Az Alpok közelsége miatt az Őrségi Nemzeti Park területének nagy részén az élővilág hegyvidéki jellegű, bükkösök, erdei fenyvesek a jellemző társulások. Szentgyörgyvölgy környékén a szálaló erdőgazdálkodásnak köszönhetően szinte természetes állapotban maradt meg a terület eredeti arculata.
Ezen a tájon kisparasztok birtokolták a fenyveseket, amelyeket csak az elöregedett szálak kivágásával ritkítottak. A gyertyános tölgyesekben, a lombfakadás előtti rövid időszakban a talajon fehér szőnyeget képez a berki szellőrózsa, és nagyobb területeket fed be a lenkék virágú kis télizöld, valamint a sárga virágú szártalan kankalin. Ez a színkavalkád csak néhány hétig tart, a lombkorona záródásával már termésüket érlelik e virágok.
A terület védett növényeinek egy része a hűvösebb, hegyvidéki klímát kedveli, mint az erdőszéleken megtelepedő illatos virágú törpecserje, a henye boroszlán.
Másutt a növényvilág inkább délies, ahol a pirítógyökér és a lednek található. A szárazabb rétek, kaszálók májusban orchideáktól tarkállanak. Ezen egzotikus virágok közé tartozik az agárkosbor (képünkön) és a sömörös kosbor, amelyek gyökereik meghosszabbítására gombafonalakat növesztenek. A szőcei tőzegmohás láp számos ritka mohafaj termőhelye, a Szalafő és Farkasfa közötti dagadólápban az összes itthon ismert tőzegmohafaj megtalálható.
Az alpesi tarajos gőte csak az Őrségben, a Vend-vidéken és a Kőszegi-hegységben fordul elő, kedvenc élőhelyei a mélyebb vizű tókák, vízzel telt mélyedések. Árnyékos és nyirkos erdőkben, gyakran a keréknyomokban hosszan megmaradó vizekben húzza meg magát a sárga hasú unka, amelynek élénk színfoltja riasztófeladatot lát el.
Tiszta vizű patakokban fordul elő az állkapocs nélküli, tölcsér alakú szájával más halak testén megtapadni képes dunai ingola, a terület egyik legvédettebb állata. Ritka rokonaihoz való hasonlóságának köszönheti védettségét a gyors folyású patakokban cikázó, apró termetű fenékjáró küllő.
Nagy számban él az Őrség folyóvizeiben a folyami rák is. Valamikor előszeretettel fogyasztották ízletes húsáért ezt a nap nagy részét a partfal mélyedéseiben töltő ízeltlábút, erről tanúskodnak a Kis- és Nagyrákos falunevek.