- Az 1989-es gyülekezési törvény sosem volt igazán korszerű, de mára már menthetetlenül elavult
- Szó sincs arról, hogy bárkit is elhallgattatnának az új rendelkezések
- A közös ügyek demokratikus megvitatásába nem tartozhat bele egyesek lejáratása, megalázása saját családjuk és lakókörnyezetük előtt
- Joguk van békésen ünnepelni azoknak, akik egy nemzeti ünnepre érkeznek
- Tőlünk nyugatra sehol sem gondolják úgy, hogy a véleménynyilvánítás jogára való hamis hivatkozást felhasználhatják arra, hogy másokba belefojtsák a szót
- 2006 őszétől láthattuk, hogy a népszerűségét rohamosan elvesztő Gyurcsány Ferenc és kormánya kézi vezérléssel békés demonstrálók ellen irányította a rendőröket.
– A múlt hónap végén szavazta meg az Országgyűlés az alaptörvény hetedik módosítását, amely – a migránsok betelepítésének tilalma mellett – foglalkozott a gyülekezés témájával is, azóta pedig a kormány a parlament elé terjesztette az új gyülekezési törvényt. Miért volt szükség az új előírások megalkotására?
– Ez egy hosszabb ideje halogatott és több éve szükségessé vált felülvizsgálata a témakörnek. Vannak régóta elrendezetlen kérdések, ezeket meg kell oldani. Az 1989-es gyülekezési törvény sosem volt igazán korszerű, de mára már menthetetlenül elavult. Olyan kihívások elé állította a jogalkalmazást, amelyekkel az nem tudott megbirkózni. Erre volt példa, hogy az Alkotmánybíróság még 2016-ban felszólította a törvényhozást, hogy alkossa meg a magánszférához való jog, valamint más, alapvető jogok és a gyülekezés összeütközésének szabályait. Emellett számos, korábbi ombudsmani ajánlás is kezdeményezte a gyülekezési törvény módosítását. Ráadásul a joggyakorlat az elmúlt időszakban kiszámíthatatlanná vált. Az Országgyűlés nemrég fogadta el az alaptörvény hetedik módosítását, amely kimondta, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. Ilyen előzmények után nem lehet vitatni, hogy meg kell újítani a gyülekezési jogot.
– Bizonyos ellenzéki megszólalók szerint a kormánytöbbség az új gyülekezési szabályok megalkotásával megpróbálja megnehezíteni a tüntetések szervezését, vagyis lényegében kísérletet tesz a kritikusok elnémítására. Valóban ez a helyzet?
– Ezek csak a szokásos politikai támadások, nincsen alapjuk. Az új gyülekezési törvényről szóló előterjesztés egy korszerű javaslat, ami rendezi az Alkotmánybíróság által felvetett kérdéseket. Szó sincs arról, hogy bárkit is elhallgattatnának a rendelkezések. Szemben a hatályos szabályozással, egy gyűlés megtiltására végső esetben kerülhet csak sor, akkor, ha az a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen és aránytalan sérelmével jár. Vagyis e szabályok az olyan megmozdulásokat akadályozzák meg, amikor például egy kis létszámú gyűlés több ezer vagy akár több tízezer ember közlekedését akadályozza, vagy amelyek éppen súlyosan zavarják a magánszférát, a családi életet, az otthon nyugalmát.
– Egy tüntetés szükségképpen megzavarja az otthon nyugalmát, hiszen már az is szokatlan, hangos és így zavaró lehet, ha az utcában csupán néhány tucat ember összeverődik. Ráadásul lakások szinte minden városi, falusi helyszínen vannak, az otthon nyugalmának megzavarása így szinte minden tüntetés kapcsán felmerülhet. Igaz ez az olyan megmozdulásra, amit politikusok háza elé terveznek.
