és hit nélküli kiszolgálókat kívánt, akik az emberből és a földi létből csak azt fogadták el, ami fizikailag megfogható volt, ezért félelemből táplálkozó gyűlöletet éreztek, ha valakiről nyilvánvaló volt, hogy tudja, az életben a láthatatlan fontosabb a láthatónál, a szellem az anyagnál, a hit az erőnél, a lelki közelség a fizikai távolságnál, az eleve elrendeltség a hazugságból felépült akadályoknál”.
Mint mondta, a kommunisták „tudták, hogy az egyházakat és híveiket kell megtörni, mert a hit igazsága és állhatatossága a legnagyobb veszély a hazugságban alakuló diktatúrára, egy olyan totalitarizmusra, ahol a belső szabadságukat kevesen tudják megőrizni”.
Gulyás Gergely hangsúlyozta,
ezreket gyilkolt meg, százezreket nyomorított és milliókat tett tönkre az a rendszer, amely először száz éve jutott hatalomra a világban, s amelyet „a tanácsköztársaság dicstelen 133 napja” alatt ismerhetett meg Magyarország.
Hozzátette: a második világháború végén a kíméletlen gyilkolásból és erőszakból vált nyilvánvalóvá, hogy „a német megszállást felszabadulás nélküli szovjet megszállás követi”.
Mint mondta, így a térség államait az a Sztálin tekinthette amerikai és brit jóváhagyással hadisarcnak, aki „saját kommunista elvtársai számára már jóval korábban sztahanovista versenyt hirdetett gyilkolásból, kínzásból, megfélemlítésből, a nemzetek elnyomásából, kiéheztetéséből és bekebelezéséből”, ezt pedig a világháború végeztével Közép-Európára is kiterjesztette.
Alekszandr Szolzsenyicin Gulágot is megjárt írót idézve Gulyás Gergely kijelentette: a Nyugat a második világháborúban nem az egyetemes szabadságért harcolt, hanem saját szabadságáért.
Megemlítette: mérföldkő volt a kommunista hatalom kiépítésében, amikor 71 éve ezen a napon, mit sem törődve joggal, letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát, aki aztán csak 1956-ban szabadult a fogságból. Hozzátette: ez az esemény volt a totalitárius diktatúra kiépítését kísérő terror kezdete, amikor „a nácik örökébe lépő kommunisták az Andrássy út 60-at is barnáról vörösre festve birtokba vették”. Gulyás Gergely emlékeztetett:
az elhurcolt politikus bűnéül, sok társához hasonlóan, azt rótták fel, hogy szabad, független, keresztény Magyarországot akart.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a hagyományos és a modern hazugság közti különbségről beszélt, mondván, az előbbi „lényege szerint elrejt, az utóbbi pusztít”; Hannah Arendt fél évszázaddal ezelőtt leírt gondolatához azt fűzte hozzá, hogy „mi, Közép-Európában magunkra maradtunk a kommunizmus emlékezetével”, de legalább nem kell hallgatnunk arról.
Kiemelte:
a kommunizmussal kapcsolatos hazugságoknak két fajtáját is ismerjük, hiszen előbb a valódi természetét nemes jövőképpel leplező ideológiával találkoztunk, majd azzal, hogy nem kell tanulnunk a történtekből.
A kommunizmus bűnei felett nemcsak, hogy nem született ítélet, mint Nürnbergben a nácizmus felett, de történelmünk eddigi leghosszabb totális diktatúrájához az úgynevezett fejlett Nyugat ma is megengedően, elnézően, sőt gyakran némi rokonszenvvel viszonyul. Ők nem értették meg, mi a kommunizmus, nem értik tehát a posztkommunizmust sem, nem élték meg úgy, mint mi, ezért nem értenek meg bennünket – fogalmazott.
Mint mondta, kiismertük a kommunizmust, annak tökélyre fejlesztett módszereit, amelyek legfontosabbjai közé tartozott a nyelv kisajátítása, „a szavak jelentésének meglopása”, a hagyományos identitások üldözése, ezért „túlélők vagyunk”.
Ha igaz a mondás, hogy a legtöbbet ellenfeleinktől tanuljuk, nem érdemes csodálkoznunk, hogy a szabad világot miért járja át ma a kommunizmus kísértete – fogalmazott, hozzátéve, a túlélés egyszerre kötelez emlékezésre és annak megtanulására, milyen a kommunizmus természete.
