– Gajus Scheltema leköszönő holland nagykövet véleménye a kormányról, hozzáállása Magyarországhoz általános a nyugati politikai, diplomáciai elitben?
– Három oka van annak, hogy a nyugat-európai politikai elitek nagy része, párthovatartozástól függetlenül, élesen támadja Magyarországot, a magyar kormányt. Teszik mindezt úgy, hogy meggyőződésem szerint még a saját közvéleményük többsége sem ért egyet velük. Az egyik ok az, hogy a régebbi uniós tagállamok nemes egyszerűséggel felsőbbrendűnek, európaibbnak tekintik saját magukat a 2004-ben, illetve azt követően az unióhoz csatlakozott országokhoz képest. Kisajátítják az úgynevezett európai értékek képviseletét, és nem értik, nem is akarják megérteni Kelet-Közép-Európát. Számonkérő módon folyamatosan a szemünkre vetik, hogy az „európai értékeknek” mindenhol érvényesülniük kell, pedig ezeket nem csak az unió régi tagállamai képviselik. Az EU-t ma 28 ország alkotja, a 2004 után csatlakozott államok gondolkodásmódja, megközelítése, politikai-kulturális értékei ugyanúgy egyenrangúak, mint a nyugatiaké. Másodjára, a nyugat-európai országok részéről már huzamosabb ideje nincs semmilyen politikai innováció, nem képesek új víziókkal előállni. Harmadrészt pedig a migráció kapcsán a régebbi tagállamok elitje gyökeresen más álláspontot képvisel, mint az új tagországok közvéleménye, vezetése.
– A holland nagykövet szavai a megszokottnál is durvábbnak tűntek.
– Bármennyire is irritáló az, amit a leköszönő holland nagykövet az interjújában megengedett magának, a nyilatkozatával nem az a probléma, hogy valakinek ilyen felháborító a véleménye, hiszen a szólás, a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát a lehető legmesszebbmenőkig tiszteletben kell tartani.
Hozzáteszem, az ilyen provokatív véleményeket megfogalmazóknak is tiszteletben kellene tartaniuk azt, hogy vannak, akik hozzájuk képest másként gondolkodnak. Gajus Scheltema leköszönő holland nagykövet, mint minden nagykövet, valamennyi nyilvános megnyilatkozásában a kormánya álláspontját képviseli, ezért a botrányos nyilatkozata az elemi diplomáciai szabályok durva megsértését jelentette. Ezért is határolódott el a véleményétől a holland külügyminiszter. A nagykövet nyilatkozata egyébként jellegzetes példája annak a széles körben elterjedt nyugati gondolkodásmódnak, hogy ő egy „fejlett” európai ország fiaként itt a „vadkeleten” bármit megengedhet magának.
– Valós az a nyugati értékelés, hogy Kelet-Közép-Európa éretlen az Európai Unióhoz?
– Az unió régebbi tagállamainak közvéleménye és politikai elitjei is súlyos kudarcot vallottak az unió 2004-es bővítését követően. Jó szándékkal vegyes önteltséggel ugyanis úgy gondolták, hogy minden tekintetben fel vannak készülve az „elmaradott” új tagállamok csatlakozására, de ez sajnos egyáltalán nem volt így. Az Európai Unió mai problémáinak jelentős része az EU 15-ök előbb említett kudarcából fakad. Az újonnan csatlakozó országok politikai, lélektani és társadalmi értelemben sokkal felkészültebbek voltak.
– A migráció kérdésében is ez az értékrendi harc fogalmazódik meg Európa két fele között?
– A gyarmatosított népekkel szemben elkövetett bűneik miatt a nyugat-európai társadalmakban széles körben lelkiismeret-furdalás alakult ki. Ezért egészen máshogy viszonyulnak a volt gyarmati térségekből a kontinensre beözönlő illegális migránsokhoz, mint a határaikat megvédő, az illegális migrációt elutasító, nem gyarmattartó közép-európai államok. Azt is figyelembe kell venni, hogy hosszú ideje, négy-öt évtizeden keresztül legális és illegális migráció során már igen jelentős létszámú, harmadik világbeli országokból származó csoportok telepedtek le a nyugati országokban. Ezeknek az államoknak a többsége mostanra vegyes társadalommá alakult, a sokat emlegetett sikeres integráció és multikulturális társadalom működésének leghalványabb jele nélküli párhuzamos társadalmak jöttek létre. Ráadásul a folyamatra a politika a lehető legrosszabb módon reagált, olcsó munkaerőt és meghódítható, új szavazókat látott a migránsokban. Elsősorban az európai baloldal ácsingózott a migránsok voksaira. A migrációs krízis szempontjából boldog békeidőknek tűnő 80-as, 90-es és 2000-es években ezen pártok politikusai nem egyszerűen a „Willkommenskulturt”, hanem egyenesen a „Willkommenskultur plust” hirdették.
– Miért nem akarja elfogadni az új tagállamok aggályait a Nyugat a migráció és más ügyek kapcsán?