– Zavaró lehet az útfelújítás, a csatornaépítés vagy éppen maga a forgalom is, mégsem merül fel a betiltásuk, ahogy a tüntetések megtiltásáról sincs szó pusztán amiatt, mert lakóházak elé tervezik azokat. A rendőrség akkor tiltja meg egy gyűlés megtartását, ha megalapozottan feltételezhető, hogy a megmozdulás aránytalanul és szükségtelen mértékben zavarná az ott élők jogait. Vegyünk néhány példát. Valamely közszereplőről készült bábu fellógatása vagy a fényképének elégetése a saját háza előtt aránytalan és szükségtelen zavarásnak számíthat, ahogy az is, hogy ha több héten át, a hét minden napján meghatározott időben hangosan lejátszanak valamilyen szöveget, zenét az érintett lakása előtt. De megemlíthetem azt is, amikor egy kisebb csoport hosszabb időre letáborozik egy épület elé, a demonstráció pedig jórészt abból áll, hogy a kijövőket és a bemenőket szidalmazzák, inzultálják. A közös ügyek demokratikus megvitatásába nem tartozhat bele egyesek lejáratása, megalázása saját családjuk és lakókörnyezetük előtt. A módosítás nyomán immár az alaptörvény is ezt az elvet juttatja érvényre. De hadd hívjam fel két dologra a figyelmet. A rendőrség a megtiltásnál enyhébb korlátozásokat is alkalmazhat, és a szervező számára határozatban előírhatja a gyűlés megtartásának feltételeit. Azt is meg kell jegyezzem, hogy a rendőrség döntésével szemben a bírósághoz lehet fordulni, amelynek a rövid határidők miatt legkésőbb a megtámadott döntést követő kilencedik napon határoznia kell.
– S mit tehetnek, hogyan szerezhetnek sérelmükre hatékony orvoslást azok az állampolgárok, akik valamilyen állami rendezvényen, ünnepségen szeretnének részt venni, de semmit nem hallanak, látnak az eseményből, mert mások füttyögnek, kereplőznek vagy egyéb módon zavarják nem is a felszólalót, inkább a közönséget?
– Ugyan az állami rendezvényekre más szabályok irányadók, annyit azonban le kell szögezni: a gyülekezési jog nem arra való, hogy a szabadságjog gyakorlására hivatkozva másokat zavarjanak. Külföldön az efféle magatartás nemigen nevezhető tipikusnak, tőlünk nyugatra valójában sehol sem gondolják úgy, hogy a véleménynyilvánítás jogára való hamis hivatkozást felhasználhatják arra, hogy másokba belefojtsák a szót. Joguk van békésen ünnepelni azoknak, akik egy nemzeti ünnepre érkeznek. Az ilyen esetek csak arra alkalmasak, hogy konfliktust szítsanak, ezek alapján pedig semmiképpen sem beszélhetünk a jog rendeltetésszerű gyakorlásáról. Az efféle helyzeteket a jövőben a hazai rendőrség – a javaslat alapján – azzal kezelheti, hogy a tüntetés előtt előírhatja a gyűlés megtartásának feltételeit.
– Ha már a rendőrséget említette: az utóbbi években mintha megváltozott volna a hatósági felfogás, mintha másképpen állnának az egyenruhások a megmozdulásokhoz. Ön is érzékelt módosulást?
– Egy évtizede foglalkozom gyülekezési joggal, 2008 és 2014 között minden fontosabb megmozduláson jelen voltam. Szembetűnő változás történt, mégpedig 2010 környékén. Előtte a rendőrség – ha szabad így fogalmazni – régi vágású mentalitást követett, a fő hangsúly az erő alkalmazásán volt. Abban az időben szinte nem volt olyan demonstráció, amelyen ne állítottak volna kordont, ne jelent volna meg vízágyú, ne vezényeltek volna ki testpáncélt viselő állományt vagy éppen lovas rendőröket. Ezek voltak a tüntetés állandó díszletei. 2006 őszétől láthattuk, hogy a népszerűségét rohamosan elvesztő Gyurcsány Ferenc és kormánya kézi vezérléssel a saját népe, békés demonstrálók ellen irányította a rendőröket. A tüntetések már-már szokásos befejezése volt a gyakran könnygázzal kísért tömegoszlatás, ami a rendőrség megítélésében komoly károkat okozott. Ehhez képest 2010 óta a rendőrség erkölcsileg és minden értelemben megerősödött, a szervezet iránti bizalom helyreállt. A demonstrációk során is XXI. századi megoldásokat alkalmaz a rendőrség, kordont például alig látni, miközben a vízágyúval évek óta nem találkozhattak a demonstrálók. S ami talán a legfontosabb: politikai rendezvényen tömegoszlatás 2010 óta nem volt, igazából ilyen fel sem merült. Az erőre épülő hagyományos tömegkezelési megoldások helyett az együttműködés vált az első számú szemponttá. Ennek a felfogásnak az érvényre jutását segítik majd az új gyülekezési szabályok is. A rendelkezéseket egyébként a magyar jogi hagyományok mentén és bajor minta alapján dolgoztuk ki. A bajor szabályozás azért volt megfelelő, mert amellett, hogy modern elveket követ, kiállta a helyi alkotmányossági próbát. A maradiság, a demokratikus jellemvonások hiánya mindezek miatt nemigen vethető fel a paragrafusokkal szemben.