A kommunizmus mindvégig megcsúfolta az emberi méltóságot
A kommunizmus barbárságának mértéke időszakonként eltérő volt, de a rendszer mindvégig semmibe vette az alapvető szabadságjogokat, megcsúfolta az emberi méltóságot, szétzilálta a polgári társadalmat, tönkretette a falusi közösségeket, üldözte az egyházakat és megnyomorította a magyar családokat – mondta a Fidesz frakcióvezetője a Magyar Nemzeti Múzeum málenkij robot emlékhelyén tartott rendezvényen.
Gulyás Gergely a ferencvárosi pályaudvar mellett található helyszínen elmondta, a nemzet egészét ért veszteségre emlékeznek, amely egyenes következménye volt annak, hogy Magyarországot a jaltai világrend megalkotói az évezredes szerves nyugati kötődése ellenére a Kelethez sorolták. Magyarország egy embertelen, bukásra ítélt történelmi kísérlet áldozata lett – tette hozzá.
Hangsúlyozta,
a második világháború végére Magyarországon két egyformán gyilkos diktatúra, a náci és a kommunista megszállás váltotta egymást mindenféle felszabadulás nélkül.
A Vörös Hadsereg Magyarországra érkezése ugyanis százezrek halálát hozta magával gyilkosságokkal, rablásokkal, nőkkel szembeni tömeges erőszakkal, kényszermunkatáborokkal, internálással és a Gulággal – mondta, hozzátéve: hadifoglyok, a proletárforradalom vélt vagy valós ellenfelei, kisebbségi létben élő magyarok, Magyarországon élő svábok, de lényegében bárki egyik napról a másikra a Gulágon találhatta magát.
A kormánypárti politikus szólt arról is,
a kommunizmus egy évszázadon át tartó tömegmészárlásának összesen százmillió áldozata volt,
Magyarországtól pedig nemcsak a szabadságot és a békés polgári fejlődés lehetőségét vette el a kommunizmust, hanem magával hozta az ÁVO-t, az egyházüldözést, a csengőfrászt, az államosítást, a koncepciós pereket, a politikai foglyokat, Recsket és a Gulágra elhurcoltak százezreit.
Felidézte, a magyarországi szovjet típusú diktatúra kiépítésében meghatározó mozzanat volt Kovács Béla, a kisgazdapárt főtitkára 1945. február 25-i letartóztatása. „Ha máskor nem, legkésőbb ekkor mindenki megtanulhatta, hogy a kommunisták ígéreteinek soha sem szabad hinni, a kommunistáknak soha nem szabad engedni” – fogalmazott.
Gulyás Gergely a magyar alkotmányos intézményrendszer és benne az igazságszolgáltatás szégyenének nevezte, hogy a rendszerváltozás után a kommunista gyilkosokból nem váltak elítéltek.
Kiemelte, ezért különösen fontos megemlékezni a kommunizmus áldozatainak szenvedéséről, valamint arról, hogy mekkora érték a ma már természetesnek tűnő szabadság.
Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója beszédében kiemelte, a múzeumok sokáig nem foglalkoztak a közelmúlt traumáival, így azok sokszor kibeszéletlenek maradtak. Példaként említette, hogy 1945-ben a Magyarországot megszálló szovjet hadsereg tömegesen erőszakolt meg nőket. Az akkor történtekről sokáig nem beszéltek, ugyanakkor sokat elmond, hogy az a statisztika, amely szerint 1946-ban 400 ezren, az akkori női lakosság 10 százaléka szenvedett ázsiai típusú szifiliszben.
A múzeumigazgató szólt arról is, hogy a kényszermunkára Szovjetunióba hurcolt 140 ezer civilből mintegy 70 ezren nem tértek vissza, a Magyar Nemzeti Múzeum málenkij robot emlékhelye az ő szenvedéseiket mutatja be.
Tóth István tanár, egykori fogoly saját sorsát felelevenítve mesélt arról, hogy társaival német fogságból kerültek a szovjetek kényszermunkatáborába, hazatérésükkor saját édesanyjuk sem ismerte meg őket, a következő évtizedekben pedig az állandó megbélyegzéssel is szembe kellett nézniük.