Úgy látom, hogy a fő kérdéseket – hogyan mit csináljunk – Magyarországon már feltették, így én már inkább a hogyan kérdéseire válaszolok. Hisz az ördög a „hogyan” részleteiben rejtőzik – vélekedik Grüner György, az innovációs és technológiai miniszter tanácsadója a Makronómnak.
A fizikus szerint a tudomány egy „üzlet”, egy kutatócsoport lényegében egy kisvállalkozás, annak megfelelő törvényekkel. Az egyetemi tanár vállalkozó is, legalábbis annak kellene lennie. Nem arról van szó, hogy feltétlenül vállalatokat kell alapítania. De ügyeket képvisel, embereket irányít, kutatói témát és kollégákat választ ki, illetve finanszírozást keres a kutatási projektjéhez.
A tudomány piaca az állam, a nagyvállalatok és a befektetők. Akik fizetnek a termékért, a tudományos eredményekért.
Professzorként és tanácsadóként is hosszú ideje részt veszek egyetemek életében is a világ különböző pontjain. Láttam, milyen erőfeszítéseket tesznek arra, hogy az innováció alapköveivé váljanak, előre kerüljenek a nemzetközi rangsorban, hogy kiváló kutatókat odacsábítsanak – ilyen tapasztalatokra itthon is egyre nagyobb szükség van – fejti ki Grüner György.
Hozzátette: Ahogy én kívülről látom, jelen pillanatban Magyarországon az alapkutatás feltételei jók, van támogatási rendszer és mechanizmusok, amelyek a kutatás igazán jó lehetőségeit megteremtették. Elegendő pénz áll rendelkezésre kutatócsoportoknak színvonalas kutatásokat csinálni. Persze lehet hogy itthon én is állandóan panaszkodnék: olyan terület ez, ahol mindenki mindig minél több támogatásra vágyik.
Grüner úgy látja, hogy hiányzik az átjárás a tudományos élet és a vállalati élet között, az ötlet, egy felfedezés, az invenció és annak piacra dobása között. Régen az egyetem egy elefántcsonttorony volt. Tudást termeltünk és azt szétosztottuk – ingyen és bérmentve – a világon mindenkinek. A kutatásra szánt pénzből tudást termeltünk. A felfedező kutatás volt a lényeges. Az új egyetemi modell az USA-ban jóval összetettebb:
megjelent a törekvés arra, hogy tudásból pénzt csináljanak, ne csak pénzből tudást. Hiába fedezünk fel valamit itthon, az arra alapozott innovációt és terméket már többnyire külföldön hozzák létre.
A fizikus megemlíti, hogy az innovációt (itthon – szerk.) nem oktatják. Lehet, hogy elkelne valamelyik hazai egyetemen egy innovációs tanszék, ahol nem csak tanítás folyik, hanem az innováció alapkérdéseit is kutatják. Hisz jó tanítás nem képzelhető el jó kutatás nélkül. Arról nem is beszélve, hogy az egyetemi rangsorolásokban az egyetemen zajló kutatás sokkal hangsúlyosabb tényező, mint az oktatás.
Grüner magyarázata szerint a szellemi tőke és a szellemi tulajdon két különböző fogalom. A szellemi tőke egy szervezet, egy cég összes szellemi felkészültsége. Az igazgató érzelmi intelligenciája, a szokások, ahogyan a cégben az alkalmazottak együttműködnek. A csoport szervezettsége, és a működéséhez szükséges egyedi tudásuk. A szellemi tulajdon a marxi értelemben vett tulajdon, amit szabadalmakon, titkosításokon keresztül meg lehet védeni, el lehet adni, amit el lehet lopni, amit át lehet váltani másfajta tőkére. A kettő különböző.
az MTA jelentős szellemi tőkével rendelkezik. De nem termel elég szellemi tulajdont. E kérdés megoldása szükséges ahhoz, hogy a tudásból pénzt csináljunk.
Az MTA átalakításáról szólva Grüner kifejti, hogy az itthon felvetődött kérdések és viták nem egy légüres térben mozognak. Úgy tűnik, hogy van egy átfogó hazai stratégia, ami interjúkból és nyilatkozatokból körvonalazódott; az ITM célkitűzései hasonlóak az EU új, „Misszió-orientált kutatás és fejlesztés” programjához, Magyarországi helyzetre alkalmazva.
Az alapkérdés az, hogy az MTA által képviselt jelentős szellemi tőke hogyan hozhat létre szellemi tulajdont. Hogyan és milyen kutatásoktól lehet és kell gazdasági hasznosulást várni.
Grüner György a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzora. Egyetemi tanárként a Los Alamos-i Nemzeti Kutatólaboratóriumban osztályvezető és a UCLA Solid State Science Center igazgatója volt. Emellett több innovatív vállalatot alapított és vezetett. Tudományos munkásságát Alexander von Humboldt- és Guggenheim-díjjal, illetve a világon egyedüliként kétszer is, a Világgazdasági Fórum „Technology Pioneer” díjával ismerték el. A „Highly Cited” cím birtokosaként a világ egyik legtöbbet idézett fizikusa. „Én is abban a tudatban voltam, hogy állami pénzből azt kutatok, amit akarok” – mondta korai magyarországi kutatói éveiről korábban a Makronómnak.
A teljes interjút IDE KATTINTVA olvashatják.