Az új gyülekezési törvény főbb pontjai
A javaslat – amelyet a héten szavazhatnak meg a képviselők – egyebek mellett kimondja: mindenkinek joga van ahhoz, hogy engedély vagy adott esetben előzetes bejelentés nélkül, békésen, fegyvertelenül, másokkal közösen felvonulásokat, tüntetéseket szervezzen, azokon részt vegyen. Nem közterületen csak az ingatlan tulajdonosának és használójának hozzájárulásával lehetne gyűlést szervezni. Gyűlésnek egyébként az minősülne, amikor legalább két ember részvételével abból a célból tartanak nyilvános összejövetelt, hogy a közügyben véleményt nyilvánítsanak. A gyűlés pedig akkor volna nyilvános, ha ahhoz bárki szabadon csatlakozhatna.
Gyűlést magyar állampolgár szervezhetne, továbbá az, aki legálisan tartózkodik az országban, valamint olyan szervezet, amelynek törvényes képviselője megfelel ezeknek a feltételeknek. A gyűlés felhívásában fel kellene tüntetni a szervező nevét. Az új szabályok értelmében a gyűlést a szervező vezetné, akinek a rendezvény befejezése után haladéktalanul gondoskodnia kellene arról, hogy a helyszínt olyan állapotba hozzák, mint amilyenben a gyűlés előtt volt. Az új szabályok kimondanák azt is, hogy a résztvevők kötelesek követni a vezető és a rendezők utasításait, a befejezés időpontjában pedig kötelesek elhagyni a helyszínt. Tilos lenne olyan gyűlésen való részvételre felhívni, amelynek megtartását megtiltották.
Fontos pont lenne, hogy aki közterületen nyilvános gyűlést szervez, annak az eseményt a megtartása előtt legfeljebb három hónappal és a felhívás előtt legalább 48 órával be kellene jelentenie a rendőrségnek. Ha a határidő betartása veszélyeztetné a gyűlés célját, úgy a gyűlést az arra okot adó esemény után haladéktalanul, a felhívás megküldésével kell bejelenteni a hatóságnál – ez a sürgős gyűlés. A gyűlést nem kellene bejelenteni, ha a gyülekezés egy, azt közvetlenül megelőző ok miatt, tervezés és szervező nélkül alakul ki – ez pedig a spontán gyűlés.
A hatóság a bejelentés beérkezésétől számított 48 órán belül megtilthatná a gyűlést, ha megalapozottan feltehető, hogy az a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár. A közbiztonságot veszélyezteti, ha a felhívás vagy a gyűlés bűncselekményt valósítana meg vagy arra buzdítana, akárcsak ha a felhívás vagy a gyűlés alkalmas lenne a bíróságok működésének megzavarására vagy a közlekedés rendjét sértené. Mások jogainak és szabadságának sérelméről például akkor lehetne beszélni, ha a felhívás vagy a gyűlés alkalmas volna a magán- és családi élet, mások otthonának, emberi méltóságának megsértésére, vagy előidézhetné a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának megsértését.
A hatóság akkor is megtiltja a gyűlést, ha helyszíne olyan országos jelentőségű történelmi emlékhely vagy időpontja olyan nap volna, ami a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett bűnök áldozataira emlékeztet, és a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett bűnök tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel vagy azokat igazolni törekszik. A gyűlést fel kell oszlatni, ha veszélybe kerül a törvényessége, illetve ha azt a tiltó határozat ellenére tartják meg.