– A nyugat-európai politikai elitek úgy viselkednek a 2010-es évek második felében, mint ahogy annak idején a kommunisták a rendszerváltoztatást megelőzően. Vagy nem érzékelik, hogy gyökeres változás előtt áll Európa és a világ, vagy ha igen, akkor ettől egyre indulatosabban, haragosabban, görcsösebben ragaszkodnak azokhoz az idejétmúlt gondolatokhoz és elhibázott megoldásokhoz, amelyeket gyökeresen meg kell változtatni. Vaskalapossá és bigottá váltak. Úgy látom, hogy Európa, az Európa Unió problémáinak a megoldására háromféle válasz fogalmazódik meg. A szélsőjobb- és a szélsőbaloldal valójában le akarja bontani az Európai Uniót. A mainstream nyugat-európai jobbközép, szocialista és liberális politikai elitek az Európai Egyesült Államokról fantáziálnak, miközben semmin nem tudnak és ezért nem is akarnak változtatni. Európa, az Európai Unió komoly problémáinak a megoldására innovatív politikai elképzelés csak Közép-Európában fogalmazódik meg.
– A német–francia tandem a problémákra a kétsebességes Európában látja a megoldást. Ez nem egyfajta innovatív politika?
– Az Európai Unió 2004-es bővítését követően a régebbi tagállamok kudarcot vallottak. Ezzel az elképzeléssel a másfél évtized kudarcaiért viselendő felelősséget akarják áttolni azokra az új tagállamokra, amelyek ezért a kudarcért egyáltalán nem felelősek. Az európai egység gondolatának megalkotói a 40-es évek végének, az 50-es évek elejének nagy formátumú, konzervatív, kereszténydemokrata politikusai voltak. Az általuk képviselt alapértékek, az ő politikai programjuk jelenti Európa megerősödésének fő irányát. Szerintem ide, hozzájuk kell visszatérni.
– Orbán Viktor is ezt mondja, mégis folyamatosan pellengérre állítja Brüsszel.
– Ma Európában a vaskalapos politikai mainstream a demokratákat minden erővel populistának, nacionalistának igyekszik kikiáltani, a létező problémákat néven nevezőket pedig megosztóknak minősíti. Közkeletű tévedés, hogy Orbán Viktor a migráció ügyében képviselt határozott álláspontjával húzta ki ennél a politikai elitnél a gyufát. Bírálóinak valójában Európa, benne szűkebb térségünk, Közép-Európa és Magyarország jövőjével kapcsolatos koncepciója nem tetszik. Orbán Viktor elképzelése ugyanis bátran szembemegy az Európa gyengüléséhez, eljelentéktelenedéséhez vezető, a politikai állóvizet jelentő mainstream, liberális dogmákkal. Hasonló helyzetben van, mint annak idején Semmelweis Ignác, akinek álláspontját kora orvostársadalma nem fogadta el. Nincs ez ma sem másként. Orbán politikai Semmelweis Európában. Meg akarja értetni, hogy nem mehet tovább az, amit az elmúlt években, évtizedekben Európa politikai elitje tett. Ennek a mainstream gondolkodásmódnak a szerves része az a migránssimogató politika, aminek következménye az állandósult terrorfenyegetettség. Orbán bírálói nem akarják beismerni, hogy politikájuk közbiztonsági katasztrófát okozott.
– Hol jön a képbe Soros György és a sokat emlegetett terve?
– A Soros-terv elemeit valójában nem Soros György találta ki. Ő csak főzött egy mérgező ételt, amihez a hozzávalókat Európában készítették elő. Hogyan szolgálhat direkt politikai, hatalmi törekvéseket az Európába özönlő illegális bevándorlók korlátlan befogadása? Hogyan tud ez olcsó munkaerőt, könnyen megszerezhető szavazatokat teremteni? Hogyan tudja ez a folyamat az európai baloldali, liberális politikai szereplők szemében a legnagyobb veszélyt jelentő hagyományos közösségeket és a nemzetállamokat meggyengíteni? Ezek a gondolatok már korábban megfogalmazódtak, az üzleti és közéleti viszketegséggel megáldott Soros György pedig kifőzte a válaszokat.
– A hazai politikai élet sem békésebb az uniósnál, a parlamenti választások közeledtével várhatóan egyre élesebb lesz a küzdelem. Milyen őszre számíthatunk?
– A kormánypártok nyugodt, kiegyensúlyozott politizálást folytattak eddig, és a választási kampányban is ezt fogjuk tenni. Arra koncentrálunk, hogy elvégezzük azokat a feladatainkat, amelyekre a polgárok felhatalmaztak minket. Az ellenzéki oldalon viszont kapkodást, kétségbeesést és agresszivitást tapasztalhatunk.
– Úgy érti, az ellenzéki politikusok nem bíznak a sikeres választási szereplésben?
– Az eddigi teljesítményük és a közvélemény-kutatások által leírt helyzetük nem sok derűlátásra ad okot számukra. A Jobbik vezetői a 2014-es választás után azt mondták, hogy mostantól ez az eredmény az alap, innen csak felfelé vezet az út, a cél a kormányzati pozíció elérése. A tapolcai időközi választás után annyira fellelkesültek, hogy a pártelnökük kijelentette, lemond tisztségéről, ha nem nyerik meg a 2018-as választást. Ehhez képest a Jobbik legfeljebb abban bízhat, hogy megközelíti a 2014-es választási eredményét. Egy dolog halálbiztos: jövőre nem a Jobbik nyeri a választást, és nem Vona Gábor lesz a miniszterelnök. Nem meglepő tehát, hogy a belső feszültség miatt meggondolatlan, olykor otromba, sértő kijelentésekre ragadtatja magát Vona. Erre példa az, amit a nyugdíjasokra mondott a Jobbik elnöke.
– Az előző választásokhoz képest azért komoly változás, hogy az önök egykori harcostársa, Simicska Lajos ma a Fidesz egyik legnagyobb ellenfele, aki éppen a Jobbikot támogatja.
– A politikában nem szokatlan, hogy jelentős gazdasági erővel rendelkező nagyvállalkozók vagy oligarchák egy-egy párt holdudvarához tartozó szereplőkké válnak. Arról lehet vitázni, hogy ez szerencsés-e vagy sem. Az viszont nem mindegy, hogy egy párt holdudvarában van a nagyvállalkozó, vagy a nagyvállalkozónak van pártja. Ízlés kérdése, hogy helyesnek tartjuk-e, ha valaki pitbullt tart a lakásában, az viszont egészen más helyzet, ha a pitbull kezében van a póráz és az ember nyakán a nyakörv. Amikor a pitbull kezdi magáról lecsatolni a nyakörvet, és megpróbálja hátulról a gazdájára rácsatolni, majd ezért – többszöri figyelmeztetés után – kipenderítik a lakásból, akkor sokan igazolva látják az ilyen kutyák lakásban tartása elleni érveket. De egyesek alig várták, hogy jöjjön végre egy pitbull a lakásukba, nyakörvet rakjon rájuk, és így sétáltassa őket körbe-körbe országszerte.
– A balliberális oldalon sem lát komoly riválist?
– Az MSZP sorozatban elbukott választások után oda jutott, hogy esélye sincs újra nagy párttá válni, sőt, a középpárti státusa is veszélybe került. Amikor Botka László megnevezte a leendő kormánya első tagját, az a józan ítélőképesség teljes hiányát mutatta. Ez annyira abszurd volt, mintha az Andorra elleni vereség után a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya egy sajtótájékoztatón megnevezte volna a jövő évi világbajnokság döntő mérkőzésére tervezett magyar csapat első pályára lépő játékosát. És a szocialisták mellett a Demokratikus Koalíció sem tudta beváltani Gyurcsány Ferenc csillagháborús tervét, hogy a baloldal vezető erejévé váljanak.
– A közvélemény-kutatások valóban ezt mutatják, de a választásokig még változhat a helyzet.
– Ha valamilyen természeti katasztrófa folytán nyerne az MSZP, és Botka László miniszterelnök lenne, akkor a magyar települések úgy néznének ki, mint 2015 nyarán néhány hétig a Keleti pályaudvar és környéke. Botka saját maga mondta el, hogy le akarja bontani a magyar határokat védő kerítést, és arra is jól emlékezhetünk, hogy Szegedet migránssimogató városként reklámozta. Mindenki tudja, milyen rettenetes dolgokra számíthat, ha ők kerülnek hatalomra.
– Az ellenzéki média lesújtó képet fest az országról. Ugyanazt a valóságot lehet ennyire eltérően érzékelni?
– A balliberális sajtó a mai Magyarországon totális szereptévesztésben van. Az megszokott a világban, hogy egy-egy orgánum kimondva-kimondatlanul szimpatizál valamelyik politikai erővel, párttal. A magyarországi liberális média azonban, mivel tehetetlennek és alkalmatlannak ítéli az ellenzéket, a helyükre lépett és politikai szereplőként viselkedik. A legizmosabb ellenzéki pártokat ma úgy hívják, hogy Index, 444, Hvg, 24.hu.
– Az ellenzék mégis a sajtószabadság megszűnéséről és a kormányközeli média túlsúlyáról beszél.
– A magyarországi haladó értelmiség, beleértve az ellenzéki sajtót, valamint az ellenzéki pártok természetesnek és kívánatosnak tartják, hogy egyértelműen és nyíltan baloldali, liberális kötődésű külföldi médiavállalkozók és cégeik tulajdonában legyenek a hazai sajtóorgánumok, és azt is, hogy a Magyarországon működő multinacionális vállalatok – fittyet hányva a példányszámra, nézettségre, elérésre – az ellenzéki pártként működő sajtóorgánumokat finanszírozzák reklámköltéseikkel, ugyanakkor diktatúrát emlegetnek és a sajtószabadság megszűnése miatt siránkoznak, ha egy kormánypártokhoz közelinek mondott vállalkozó válik tulajdonossá a sajtópiacon. Ez nettó lárifári.